A Vági István Építőipari Szakközépiskola múltja és jelene
2013/11. lapszám | VGF&HKL online | 17 429 |
Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Vágiba sok, a 20., sőt a 21. század épületgépészetét meghatározó kolléga járt. Büszkék alma máterükre, joggal. Közülük egy, Braun József bocsátotta rendelkezésünkre azt a kortörténeti ritkaságot, amelyet lentebb közlünk. Dr. Endre Árpád 1985-ös, eredeti kéziratát pedig nagy tisztelettel továbbküldtük az Épületgépészeti Múzeumnak. A régi időkben, amikor az ipar csak kézműves keretek között mozgott, az iparoktatást a mesterek végezték a céhek felügyelete mellett. A céhek megszűntével ezt a feladatot az ipartestületek látták el.
A szakmai tanulás az inassággal kezdődött s ez rendszerint 4 évig tartott. Ezt követte a felszabadítás, amely után az inasból segéd lett. Kétévi szakbavágó munka után lehetővé tették a részére az ipar önálló folytatását, és a segédből mester lett.
A rendszeres iparoktatás megkezdése (1879) óta több mint 100 év telt el, s az akkori ipartanodákból szakközépiskolák lettek. Az építőipari szakközépiskola, amelyről a következőkben szó lesz, a budai Vár oldalában van, az I. ker. Szabó Ilonka u. 2-4. szám alatt. Ez az utca a régi Ilona utca, amely a Hunyadi János utcát köti össze az Ostrom utcával. Iskolánk 1955-ben költözött ide a XIII. ker. Váci út 21. szám alól, ahol mint önálló iskola 1950 óta Épületgépészeti Technikum néven működött, magával hozva a múltját, amely három ágból fonódott össze.
A főág a közép Ipartanoda volt, s ebből lett a Felsőipariskola. A két másik ág a Műegyetem és az egykori kir. katolikus gimnázium, a mostani II. Rákóczi Ferenc gimnázium a II. kerületi Keleti Károly utcában.
Ha röviden is, e két mellékággal való kapcsolatunkat is meg kell említenünk. Az iskola épülete, amelyben vagyunk, lényegében egy nagy épülettömb, amely eredetileg a kir. katolikus gimnázium részére épült, s amely 1876 előtt a Várban volt. Gróf Széchenyi György esztergomi érsek alapította közvetlenül a török uralom alól való felszabadulás után, 1687-ben. Épülete az 1848-as szabadságharc alatt nagyon megrongálódott, és egyben szűknek is bizonyult, ezért a részére új helyről kellett gondoskodni. Báró Eötvös József – A falu jegyzője írója –, az iskola volt növendéke, mint akkori vallás- és közoktatási miniszter az itteni magánosoktól megvette a telket, és az épület tervét is elkészítette. A felépítés azonban utódja, Trefort Ágoston feladta lett. Az építkezés 1872-ben kezdődött és 1876-ban fejeződött be, ugyanazon időközben, amikor a Margithíd is épült.
Ez az iskola azonban nem mindig volt tiszta humán gimnázium. Volt idő, amikor mai értelemben vett szakközépiskolai teendőket is ellátott. Maga ez az épület – 1950-től kezdődően, vagy amikor a felső ipariskolák megszűntek, s helyüket a technikumok vették át, s a kir. katolikus gimnázium a Keleti Károly u. 37. alá költözött, s ott folytatta immár 300 éves életét – sok belső átalakításon ment át. A felső rész megszűnt. Az egyik nagy előadótermet a tornateremhez csatolták, a másikból rajzterem lett. Sok egyéb átalakítás után ma az iskolának 28 tanterme van. Ez 3 szinten helyezkedik el, ideértve az alagsort is.
E külsőleg is impozáns épülettömbben azonban csak az elméleti előadásokat tartják. A műhelygyakorlatok a szemben levő Toldy Ferenc u. 30-ra is nyíló épületben vannak. A felső szintjén a levelező tagozat előadásait tartják. Az alatta levő (középső) szint a magasépítőké. A földszinten az épületgépészek víz-gáz-központi fűtés szerelő műhelyei vannak. Ez az épület 1945 előtt szociális otthon volt lányok részére. 1950-55 között itt volt az önálló Építőanyagipari Technikum, amely 1955-ben egybeolvadt, és közös vezetés alá került az ide költözött Épületgépészeti Technikummal.
