A magyar olaj és földgáz története VII.

2013/10. lapszám | VGF&HKL online |  5023 |

Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A második világháború Magyarországon is óriási rombolást végzett. A „felperzselt föld” taktikáját professzionális szinten művelő, visszavonuló németek sínfarkasai és robbantó technikusai a vasúthálózatok és ipari létesítmények nagy részét, a hidakat pedig teljesen elpusztították. Az amerikai tulajdonú, de kincstári kezelésben lévő zalai olajlétesítmények a németek visszatérésükbe vetett reményeinek köszönhették, hogy elkerülték a legradikálisabb megsemmisítést.

Az amerikai tulajdonú, de kincstári kezelésben lévő zalai olajlétesítmények a németek visszatérésükbe vetett reményeinek köszönhették, hogy elkerülték a legradikálisabb megsemmisítést, a szövetségesek bombatámadásai okozta károkat pedig idővel sikerült helyreállítani, bár az országban addig működő 43 gépi fúróberendezésből mindössze hét maradt, ebből is kettő használhatatlanná vált.​

A 2. világháború után

A második világháború Magyarországon is óriási rombolást végzett. A „felperzselt föld” taktikáját professzionális szinten művelő, visszavonuló németek sínfarkasai és robbantó technikusai a vasúthálózatok és ipari létesítmények nagy részét, a hidakat pedig teljesen elpusztították.

Az amerikai tulajdonú, de kincstári kezelésben lévő zalai olajlétesítmények a németek visszatérésükbe vetett reményeinek köszönhették, hogy elkerülték a legradikálisabb megsemmisítést, a szövetségesek bombatámadásai okozta károkat pedig idővel sikerült helyreállítani, bár az országban addig működő 43 gépi fúróberendezésből mindössze hét maradt, ebből is kettő használhatatlanná vált. A zalai olajmezőkről elszállítottak mintegy 300 vagonnyi gépet, alkatrészt és berendezést, ezekből a legtöbb sosem érkezett meg a megadott címre, útközben „elkallódott”. A szövetségesek további 20 000 vagonnyi egyéb gépet, berendezést, értéket is zsákmányoltak az ország egész területéről. A háború szinte teljesen elpusztította amúgy is szerény gépjárműállományt is.

A közlekedési kormányzat megkezdte a gépjárműroncsok szervezett összegyűjtését, ezek helyreállításával készültek az első járművek. Szám szerint mintegy 3000 személyautót, 4000 teherautót és 5000 motorkerékpárt állítottak össze a szervezetten összegyűjtött roncsokból.

A háborút követő évtizedben a tőkés gazdaság fejlődésének évszázados útja a Máltában kiosztott szerepek szerint megszakadt. Magyarország szovjet befolyási övezetbe került, és ennek következményei alól a magyar gazdaság egyetlen szektora sem volt kivétel, de leginkább az ipar, a közlekedés és a bányászat területén éreztette hatását. A tervszerűen végzett, állhatatos kutatómunka a MAORT számára meghozta zalai olajmezők fölfedezésének sikerét Budafapusztán, míg a MANÁT számára a történelem folyása nem hagyott elég időt, csak a földtani-geofizikai kutatások terén tett lehetővé némi hasznosítható eredményt. A front közeledtével a német olajkutatók levonultak a dél-magyarországi koncessziós területről, a románok pedig bevonultak Berekböszörménybe, nem sokra rá pedig megérkeztek a 2. Ukrán Front csapatai is.

Az újrakezdés évei

Batuczky Pál oroszul tudó fúrómester fölvette a kapcsolatot a szovjetekkel. Szó sem volt még a munkák beindításáról, a megmaradt maroknyi fúrómunkás megélhetése volt a beszédtéma. A szovjet katonai parancsnokság igen humánusan járt el, engedélyezte a már meglévő kutakból a termelést, amellyel az emberek gazolinért élelemhez juthattak. A túlélést jelentő segítség az olajbányászok és családjaik tenni akarására ösztönzőleg hatott. Budapesten még folytak a harcok, amikor 1945. február 11-én a MAORT három vezető tisztségviselője – Ábel Bódog, Rédl József és Temesváry Gábor – fölvette a kapcsolatot a csepeli Shell olajfinomítóban berendezkedett szovjet katonai parancsnokság olajbizottságának vezetőjével, Varsaver alezredessel.

