A földgáz helye a világban
2013/10. lapszám | VGF&HKL online | 5784 |
Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A kőolaj és a szén után a földgáz a harmadik legfontosabb energiahordozó a világon. A gazdasági válság ellenére is a három energiahordozó kutatása nagy befektetésekkel tovább folyt, a készletek nőttek. Az Egyesült Államok célul tűzte ki az önellátást kőolajból és földgázból, ezért a palaolaj- és palagázkutatást, -kitermelést nagy erőkkel folytatta, és ezzel lökést adott a világ eddig szénhidrogénben szegénynek vélt országainak is a nem konvencionális készletek kutatásához.
A kőolaj szerepe meghatározó a világgazdaságban; minden takarékossági törekvés ellenére a legfontosabb energiahordozó. Kutatása minden földrészen folyik, a készletek növekednek. A legnagyobb kőolajkészletekkel rendelkező országok az 1. táblázatban láthatók.
Néhány megjegyzés a táblázathoz:
• Az adatok még csak a konvencionális készleteket mutatják be. A nem konvencionális készlet-kutatások eredményei nagyságrendeket mozdíthatnak a kőolajvagyonon.
• Hatalmas készleteket becsülnek az Északi Sark és az óceánok parttól távolabbi területei alatt is.
• Oroszország készleteihez is azt a megjegyzést fűzhetjük, hogy az Uráltól keletre lévő területek megkutatottsága még nagyon szerény, és a nem konvencionális készlet-kutatások is alig indultak el.
• A táblázatban található országok mellett újak is megjelentek, mint jelentős készlettel rendelkezők: Brazília, Mexikó, Kolumbia, Ecuador, Guinea.
• Az ún. BRIC országok közül Kína is fokozta a kőolajkutatást, készletei már 2 milliárd tonna felett vannak.
A Föld szénkészletei is hatalmasak, néhány szakértő szerint kimeríthetetlenek. A legnagyobb szénkészlettel rendelkező országok 2011-es adatok szerint a 2. táblázatban láthatók. Természetesen azokban az országokban a legmagasabb a szénhasználat, ahol a készletek is hatalmasak. Jót tesz a szénkészletek kutatásának és kitermelésének is a szén árának emelkedése (3. táblázat). A hagyományos (üledékes földrétegekben található) földgázkészletek megkutatottsága a világban nagyon egyenetlen. Afrika középső részén, Dél-Amerikában, Közép-Ázsiában még csak a kutatások kezdetén tartanak, de Oroszországnak az Uráltól keletre lévő területein is csak most indulnak a geológiai és geofizikai feltárások. Ezzel együtt a világ megismert, konvencionális földgázkészleteit megnyugtatónak tarthatjuk, azok a kitermelés dinamikus növekedése ellenére sem csökkennek (4. táblázat).
A készleteket illetően néhány változás figyelemreméltó:
• Oroszország készleteit újraértékelték. Ez a lecsökkentett érték nem tartalmazhatja a nem konvencionális földgázkészleteket. A készleteket nagyban befolyásolhatja az Északi Sark alatt és a Szibériában vélt készletek is.
• Irán, Szaúd-Arábia és Türkmenisztán megugró készletadatai kissé meglepők, a térségben folyó kutatások nem nagyon indokolják.
• Az USA megnövekvő készletei már a palagázkészleteket is tartalmazzák.
• Indonézia, Malajzia, Ausztrália, Új-Zéland is megjelent a nagyobb földgázkészlettel rendelkező országok listáján és az LNG-piacon.
A nem konvencionális (kristályos alapkőzetekben, palában lévő) gázkészletekről már egyre többet tudunk. A kitermelt készletek pótlását ezektől a formációktól várhatjuk, minden környezetvédelmi aggályoskodás ellenére is (5. táblázat).
A földgázkitermelés a legnagyobb készlettel rendelkező országokban dinamikusan nő. Több szempontból figyelmet érdemel az Egyesült Államok, így a kitermelés szempontjából is. Hatalmas beruházások és nagyon komoly termeléstechnológiai fejlesztések után 2010-re a belföldi földgáztermelésben jelentős súlyt kaptak a nem konvencionális források. A legjobb úton jár az USA ahhoz, hogy önellátó vagy nettó exportőr legyen földgázból. Kanada, amely ország az USA legnagyobb szállítója volt, éppen az USA saját termeléskiugrása miatt kénytelen a kitermelését visszafogni. Várható, hogy Kanada aktív lesz az LNG-piacon.
BRIC
A BRIC országokban is nagyon gyorsan nő a saját készletek kitermelése, de ezek az országok még mindig nem uralják a földgázpiacot. Oroszország nagy erőfeszítéseket tesz a termelés növelésére. A források egyre távolabb vannak a belföldi felhasználási centrumoktól és az EU-országoktól, amelyek az export szempontjából különösen fontosak. Az új mezők kiaknázása, a szállítórendszer fenntartása és fejlesztése óriási beruházásokat igényel. A finanszírozó bankok a hitelnyújtáshoz hosszú távú földgázkereskedelmi szerződéseket kérnek a Gazpromtól, kiszámítható árbevétellel. Új országok is megjelentek a jelentős földgáztermelők között (6. táblázat). Indonézia, Malajzia és Ausztrália az LNG-piac aktív szereplői, első sorban Távol-Keleten, de Európában is megjelentek már a szállítmányaik.