Iskolánknak, vagyis az Építőipari Szakközépiskolának jelenleg (1985-ben) négy tagozata van: magasépítő, épületgépész, építőanyagipari és mélyépítő. Emellett van esti és levelező részlege is. Az estin magasépítő és épületgépész tagozat van, a levelezőn e kettőn kívül még építőanyagipari is. A tanítási idő 4 év. A negyedik év végén a tanulók érettségi vizsgát tesznek, és érettségi bizonyítványt kapnak. Egyévi továbbtanulással képesítő vizsgát tesznek, és szaktechnikusi oklevelet kapnak. A nappali tagozaton, a 4 szakon a 28 osztályban átlag 30 fővel számolva 850 tanuló van. Az estin és a levelezőn együttvéve kb. ugyanannyi.
Most nézzük az egyetemi ágat
1635-ben írta alá Pázmány Péter az egyetemalapító oklevelét nagyszombati székhellyel, s a vezetését a jezsuitákra bízta. Mária-Terézia az egyetemet 1777-ben Nagyszombatról Budára helyezte át, II. József pedig 1782-ben átköltöztette Pestre, s a bölcseleti karon bevezette a mérnökképzést, pontosabban a földmérő és a vízépítő szakot. Az 1846-ban létesült Ipartanoda a mérnöki ágazat többi részét ölelte fel. Az 1871/72. tanévtől kezdődően az Ipartanoda egyetem lett József Műegyetem néven, s a Pázmány Péter Tudomány Egyetem bölcseleti karáról a mérnöki kar átkerült a Műegyetemre, s első rektora Stoczek József lett. A Műegyetem az önállóságát egy bérházban kezdte, amely ma is megvan a volt Két Nyíl, illetve a későbbi Lónyai, ma Szamuely utca és a Gönczy Pál utca sarkán. Tíz év múltán, 1883-ban elkészült az új otthona a Múzeum körút és a Puskin utca által határolt területen. Azonban hamar nyilvánvaló lett, hogy az ipar rohamos fejlődése miatt a Műegyetemnek lényegesen nagyobb a helyigénye, mint ahogy azt eredetileg gondolták, és közben a Tudományegyetemnek is növekedett a helyigénye. Ezért olyan határozat született, hogy a Műegyetem számára új helyet kell keresni, s a már meglevő épületei pedig jók lesznek a Tudomány Egyetemnek: A Műegyetem új és egyben végleges helye Budán, Lágymányoson lett.
 |
 |
 |
 |
Hauszmann Alajos és Pecz Samu építész műegyetemi tanárok tervei alapján elkészült az új Műegyetem, s a régi 1908-ban át is költözött ide, a Pázmány Péter TE, mai nevén Eötvös Lóránd Te pedig elfoglalta a Műegyetem Múzeum körúti épületeit. A műegyetem felállításával egyidejűen felmerült a középfokú iparoktatás kiépítésének a szüksége is. Az ipar számára ugyanis olyan szakemberek kellettek, akik az építőiparban mint építésvezetők (pallérok), a jelentékenyebb kézműiparban önálló munkára képes mesterek, a gyáriparban pedig mint művezetők megállják a helyüket, s a kisebb ipartelepek, gyárak önálló vezetői lehetnek. E követelményeknek lett az eredménye a közép Ipartanoda felállítása, örökébe lépve a Felső Ipartanodáknak. Azonban nemcsak a nevét, hanem többé-kevésbé a szerkezetét és a sorsát is örökölte a felsőfokúnak.
Végleges elhelyezéséig ez is egy egyemeletes pesti bérházban nyert elhelyezést, a régi Röck Szilárd utca, ma Somogyi Béla utca végén, a Bodzafa u. 28. sz. alatt, ahol ma a Guttenberg palota áll. A felállítását Trefort Ágoston oktatási miniszter rendelte el. Látta ugyanis, hogy szoros összefüggés van az iparfejlődés és az iparoktatás között; és azt is látta, hogy más országokhoz képest el vagyunk maradva. Megbízta Stoczok József műegyetemi rektort és Gönczy Pál miniszteri tanácsost az iskola szervezeti szabályzata és tanítási terve elkészítésével. Emellett Hegedűs Károly okl. gépészmérnököt, mint leendő igazgatót tanulmányútra küldte külföldre: Németországba, Franciaországba, Angliába, Belgiumba az ottani iparoktatás tanulmányozására.
