Hőkamerák a gyakorlatban

2013/11. lapszám | Koczka Péter |  5285 |

Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A termográfia, mint érintésmentes diagnosztika, az elmúlt évek során egyre inkább teret hódított az épületek energetikai vizsgálatánál szintúgy, mint az ipar számos területén. A hőkamerás mérések részei lettek több iparág mindennapjainak, viszont a jelentősebb beruházási költségek miatt nem volt elérhető a szervizszakemberek részére. A hőkamera innovatív fejlődésének köszönhetően az árak az elmúlt évek során csökkentek, és a nevesebb gyártók a füstgázelemzők, szivárgáskeresők, nyomásmérők mellett mára már a szervizszakemberek számára is elfogadható áron biztosítanak hőkamerákat.

Olcsóbbak lettek a hőkamerák, viszont felmerül számos más kérdés. Hol, hogyan használható? Mikor térül meg a befektetés? Mi alapján válasszam ki a megfelelő típust? Mi az az NETD? Általában ezek és még megannyi kérdés fogalmazódhatott meg abban, aki már elgondolkodott egy hőkamera vásárlásán.

Alkalmazási példák

Az épülettermográfia területén legtöbbször az épületek szigeteléséről, szerkezetének vizsgálatról, hőhidakról készült felvételekkel találkozhatunk, míg ipari területen a villamos és forgó/mozgó mechanikus berendezések ellenőrzésére terjedt el leginkább a hőkamera. Viszont ez a sokoldalú eszköz tökéletesen alkalmas az épületgépészeti, fűtési, hűtési rendszerek felülvizsgálatára is.

Egy jól működő fűtési rendszer optimális, a lehető legnagyobb hatásfokon történő működésének biztosításához természetesen elengedhetetlen, hogy a rendszer megfelelően legyen méretezve, valamint a megtermelt meleg víz az előállítás helyétől (például kazán) optimális keringtetéssel jusson el a hőleadókhoz. A túl lassú keringtetés eredménye, hogy a hőleadók lassan melegszenek fel, vagyis a rendszer hatásfoka romlik. A túl gyors keringtetés esetén pedig a hőleadók nem tudnak megfelelően felmelegedni, és a rendszer hatásfoka ismét csökken. Az eltömődött radiátorok és felületfűtések esetén pedig a szivárgások is nagyban rontják a hatásfokot, illetve anyagi károkat is okozhatnak az épületszerkezetben.

A rendszer beszabályozásakor a hőkamerás mérés jelentős mértékben hozzájárul a megfelelő hatásfok eléréséhez. A termográfia segítségével egyszerűen meghatározhatók az előremenő és visszatérő csőhőmérsékletek, a felfűtési folyamat során pedig – a folyamatos hőkép figyelésével – optimálisan beállítható a rendszervíz keringtetési sebessége.

A radiátorok optimális hatásfokon történő működtetéséhez, típustól függően, biztosítani kell az ideális hőfoklépcsőket. Ehhez a megfelelő keringtetésen kívül az esetleges eltömődésektől is mentesíteni kell a rendszert. Egy hőképpel azonnal felismerhető az esetleges hiba oka, és könnyen kimutatható, hogy a hőleadó milyen eloszlásban adja le a hőenergiát.

Padló- és falfűtések esetén az esetleges szivárgások helyei roncsolásmentesen lokalizálhatók, és célzottan megkezdődhet a hibaelhárítás. A hőkamerás méréssel a csővezetékek szigetelési hiányosságai is kimutathatók. Viszont nem csak a csővezetékhálózat vizsgálata, de a hőtermelő berendezések ellenőrzése is egyszerűen megoldható egy termográfiás vizsgálattal. Kazánok esetén a hőcserélő és a szivattyú állapota, valamint az elektromos csatlakozások is felülvizsgálhatók.

Miért éri meg? Mikor térül meg?

Gazdaságilag megvizsgálva, a mérőműszerek beszerzése általában a költségoldalon jelenik meg, viszont a használatukból származó profit nem mindig számszerűsíthető. Kétféle beruházást különböztethetünk meg: a szükséges (kötelező) és a fejlesztő jellegű beruházást. Első esetben az elvégzendő munkához szükség van egy adott műszerre, ezért kötelező a beszerzése, például egy kondenzációs kazán korrekt beüzemeléséhez szükséges egy füstgázelemző műszer, míg egy fűtési rendszer beszabályozásakor a hőleadók hőkamerás vizsgálata vagy egy falban futó csővezeték szivárgásának megtalálása már nem kötelező, viszont lehetőséget nyújt a szolgáltatások bővítésére, a gyorsabb munkavégzés miatt a munkaidő csökkentésére, a minőség javítására és professzionális szakértés prezentálására. Ezeket figyelembe véve egy hőkamerás beruházás megtérülése ugyan számszerűen nehezebben mérhető, de a vállalkozás profiljának bővítésével járó megrendelések általi hozam rövid időn belül visszatermeli a műszer bekerülési értékét.

Alapvető választási szempontok

Egy épület komplex feltérképezésekor, távoli kültéri mérések esetén vagy például egy nyomtatott áramköri lap ellenőrzésekor elengedhetetlen egy nagyobb felbontású (320x240 vagy 640x480) hőkamera alkalmazása akár teleobjektíves kiegészítéssel vagy egy videókészítő funkcióval. Viszont egy padlófűtés szivárgásának megtalálása esetén nem ezek a legfőbb szempontok. A hatékony munkavégzéshez egy kézreálló, gyors és könnyen használható műszerre van szükség. Az esetek nagy részében az épületgépészeti rendszerek felülvizsgálata során a helyszíni hibafeltárások, állapotfelmérések jellemzők, így a hőkamerával szemben támasztott követelményeket a helyszíni használatot elősegítő tényezők határozzák meg, ezért a nagyméretű kijelző, az automatikus fókuszálás és a felhasználóbarát kezelőmenü előtérbe helyezhető. Ezektől függetlenül persze a dokumentálás is fontos, mivel a jegyzőkönyv az, ami kézzelfoghatóan az ügyfélnél marad, viszont a részletekbe menő elemzések helyett sok esetben sokkal inkább a már alapesetben is sokatmondó hőképekre érdemes koncentrálni, tehát sok esetben egy szabványos képformátum (JPEG) is elegendő a prezentáláshoz. A hőkamera műszaki oldaláról, beltéri mérésekről lévén szó, a 160x120 felbontás és a <0,1 °C termikus érzékenység elegendő a képek elkészítéséhez.

termográfia

---