Tanulságos történetek

A szeszfőzdés kifőzte

2013/11. lapszám | VGF&HKL online |  9954 |

Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Ha lopjuk a gázt, és rajtakapnak minket – márpedig ha egy szeszfőzde fogyasztása egyik hónapról a másikra milliókkal visszaesik, akkor van esély rá –, akkor az ebül szerzett jószág többszörösét bukhatjuk. Erre szolgál tanulságul alábbi történetünk.

​Az eset

A felperes az alperessel 1994. november 30-án kötött földgáz-szolgáltatási közüzemi szerződés megszegése miatt indított keresetében 43 685 843 Ft felemelt gázdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt.), illetve a végrehajtása tárgyában kiadott 3/1995. (I. 20.) Korm. rendelet előírásai alapján. Előadta, hogy 2000. január hónapban szerzett tudomást arról, miszerint az alperes szabálytalanul, a kerülővezeték megnyitásával, mérés nélkül vételezett gázt. Erre való tekintettel 1999. november 1-jétől 2000. január 21-éig terjedő időre a számításainak megfelelő mértékű felemelt gázdíj megfizetésére köteles az alperes. Keresetét utóbb 45 159 420 Ft és járulékaira emelte fel.

Az alperes a keresetet részben, 1 848 679 Ft erejéig elismerte, ezt meghaladóan a keresetet kérte elutasítani. Arra hivatkozott, hogy a közüzemi szerződés alapján az alperes csak a szerződésben meghatározott szerződésszegés jogkövetkezményeit alkalmazhatja. Beismerte, hogy 2000 januárjában az alperes ügyvezetője műszaki okok miatt az alperes telephelyén talált plombafogóval a kerülővezeték tolózárját kinyitotta, és erről a felperest elmulasztotta haladéktalanul értesíteni. Miután azonban az ezt megelőző utolsó mérőóra-leolvasás 2000. január 7-én volt, így a szerződésszegés jogkövetkezményeit is csak 2000. január 7-e és január 26-a közötti időszakra lehet alkalmazni.

Az elsőfokú döntés

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 6 830 341 Ft és járulékai, valamint 200 000 Ft perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a szeszfőzdét üzemeltető alperes és a felperes, mint gázszolgáltató között közüzemi szerződéses jogviszony állt fenn. Az alperes telephelyén üzemeltetett gázüzemű készülékek névleges teljesítménye 288,23 m³/óra. A gázmennyiségmérő kerülőjébe épített elzáró szerelvénynek bejelentés nélküli felnyitása, vagy az ólomzár felszakítása, illetve a mérő pontos működésének bármilyen befolyásolása szabálytalan vételezésnek, illetve szerződésszegésnek minősül. Szerződésszegés esetén a felperes a fogyasztás mennyiségét a tudomásra jutást megelőző mérőóra-leolvasástól a gázfogyasztó készülékek névleges teljesítménye és a naptári óraszámok szorzatával jogosult elszámolni.

A vita

A felperes gázóraleolvasója a gázóraállásokat az alperes székhelyén 1999. november 1., 1999. november 29. és 2000. január 3. napján leolvasta. A mérő 1999. november 1-jei állása 447 241, míg a 2000. január 3-ai állása 447 938 volt, így az 1999. november, december havi, mérő által regisztrált gázfogyasztás csupán 697 m³ volt. A felperes 1999. november 6-ai kiállítású dátummal nem a leolvasott mérőóra állása alapján, hanem a korábbi fogyasztási adatok figyelembevételével, becsült óraállás alapján készített számlát. Az 1999. szeptember 3-ai 442 981-as mérőóraálláshoz képest november 5-ei mérőóraállásként 452 953 m³-t vett figyelembe, tehát összesen 10 132 m³ fogyasztást számlázott ki az alperesnek. Az alperes az erről készült számlát elfogadta, és azt 1999. november 25-én kiegyenlítette. 1999 decemberében és 2000. január elején a felperes az alperesnek csupán alapdíjat számlázott ki. 2000. január 26-án az alperes gázmérőóra-állása 462 378,5 m³ volt.