Az iskolai tanítás az 1879/80-as tanévvel indult meg, 4 tagozattal, éspedig magasépítő, gépész, vegyész és faipari tagozattal. A következő, az 1880/81-es tanévvel az épületlakatos-szerelő, mai nevén az épületgépész tagozat is megindult. Trefort az iskola részére végleges helyről is gondoskodott. Megvásárolta a Népszínház utca és a Csokonai utca közötti szabad területet. Az épület megtervezésével Hauszmann Alajos műegyetemi tanárt bízta meg, így az iskola, megindulásától számított 10 év múlva, 1890-ben már átköltözhetett új otthonába, oda, ahol most a Bánki Donát Műszaki Főiskola van. Újabb 10 év múlva, 1897-ben az iskola neve Felsőipariskola lett. Ugyanezen évben kivált belőle a magasépítő szak, és mint Felső Építőiskola önálló lett. Működését a VIII. Damjanich u. 28. szám alatti bérházban kezdte. Első igazgatója Kolbenhayer Gyula volt. A tervei és vezetése mellett készült el a VII. ker. Thököly út 95. szám alatt (az új épület). Az új iskolába a tanárok közül az igazgatóval együtt ment át Éder János, Bródy Béla, Csathó Béla és Gaál Adorján is.
1940-ben a vegyészeti szak is kivált, s mint önálló iskola, Vegyipari Felsőipariskola néven a VII. ker. Thököly út 41. szám alá költözött. 1950-ben minden felső ipariskola technikum lett.
Ez évben, vagyis 1950-ben a szerelőtagozat is kivált, s a XIII. ker. Váci út 21. szám alatt ez is önálló iskola lett Épületgépészeti Technikum néven, s mint már említettük, ez 1955-ben Budára költözött, az I. ker. Szabó Ilonka u. 2-4. szám alá, s közős vezető alá került az I. ker. Toldy Ferenc u. 30. sz. alatti Építőanyagipari Technikummal.
A ’60-as évektől kezdődően a technikumok is megszűntek, s részben szakközépiskolává, részben pedig felsőfokú technikummá, illetve főiskolává alakultak. A VIII. ker. Népszínház u. 8-ban maradt Gépészeti Technikumból lett a Bánki Donát Műszaki Főiskola, a Thököly úti Ybl Miklós Technikum ugyanazon néven magasépítő ipari főiskola lett. Az Épületgépészeti Technikum is kettévált, s belőle lett egyrészt a Pollack Mihály építőipari főiskola, mely 1970-ben Pécsre költözött, itteni helyét átadva a közben megalakult Építőipari Szakközépiskolának. Ez utóbbi 1978-ban felvette Vági István nevét, akinek a nevéhez fűződik Tombor Jánoséval együtt az 1919-es északi hadjárat, s ennek keretében Miskolc, Kassa, Eperjes, Bártfa visszafoglalása, amiből azonban csak Miskolc maradt meg.
Visszatérve a kezdő időkre, a ma már több mint 100 év előttiekre, az iskola igazgatója, Hegedűs Károly és a minisztérium kezdettől fogva gondot fordított a tanárok megválasztására. A tanszékeket – mert ilyen lett az iskola belső szerkezete – okleveles, gyakorlattal rendelkező középiskolái tanárokkal és műegyetemet végzett mérnökökkel töltötték be. Közülük többen műegyetemi tanárok, illetve tanársegédek voltak. Fizetésűket ennek megfelelően állapították meg, úgyhogy e tekintetben közvetlenül a műegyetemi tanárok után következtek.
A tanárok a szakképzettségük emelésére, minisztériumi hozzájárulással, az országban és külföldön tanulmányutakat tehettek. Tankönyvek az első években nem voltak. Később is csak kevés került kinyomtatásra. A hiányt a tanárok sokszorosított jegyzetekkel pótolták. Ma ennél lényegesen jobb a helyzet: minden tantárgyra megfelelő, korszerű tankönyv áll rendelkezésre. Az első időkben, amikor a vas-fémipari (a mai épületgépész) tagozat megindult, az osztályfőnök maga az igazgató. Hegedűs Károly tanította többek között az épületlakatosságot, s ő irányította a műhelygyakorlatokat is.
