Adaptív fűtési részterhelés
2013/3. lapszám | VGF&HKL online | 4480 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ma már szinte az összes fali fűtési hőtermelő lángmodulációra képes égő-vel rendelkezik. Ez a funkció különösen a kondenzációs készülékeknél fontos, hogy minden esetben alacsony értéken tarthassuk a visszatérő fűtővíz-hőmérsékletet az égéstermékben található vízgőz lecsapódásához. A fűtési üzem lángmodulációja azonban csak akkor hatékony, ha azt a beüzemelés során helyesen be is állították.
Sajnos a hétköznapi gyakorlat ezt nem minden esetben igazolja. Átfolyó rendszerű kombi hőtermelőt az általa nyújtott melegvíz-komfort alapján választunk, ami legtöbbször minimum 20-24 kW közötti névleges teljesítményt jelent. Ekkora fűtési teljesítményre azonban általában soha sincs szükség, így a beüzemelés során a fűtési üzemre vissza kell szabályozni az égő teljesítményét. Sok „szakember” még ma is gyakran úgy gondolja, hogy ez felesleges, pedig a tapasztalat nem ezt igazolja. Példával szemléltetve: ha egy gépkocsivezető a zöld jelzésnél padlóig nyomja a gázpedált, akkor ugyan hamarabb eléri a következő, még piros jelzésű kereszteződést, de lényegében nem jut gyorsabban előre, miközben több energiát használ, és a gépkocsiját is jobban amortizálja. A folyamat egy fali gázkészüléknél ugyanígy zajlik a beállított fűtési részterhelés nélkül: a készülék teljes terheléssel bekapcsol, majd egészen a kikapcsolásig modulál vissza. Ennek elkerülésére, valamint a rosszul felbecsült fűtési hőszükséglet alapján beállított égőüzem kiküszöbölésére fejlesztették ki az adaptív fűtési részterhelés opciót.
Ez a funkció pont olyan, mint az előrelátó autóvezető: ha kevésbé gyorsít, akkor több esélye van arra, hogy a következő kereszteződésnél is zöld jelzést kapjon, így – adott esetben – végig „zöld hullámban” tud vezetni. Az automatikus fűtési részterhelés is ehhez hasonló elven működik: a gázkészülék nem „teljes gázzal” (vagyis a fűtési üzemre engedélyezett értékkel), hanem csökkentett teljesítménnyel indul, amely a pillanatnyilag szükséges igényeket biztosítja.
Ha az égő már az első bekapcsolás során rövid üzemidővel működik, akkor a készülék vezérlése azonnal felismeri a fűtési részterhelés beállításának igényét. Ennek alapján a vezérlés a következő bekapcsolási fázisban már csökkenti az égő teljesítményét, ahol az adaptív módon vezérelt égőteljesítmény egészen a legkisebb lángmagasságig csökkenhet.
A részterhelés az égő üzemidejének függvényében változik. Az első begyújtás során a teljesítmény 100%. Rövidebb működési idők esetén a részterhelés csökken, hosszabb üzemidők mellett emelkedik (1. táblázat).
Abban az esetben, ha a lecsökkent égőteljesítmény miatt a kívánt előremenő fűtővíz-hőmérséklet nem jön létre, akkor a teljesítmény adaptív módon addig nő, amíg ki nem alakul a parancsolt fűtővíz-hőmérséklet (2. táblázat).
A tökéletes részterhelés-beállítás bármikor elvégezhető, amelynek finombeállítása öntanuló, így megkönnyíti a beüzemelés munkaidő-beosztását, illetve csökkenti ennek időszükségletét (adott esetben a részterhelést nem kell kézzel állítani). További érv még, hogy a fűtési részterhelés nem állítható be rosszul, amivel csökken a hibalehetőségek száma. A kevesebb ki/bekapcsolásnak köszönhetően egyenletesebb az égő üzeme, elkerülhető a felesleges utánfűtés, kisebb a füstgázveszteség (hatékonyabb energiafelhasználás, alacsonyabb üzemeltetési költségek). Az aktív fűtési részterhelés lehetséges százalékos változásait az 1. ábrán látható diagram szemlélteti.
Az optimális működési feltételeknek köszönhetően a készülék kevesebbet működik teljes terhelésen, így kevésbé „kopik”, miáltal hosszabb lesz az élettartama. Az adaptív fűtési részterhelés-beállítás tehát egy olyan intelligens funkció, amely az égő leghatékonyabb és legegyenletesebb működését garantálja a teljesítmény-moduláció behatárolásával. Ezen kívül az automatikus fűtési részterhelés segítségével kevesebb gázt fogyasztunk, amivel energiát takarítunk meg, és kíméljük a készüléket is.
Az adaptív hiszterézis funkció
Az előremenő hőmérséklet-szabályozás – amit elsősorban a radiátoros, illetve a két- vagy többkörös és kaszkád kialakítású rendszereknél kell használni – tökéletes kiegészítője az adaptív fűtés részterhelésnek, ugyanis a készülék ilyenkor a működés első percétől kezdve a lehető legkisebb részterhelésen üzemel. Ezzel az intézkedéssel nő az égő üzemideje, mert az első percen belül a készülék még nem képes modulációs üzemben működni. A fűtési üzem maximális teljesítményét a beállított vagy az adaptív fűtési részterhelés korlátozza.
A szükséges moduláció-fok aktuális értéke a szabályozási eltérés (a szükséges előremenő hőmérséklet összehasonlítása a tényleges értékkel) nagyságától és annak sebességétől (milyen gyorsan közeledik a tényleges érték a parancsolt hőmérséklethez) függ. Alacsonyabb kívánt előremenő hőmérsékletek (
Minél alacsonyabb a kívánt előremenő hőmérséklet, annál kisebb a bekapcsolási és annál magasabb a kikapcsolási hiszterézis (egészen addig, amíg a bekapcsolási hőmérséklet egyenlő nem lesz a kívánt előremenő hőmérséklettel).
Amennyiben a rendszer hőszükséglete (pl. átmeneti időszakban) jelentősen csekélyebb lenne, mint a fűtési hőtermelő teljesítménye, akkor hosszabb égőtiltási idő beállítására van szükség (pl. égőtiltási idő = 20 perc, 20 °C kívánt előremenő hőmérséklet esetén).
Az égő lekapcsol, ha teljesül a „tényleges előremenő hőmérséklet > kívánt előremenő hőmérséklet + kikapcsolási hiszterézis” feltétel. Ezt követően az égő újabb begyújtása csak akkor lehetséges, ha létrejön a „tényleges előremenő hőmérséklet < kívánt előremenő hőmérséklet – bekapcsolási hiszterézis” feltétel, valamint letelt az égőtiltási idő.