Az utolsó mérőóra-leolvasást 2000. január 3-ában határozta meg, ugyanakkor miután a gázmérő-leolvasó kartonon egy 2000. január 7-ei bejegyzés és óraállás is szerepel, a szerződésszegés időtartamának a 2000. január 7. és január 26. napja közötti időszakot vette figyelembe. A 11/1999. (III. 19.) GM rendelet 14. §-a szerint, emelt díjas elszámolási móddal, 2,2 Ft/MJ összeggel állapította meg a gázdíj-fizetési kötelezettséget. Elfogadta a szakértőnek azt az érvelését, amely szerint a beszabályozást követően alakult ki a kazánok névleges terhelése, amelynek figyelembevételével azt lehet megállapítani, hogy az alperes telephelyén lévő kazánok teljesítménye 193,33 m³/óra. Az alperes marasztalása összegénél 34,5 MJ/m3 földgáz fűtőértéket vett figyelembe. Az összesen 7 043 399 Ft emelt összegű gázdíjból levonta az alperes által már megfizetett 9425 m³ gáz árát, 213 058 Ft-ot.

A szabálytalan vételezés kezdő időpontja meghatározásánál figyelemmel volt arra, hogy az alperes ügyvezetője ellen indult büntetőeljárásban büntetőjogi felelősségét a bíróság 2000. január 10. napjától 2000. január 26. napjáig elkövetett cselekménye miatt állapította meg. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be.

A másodfokú döntés

A másodfokú bíróság ítéltével az elsőfokú ítéletnek nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét 40 706 405 Ft-ra és ez összegnek az elsőfokú ítéletben írt kamatára, az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 3 millió Ft-ra emelte fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a 2000. január 26-ai helyszíni ellenőrzéskor az alperes ügyvezetője birtokában a felperes tulajdonában álló, K 43 jelű plombafogót találtak, melyet a felperes alkalmazottai utoljára 1999. november 4-én használtak, majd az elveszett. A büntetőeljárásban a gázlopás elkövetési időpontját a vádlott beismerése alapján 2000. január 10-étől állapította meg a bíróság. Az alperes 1999. november 1-je és 2000. január 26-a közötti időszakra a felperesnek összesen 342 159 Ft gázdíjat fizetett meg.

Az így kiegészített tényállás alapján a felperes fellebbezését túlnyomórészt alaposnak, az alperesét túlnyomóan alaptalannak találta. Kifejtette, hogy az alperest terhelő emelt díjfizetési kötelezettség az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 387. §-ában is szabályozott közüzemi szerződés 14. pontja alapján lehetséges, mely pontban a felek kikötötték, hogy a szerződésben nem szabályozott egyéb kérdésekben a gázszolgáltatásról szóló Gszt, valamint a 3/1995. (I. 20.) Korm. rendelet szabályait kell alkalmazni. A felek a szerződés 13/C. pontja második bekezdésében csak azt határozták meg, hogy szabálytalan vételezés esetén milyen módon kell kiszámolni a fogyasztás mennyiségét, de nem határozták meg, hogy milyen mértékű gázdíjjal kell teljesíteni. Ezt a Gszt. 31. § (3) bekezdésében adott felhatalmazás alapján a 11/1999. (III. 19.) GM rendelet 3. § (14) bekezdése és az 1. számú melléklet G) pontja tartalmazza. Így helyesen az alperes felemelt gázdíjfizetési kötelezettségét az adott időszakra 2 Ft/MJ szorzószámmal lehet figyelembe venni.

A felemelt díjfizetési kötelezettség kezdő időpontját a másodfokú bíróság 1999. november 1-jében, az utolsó hiteles leolvasás időpontjában határozta meg a szakvélemény azon megállapításra is alapozva, hogy 1999. november 1-je és 2000. január 3-a közötti időszakban a gázórán átfolyó gázenergia nem lehetett elegendő az alperes által előállított szeszmennyiség lefőzéséhez, a plombafogó pedig még november elején kikerült a felperes birtokából.

A felemelt díjfizetési kötelezettség meghatározásánál rámutatott, hogy a beépített gázkészülékek névleges teljesítményét, nem pedig a szakvéleményben meghatározott névleges terhelését kell figyelembe venni a törvény kógens szabálya [Gszt. 27. § (1) bekezdésének b) pontja, 3/1995. (I. 20.) Korm. rendelet 1. számú melléklet 14. § (4) bekezdés] és a közüzemi szerződés 13/C. pontja alapján. Az így kiszámított felemelt gázdíj ellenértékéből levonta az alperes által az adott időszakra már megfizetett 342 159 Ft-ot.

Felülvizsgálati kérelem

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával az alperest terhelő marasztalás összegét kérte 1 848 679 Ft-ra és járulékaira leszállítani, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kérte utasítani.

A felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a jogerős ítélet a gázdíj mértékének megállapítása, a szabálytalan gázvételezés kezdő időpontjának megállapítása, valamint a gázfogyasztó készülékek összteljesítményének megállapítása körében jogszabálysértő. Megalapozatlannak állította a másodfokú ítéletet amiatt, mert álláspontja szerint a másodfokú bíróság lényegesen túllépte kompetenciáját, és lényeges szakkérdésben is állást foglalt. Nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, a jogerős ítéletben megállapított tényállás több helyen iratellenes, a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen, és több helyen logikai ellentmondást is tartalmaz.