Lencz Ödön okl. gépészmérnök az erőműtant (vagyis a mechanikát), a fémipari technológiát (a mai anyag- és gyártásismertet) a gépipari műtant (ez a mai szerelőipari technológia), a leíró géptant (mai neve géptan), Éder Géza okl. tanár az elsőéveseknél az ábrázoló geometriát, a szabadkézi rajzot és a műszaki rajzot, Vámos Dezső okl. gépészmérnök a fűtést és a szellőzést tanította. Rajtuk kívül az iskola, vagyis a közép ipartanoda első tanárai közül megemlítjük Kolbenhayer Gyula építészt, aki később az önálló Felső Építőipariskola első igazgatója lett, s akinek a tervei és vezetése mellett megépült a VII. Thököly út 95. szám alatti Felső Építőipariskola, a mostani Ybl Miklós Magasépítő Főiskola, továbbá Jalsoviczky Géza okl. gépészmérnököt, akinek tervei alapján és közreműködésével készült az iskola kazánházában a nagy Corwall-kazán és hozzá egy Collmann-vezérlésű gőzgép. Ez szolgált a kazánfűtők és a gépészek gyakorlati kiképzésre.
Rajtuk kívül Petrik Lajos vegyésztanárt említjük. Róla nevezték el a későbbi önállóvá lett vegyipari technikumot, aki mint óraadó tanár a nemzetgazdaságtant tanította. Egy évvel később, 1882-ben került az iskolához Edvi Illés Aladár, aki a későbbiekben átvette a tagozat szinte valamennyi tantárgya tanítását. Ő tanította ezután a fémipari technológiát, az épületlakatosságot, a könnyű vasszerkezeteket, a fűtés-víz-gáz-csatornázást és a szakrajzot. 20 éven át ő volt a tagozat vezető tanára, és ez alatt a 20 év alatt teljesen kiépítette a tagozat munkaterületét elmélet, szakrajz és műhelygyakorlat terén egyaránt. 1902-ben szolgálattételre a minisztériumba rendelték, és a tagozat vezető tanára Fejér Gyula okl. gépészmérnök lett, aki a tagozat tananyagába az épületegészségügyi berendezéseket felvette, és a fűtéstechnikát továbbfejlesztette.
Edvi Illés Aladár és Fejér Gyula örökét Hidvégi Kálmán vette át. Utóda Schönborn János lett, aki szintén 20 éven át tanította a központi fűtés és víz-gáz-csatorna tantárgyat, egészen 1950-ig. Utána a sorban Ujj Gyula és Lázár Jenő következett. Ők is a szakma nagyjai voltak. A sornak azonban nincs vége: Ozikó Miklós, Kováts Miklós, Tóth Péter, Komáromi Alajosné következtek, majd a jelenlegi újak.
A műhelytanárok közül Bartos Oszkár, Ambrus Ferenc, Piroska Márton, Váci Mihály, Kmetty József, Kálló Sándor, Rózsavölgyi Mihály, Pethő Sándor, Ladár Géza, Pórfai József, Iványfi László nevét kell megemlítenem.
Az első igazgató – mint már említettem – Hegedűs Károly volt (élt 1849–1925, 76 év; igazgatóskodott 1879–1914, 25 év). Hosszú, negyedszázados igazgatása alatt a VIII. ker. Bodzafa u. 28. szám alatt megnyílt a közép ipartanoda egy emeletes bérházban, majd átköltözött a VIII. Népszínház u. 8. szám alatti végleges otthonába. A szervezés, a tantestület megalakítása, a műhelymunka megindítása, az iskola jó hírnevének elérése nagy feladat volt, hisz minden kezdet nehéz. Az is nagy érdeme volt, hogy a külföld hasonló intézményei egyikét sem másolta le, hanem a látottakat a hazai adottságok figyelembevételével ültette át. Helyesnek bizonyult az a felfogása is, hogy a műszaki képzés alapját a kellő műhelygyakorlati kiképzés adja meg. Sohasem engedte a műhelyt másodrendű feladattá süllyedni, sőt nagyon is rajta volt, hogy a kötelező egyéves előzetes műhelygyakorlat meglegyen, és az iskolába járás 3 éve alatt a heti 48 óra tanidő ⅓-a műhelygyakorlat legyen. Gondja volt a tanárai műszaki továbbképzésre, hogy azok állandóan a haladás élvonalában legyenek. Gondoskodott hazai és külföldi tanulmányútjaikról, és egy-, illetve kétszemélyes tanári szobák révén a nyugodt, zavartalan, elmélyülő munkalehetőségről. Ezt az iskola tanszékes rendszere nem csak lehetővé tette, hanem nagyban is elősegítette.