A földgázfogyasztásban az Egyesült Államok vezeti a listát. Független ez a pozíció a nukleáris energiahordozókkal szemben világszerte jelentkező – és időnként hullámzó intenzitású – ellenérzéstől, a szén környezetromboló szerepének egyre hangosabb emlegetésétől. Az Egyesült Államokban viszont komoly kampányt indítottak a kőolajfelhasználás visszaszorítására és ezzel az olajimport-függőség csökkentésére. Éppen ez a kampány iniciálta a nem konvencionális földgázkészletek kutatását és egyre intenzívebb kitermelését. A földgáz megkezdte átvenni az olaj szerepét a villamos áram-termelésben és az ipar hőigénye kielégítésében (7. táblázat).
Oroszország saját földgázfogyasztásáról is essen szó. A gazdasági világválság a BRIC országok közül itt jelentkezett leginkább, de az ország belső földgázfogyasztásának kezelése mégis kiemelt programja a Gazpromnak. Három program indult el: mérni minden gázfogyasztást, beszedni minden fogyasztótól a földgáz árát, és emelni a belföldi fogyasztói árakat. A programok mindegyike csökkenti/ésszerűsíti a belföldi fogyasztást. Iránnak a 60 milliós lakossága mellett nagy a földgázfelhasználása, valószínűleg a villamos áram-termelés adja a felhasználás zömét. Az urándúsítás rendkívül áramigényes.
Már nem a harmadik
Kína, India és Brazília földgázfogyasztása gyorsan nő, de még nem meghatározó a szerepük a földgáz árának alakulásában. A világ földgázának már 10%-a LNG formájában utazik a felhasználókhoz, 2012-ben 328 milliárd m3. Az LNG rohamos térhódításának az is az oka, hogy olyan országok is megjelennek a kereskedelemben eladóként, amelyek szállítóvezetéken nem tudják értékesíteni a saját termelésüket, például Nigéria, Malajzia, Indonézia vagy Peru.
Japán és Dél-Korea a természeti adottságaik miatt nem tudnak lemondani az LNG-ről, ez a két ország a legnagyobb fogyasztó. Kína, India is gyorsan növeli LNG-fogadó kapacitásait, de az Európai Unió minden tengerparttal rendelkező országában is üzemel, épül vagy tervezik újabb LNG-terminálok (és tárolók) építését. Minden európai ország felismerte, hogy az LNG a vezetékes szállítástól való függetlenedés legjobb útja. Újdonság az LNG-piacon, hogy Oroszország is exportőrként megjelent (2012-ben mintegy 15 milliárd m3), és tudhatjuk, hogy a Gazprom újabb LNG-kikötőket épít európai exportja kiegészítésére. Az USA LNG-exportja még nem jelentős, de a hazai földgáztermelés felfutása bővítheti az amerikai aktivitást.
Ránk nézve
Hazánkat két LNG-terminál építése érintheti: Horvátországban, a Krk sziget mellett tervezett kikötőből és tárolóból már ma is érkezhetne földgáz hozzánk. A lengyel tengerparton épülő terminál eléréséhez még szükség lesz az új magyar-szlovák szállítóvezeték-összekötéshez, és az észak-déli szállítóvezeték lengyel szakaszára is (8. táblázat).
A földgáz szerepének értékeléséhez nézzük meg a nukleáris és a megújuló energiahordozók felhasználását is. 2010. óta csökken a világban a nukleáris energiafelhasználás: 2010: 626,4 Mtoe; 2011: 600,4 Mtoe; 2012: 560,4 Mtoe egyenértékű volt. (Összehasonlításként: a 2012. évi kőolajfelhasználás a világban 4130,5 millió tonna volt.) A legjelentősebb nukleáris energiatermelő országok 2012-ben: USA: 183,2 Mtoe; Franciaország: 96,3 Mtoe; Oroszország: 40,3 Mtoe; Németország: 22,5 Mtoe; Kína: 22,0 Mtoe; Kanada: 21,7 Mtoe. A nagyságrendeket látva nem is olyan nagy a német döntés súlya a nukleáris erőművek fokozatos leállításáról.
Most jelent meg először adat Irán nukleáris energiatermeléséről: ez 2012-ben 0,3 Mtoe volt. A jelentéktelen szám mögött inkább az ország nukleáris nagyhatalmi törekvéseit kell aggódva figyelni.
A vízenergia-hasznosítás a megújuló források közül a legjelentősebb: 2012-ben a világon 831,1 Mtoe értékű volt. A legjelentősebb vízenergia-termelő országok: Kína: 194,8 Mtoe, Brazília: 94,5 Mtoe; Kanada: 86,0 Mtoe; Egyesült Államok: 63,2 Mtoe; Oroszország: 37,8 Mtoe; Norvégia: 32,3 Mtoe. Az egyéb megújuló energiahordozók (szél-, napenergia, biomassza stb.) szerepe elég gyors ütemben nő: 2005: 84,6 Mtoe; 2010: 168,6 Mtoe; 2011: 205,6 Mtoe; 2012: 237,4 Mtoe. A legnagyobb megújuló-hasznosító országok: USA: 50,7 Mtoe; Kína: 31,9 Mtoe; Németország: 26,0 Mtoe; Spanyolország: 14,9 Mtoe; Brazília: 11,2 Mtoe; Olaszország: 10,9 Mtoe.
Az EU erőfeszítéseinek eredményei a megújulók használatának terjesztésére még nem látszanak.