A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a közüzemi szerződést a másodfokú bíróság nem a felek szerződési akarata vizsgálatával [Ptk. 205. § (5) bek.], hanem azon túlterjeszkedve értelmezte. A felperesnek a szerződés 1999. május 21-én történt módosításakor módja lett volna arra, hogy a szabálytalan vételezés esetére az akkor már hatályban lévő jogszabályok által lehetővé tett összes szankciót kikösse, azonban ezt elmulasztotta. A szerződéses megállapodás hiányában a felperes utólag nem járhat el belátása szerint a jogkövetkezmények alkalmazásánál.

A szabálytalan gázvételezés kezdő időpontjának 1999. november 1. napjában történő meghatározását azért találta jogszabálysértőnek, mert az utolsó leolvasás időpontja 2000. január 7. napja volt. Az 1999. május 21-ei szerződésmódosítás éppen a gázmérőműszer havi leolvasásának módját vezette be. A jogi szabályozás célja is az volt, hogy a szolgáltató ne legyen abban érdekelt, hogy a szerződésben meghatározott szankciókat minél nagyobb időintervallumra alkalmazhassa.

Az alperes álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy a plombafogó birtokából történő kikerülését követő időszakban az végig az alperesnél volt, és azt használta is. Csak az állapítható meg, hogy az alperes ügyvezetője 2000. január 10-én a kerülő-gázvezetéket megnyitotta.

Megítélése szerint a másodfokú ítélet indokolásában, amikor meghatározta, hogy mi a névleges terhelés és névleges teljesítmény, továbbá annak számítási módját is levezette, olyan speciális szakkérdésben foglalt állást, amelyre szakértői bizonyítás sem folyt. E kérdés eldöntése szakértői feladat, melyre a bíróságnak nincs hatásköre. Hivatkozott arra, hogy az alperes három gázkazánjának összteljesítménye a vizsgált időszakban (1999. november 1. – 2000. január 26.) 193,33 m³/óra volt.

A bizonyítás és a bizonyítékok mérlegelése körében sérelmezte: a büntetőeljárásban csak az volt bizonyított, hogy a kerülővezetéket 2000. január 10-én nyitották ki, ennek ellenkezőjét, korábbi időpontot a felperes a perben nem bizonyította. Sérelmezte, hogy a D. Rt. vezérigazgatójának ifj. K. I.-vel, az alperes alkalmazottjával 2000. január 19-én kötött megbízási szerződését az eljárt bíróságok a döntéshozatalnál nem értékelték megfelelően, továbbá a bíróság, mint szükségtelent, elutasította az alperesnek azt a bizonyítási indítványát, amely a 2000. február hónapban leszerelt GZD 200 gázmérőóra bevizsgálására vonatkozott. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

Legfelsőbb bírósági döntés

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak, mert a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A felperes a keresetlevélhez csatolt iratokkal és a felek képviselői által adatpontosítás tárgyában 2000. augusztus 25-én felvett jegyzőkönyvvel, valamint dr. Sz. F. tanúvallomásával (melyre vonatkozóan a tárgyaláson jelen lévő alperes észrevételeket nem tett) az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésében meghatározott bizonyítási kötelezettségének eleget téve hitelt érdemlően bizonyította a kazánok névleges teljesítményét 288,23 m³/órában. Az elsőfokú bíróság ítéletének erre vonatkozó ténymegállapítását az alperes fellebbezéssel nem támadta, a bíróság korábbi felhívására (2004. január 28-án felvett 32. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt végzés) bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, csupán vitatta a felperes által már bizonyított névleges teljesítményértéket. Az általa csatolt bizonyítékok nem a névleges teljesítményre tartalmaznak adatokat.

Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben a felperes előadta, hogy a fogyasztók névleges teljesítménye egy olyan objektív szám, amelyet a készülékgyártó ad meg a technológiai leírásban. Ezen szám szintén független a felszerelt gázmérő áteresztő-képességétől. Az alperes erre a felperesi állításra vonatkozóan észrevételt nem tett, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Mindezekre a körülményekre figyelemmel az alperes a felülvizsgálati kérelemben alaptalanul sérelmezte, hogy a névleges teljesítmény szakkérdés lenne, illetve annak meghatározása téves.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú eljárásban előterjesztett tanúk meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványai elutasítását sem sérelmezte, a fellebbezésben bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A gázmérőóra megvizsgálására vonatkozóan bizonyítási indítványa nem is volt. Maga adta elő, hogy annak megvizsgálása már nem is lehetséges. Felülvizsgálati kérelmében ezért alaptalanul hivatkozott bizonyítási indítványa elutasítására. Az elsőfokú bíróság kellő indokát adta, hogy az adott törvényen alapuló elszámolás mellett az alperes további bizonyítási indítványának az ügy eldöntése szempontjából miért nincs jelentősége.