Hegedűs nyugalomban vonulása után Dömötör Pál volt az igazgató (1914-től 1927-ig). Sokáig volt műhelyfőnök is, és így nagyon is a szeme előtt lebegett a műhelymunka fontossága. Az első világháború alatt és az azt követő idők nehézségei közepette vezette az iskolát.
Fémipari technológia című tankönyve hosszú időn át a legjobb tankönyvek egyike volt. Utána Nagy Dezső következett (1927–1932 között), őt pedig Jesch László követte, mint igazgató (1932–1946 között). A „Kis transzformátorok” és a „Kis dinamók” című könyve a diákok és a kisiparosok kedvelt olvasó-, illetve tankönyve volt. 1946-1950 között Nádas László volt az igazgató. Működése alatt kibővült az iskola a mezőgazdasági gépészeti tagozattal és a malomipari szakkal. Szép volt a mezőgazdasági gépmodell-gyűjteménye, és az azt magában foglaló szertára, a kísérleti malom pedig egyvagonos visszaöntéses volt, igen alkalmas arra, hogy a molnár szakmát teljesen meg lehessen tanulni.
Az iskola 1950-őszén, mint felső ipariskola megszűnt, s helyette technikum lett. A keretéből pedig ugyancsak 1950 őszén a szerelő+lakatos tagozat is kivált, és mint Épületgépészeti Technikum a XIII. ker. Váci út 21 szám alatt önálló iskola lett. Első igazgatója Endre Árpád volt 1950-1953 között. Működéséhez fűződik az új iskola megszervezése, első tantestületének megalakítása, a műhely és a kazánház megépítése és felszerelése, a központi fűtés megtervezése és a szertárok berendezése.
Utána Szentirmay Sándor lett az igazgató (1953–1957 között). Működése alatt befejeződött a kazánház felszerelése, a központi fűtés véglegesítése. Vezetése alatt történt az iskola átköltözése a XIII. ker. Váci út 21 szám alól az I. ker. Szabó Ilonka u. 2-4. szám alá. Nagy feladat volt a műhely, a laboratóriumi felszerelések egyik helyről a másik helyre szállítása, és az új helyen ezek elhelyezése. Mindez pedig 1955-ben történt. Őutána következett az igazgatásban Hörömpöly Imre, Bodnár Ferenc, Kovács Tibor, Szamos Géza, és most (1980–1985-ben) Balázs István. Kovács Tibor ideje alatt szűnt meg a technikum, és lépett helyébe a szakközépiskola, illetve a később Pécsre költözött Pollack Mihály Főiskola.
A tankönyvekről
A szakmai ismeretek eredményes tanítását a jó bemutató eszközök mellett a jó tankönyvek segítik elő. A tankönyvírók közül említést érdemel Arany Dániel, aki igen jó matematika tankönyvet írt. Jalsoviczky Géza „Hőerőgéptana” és Jalsoviczky Lajos „Gázmotorok” című tankönyve igen sokáig használatban volt. Vámos Dezső írta az első központi fűtés tankönyvet. Mezei Bertalan, bár csak óraadó volt, igen kitűnő elektrotechnika tankönyvet írt. Kürtös János gépelemek tankönyve is kitűnő tankönyv volt. Amíg Hermann Miksa műegyetemi tanár „Gépelemek” című tankönyve meg nem jelent, ez volt az egyetlen magyar nyelvű, ilyen tárgyú könyv.