A Legfelsőbb Bíróság az utolsó mérőóra-leolvasás időpontjával kapcsolatban a jogerős ítéletben elfoglalt jogi álláspontot helyesnek fogadta el. A Gszt. véghajtási rendelete a 3/1995. (I. 20.) Korm. rendelet 14. § (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy ha a fogyasztó a mérést befolyásoló, szabálytalan módon vételezte a gázt, a fogyasztás mennyiségét az adott időszak naptári óraszámának és a beépített gázfogyasztó készülékek névleges gázteljesítményének (m3/h) szorzatával kell elszámolni. A Vhr. 14. § (4) bekezdése az adott időszakra határozza meg az adott módon történő elszámolást, mely időszak nyilvánvalóan csak a szabálytalan vételezés teljes időszaka lehet. E jogszabályi rendezést egybevetve a felek között létrejött, 1995. december 7-ei földgázszolgáltatási közüzemi szerződés 13/c) pontjában foglaltakkal, az állapítható meg, hogy az a törvényi szabályozást veszi át azzal a megszorítással, hogy azt a szabálytalan vételezésről történt tudomásra jutást megelőző utolsó mérőleolvasástól kell alkalmazni. A jogerős ítélet a felek szerződési akaratára is tekintettel helyes jogértelmezéssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy az utolsó mérőóra-leolvasásnak nem a 2000. január 3. napján történt leolvasás számít, mert ez a leolvasás a plombafogónak az alperes ügyvezetője birtokába kerülése folytán nem minősült hitelesnek. Utolsó mérőóra-leolvasásnak csak az utolsó hiteles mérőóra-leolvasást lehet tekinteni, amely 1999. november 1-jében határozható meg.

Nyilvánvaló, hogy a szerződés megkötésekor a felek szerződési akarata sem irányulhatott másra a szabálytalanul vételezett gázteljesítmény elszámolása során, mint a szabálytalan vételezés tudomásra jutását megelőző utolsó hiteles mérőóra-leolvasástól történő elszámolásra.

Az igazságügyi szakértő kiegészítő szakvéleménye egyértelműen kizárta, hogy műszaki meghibásodás miatt kerülhetett volna a kerülővezetékbe méretlen mennyiségű gáz, továbbá megállapította azt is, hogy a perbeli időszakban az alperes által gyártott termékek előállításához nagyobb gázmennyiség felhasználására volt szükség, mint ami a gázmérőórán átfolyt. Így a felmerült bizonyítékoknak a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti egybevetésével és okszerű mérlegelésével a másodfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy csak olyan időpontot lehet az utolsó mérőóra-leolvasásnak tekinteni, amikor az alperes a plombafogó birtokába még nem kerülhetett, és ez esetben a leolvasott érték mögött a tényleges fogyasztás állt.

A plombafogónak a felperes alkalmazottja birtokából történő kikerülése időpontjából, valamint az ettől számított – az adott szeszmennyiség lepárlásához szükséges – gázfelhasználásból, mint közvetett bizonyítékokból a jogerős ítélet okszerűen következtetett arra, hogy a szabálytalan, a mérőóra kikapcsolásával történő gázvételezés már 1999. november elejétől kezdve fennállt, ehhez képest az ezt megelőző mérőóra-leolvasást lehet az utolsó mérőóra-leolvasásnak elfogadni. Minthogy a bíróság a bizonyítékok mérlegelése során logikai hibát nem vétett, következtetése nem okszerűtlen, annak felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban sincs lehetőség.

Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet a felperes által bizonyított, az alperes fellebbezésében kétségbe nem vont 288,23 m³/h névleges teljesítmény figyelembevételével az utolsó hiteles mérőóra-leolvasás időpontjától kezdve az alperest a jogszabály alapján terhelő szerződésszegés esetére megállapítandó fogyasztás ellenértéke megfizetésére jogszabálysértés nélkül kötelezte.

A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért ítélet a jogszabályoknak megfelel, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a megtámadott ítéletet hatályban fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. XI. 21.080/2006.)

Tanulságos

---