A technikumi időkről szólva, Ujj Gyula 1950-ben a technikum részére igen rövid idő alatt megírta a Központi fűtés + víz (gáz) csatorna című kétkötetes tankönyvet. Később Lázár Jenő és Czikó Miklós a Központi Fűtés I., illetve II. című tankönyvet a szakmai haladás követelményeinek megfelelően újból megírták. Endre Árpád az „Anyag- és gyártásismeret” 5. kötete tankönyvnek volt társszerzője. Később a Felsőfokú Épületgépészeti Technikum részére megírta a „Szerelőipari technológia” című tankönyvet öt kötetben, majd a technikum részére az anyag- és gyártásismeret tankönyvet is – az épületgépészeti követelményeknek, vonatkozásoknak megfelelően és a Szakközépiskola részére a Szerelőipari Technológia első kötetét.
Az iskola már a kezdő időkben is igen jó hírnévnek örvendett, elsősorban azért, mert a végzett tanulói a műszaki életben jól megállták a helyüket, a gyakorlati munkától nem idegenkedtek, alkalmazóik megelégedésére dolgoztak, s már az első évtized végén (1890) több gyáriparos fordult az intézetben végzett növedékekért, illetve tanulókért. Az iskolába jelentkezők száma gyorsan növekedett, s így a felvételi vizsgák egyre szigorúbbak lehettek. A felvételi vizsgán megkívánták az egyévi előzetes műhelygyakorlat vizsgával való igazolását és a jó rendű középiskolai végzettségét. Az iskola részéről viszont az ellenérték az volt, hogy a felső ipariskolai végbizonyítvány alapján a tanulók a kétévi szakba vágó foglalkozás nélkül jogosultak voltak a bizonyítványukban feltüntetett iparágak önálló űzésére, vagyis mint mesterek, a végzés után azonnal kiválthatták az iparengedélyt. Ezenkívül katonakötelezettség esetén megkapták az egyéves önkéntesi kedvezményt, vagyis karpaszományosok lehettek. E két kedvezmény nagyban hozzájárult az iskola tekintélyének növeléséhez.
Az iskola életének fontosabb eseményei közül néhány
Az1980/91 tanévben az a már jó hírnévnek örvendő iskolát gróf Csáki Albin vallás- és közoktatási miniszter kíséretében I. Ferenc József király is meglátogatta. Meghallgatta a feleléseket, megnézte a rajzokat és a füzeteket, megtekintette műhelyt és a műhelymunkákat.
Az 1900-ban tartott párizsi világkiállításon az iskola is részt vett. Ez volt az iskola életének a legnagyobb sikere, de egyben a magyar iparoktatásé is, mert a bíráló bizottság, a nemzetközi zsűri az iskolát „grand prix”-vel tüntette ki, az intézet igazgatóját, Hegedűs Gyulát és a kiállítás rendezőjét, Edvi Illés Aladárt ( aki egyben nemcsak tanár és mérnök volt, hanem híres festő is) sikeres munkájuk elismeréseként aranyéremmel tüntette ki. Az igazgatót az elért eredményekért a Francia Köztársaság elnöke a francia becsületrenddel is kitüntette.
1917-ben iskolánk hadi felszerelésekben való közreműködéseképpen a király, IV. Károly Edvi Illés Aladárt a Ferenc József-rend középkeresztjével, Ladányi Jenőt a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, Dömötör Pál igazgatót a Vaskorona-renddel tüntette ki.
Végezetül hadd említsem meg, hogy az elmúlt időkben sok kiváló, nagynevű, szinte világhírű építészünk volt, így Ybl Miklós, Lechner Ödön, Hauszmann Alajos, Schulek Frigyes, Hild József, Pollák Mihály, Petz Samu, Sándy Gyula, Walder Gyula, hogy csak néhány nevet említsünk. Gyönyörű terveik azonban a volt felső ipariskolások, technikusok, építészek, gépészek munkájával vált valóra. E névtelen hősök keze munkáját dicsérik a régi Pest-Buda házai éppúgy, mint a mai új városrészek tömbös épületei, s az a sok ipartelep szerte az országban. Tisztelettel gondolunk rájuk éppúgy, mint a régi és a mai tanáraikra, akiktől a tudásukat kapták.
Ma a jelennél tartunk. De minden jelen múlt lesz, s belőle ami az idő rostáján fennmarad, az lesz a történelem.
Írta: Dr. Endre Árpád volt felső ipariskolai tanár és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanszékvezető tanára.
Elmondva a TIT Történelmi Tagozata ülésén.