Még aznap szovjet gépkocsikaraván olajat vitt a finomítóba. Február 26-án a szovjet katonai olajbizottság részéről Cvetkov őrnagy és Csertkov főhadnagy fölkereste Budán Dr. Papp Simont, akit átvittek a parancsnokságra, hogy részletes írásbeli tájékoztatót készítsen a magyarországi kőolajkitermelés helyzetéről. Ezzel párhuzamosan a MAORT mérnökei intézkedtek a budafoki olajtartály kitisztításáról, valamint a Shell csepeli finomítója és az olajtartály közötti csővezeték lefektetéséről.

Április elsején megkezdték az olajmezőktől a csepeli finomítóhoz vezető olajtávvezeték ellenőrzését, amely a harcok alatt 23 helyen megsérült. Április 3-án Dr. Papp Simont a MAORT több vezetőjével együtt szovjet katonai teherautókon Nagykanizsára szállították, hogy felmérjék a károkat és megtegyék a termelés beindításához szükséges intézkedéseket. Április 10-én Lovásziban az L 38-as és L 100-as kutakból megindulhatott a termelés, majd 11-én Bázakerettyén is megnyitották az olajkutakat, 14-én pedig a hahóti mezőben is.

Az olajkitermeléssel közel egyidejűleg a -szállítás is megindult az Újudvar-Budapest távvezetéken, de a sérülések miatt kezdetben csak a péti finomítóba tudták továbbítani az kőolajat. A termelés folyamatosan nőtt: Bázakerettyén április 15-én 32 kútból 304 tonna, Lovásziban május elején már napi 1097 tonna olajat tudtak felszínre hozni, ami az előző évi napi átlagtermelés 70 százaléka volt. A termelés júliusig folyamatosan nőtt, majd az előző évi átlagtermelés 80 százalékát elérve megtorpant. 1945 közepén a MAORT üzemek lényegében ugyanazokkal a nehézségekkel küzdöttek, mint a többi bányászati és iparvállalat az országban. A termelés növekedésének akadálya az anyag-, alkatrész-, élelmiszerhiány és a vágtató infláció, amely fojtogatta az ország gazdaságát és nehezítette az alkalmazottak élet- és munkakörülményeit.

Az olajipar háború utáni helyzete

1945 őszén Andrejev szovjet mérnök-ezredes vezetésével a Magyarországi Szovjet Ásványolaj Hivatal szovjet szakemberei a magyar olajipar jeles személyiségeivel – Hegedűs Ferenc, Dr. Papp Simon, Telegdy Róth Károly – közösen felmérték a magyar olajipar helyzetét. A bizottság tagjai elé tárult kép igen lehangoló volt. Különösen az Alföldön ígérkezett nehéznek a munkák újraindítása, mert ott egyébként is gyerekcipőben járt még a termelés alapjainak lerakása, és az anyagellátottság is szegényesebb volt, mint a Zala megyében működő MAORT-nál. A központi irodát – szovjet segítséggel – Varga Lajos berekböszörményi nagygazda emeletes házában rendezték be. Elsőként nekiláttak a Berekböszörmény térségében mélyített K-15-ös fúrás folytatásának, egyidejűleg megkezdték a 8-as számú fúrás alapozását is. Az érdemi munka 1946 márciusában kezdődött meg Ajtai László tanácsos irányításával és hatvan, a frontról hazaérkezett helyi férfi közreműködésével.

A munkálatok nehézségekkel – élelmiszer- és anyaghiánnyal küzdve – kezdődtek, és az ott dolgozóknak még sejtelmük sem volt arról, hogy előrehaladott tárgyalások folynak az alföldi szénhidrogénkutatás szervezett megkezdésére.

A potsdami egyezmény értelmében a németek minden magyarországi vagyona, beleértve a MANÁT koncessziós területét is, szovjet kézbe került. A Szovjetunió és Magyarország között 1945. augusztus 27-én aláírt gazdasági és együttműködési szerződés értelmében Magyarországon paritásos alapon működő magyar-szovjet vegyesvállalatok alakultak a bauxit-és alumíniumipar, az olajipar és -szállítás területén.

Az ipari termelés helyreállítási koncepciója

Az ország jövőjére és az ipari termelés helyreállítására vonatkozólag több egymástól eltérő elgondolás létezett. A béketárgyalások előkészítésére az Iparügyi Minisztérium Iparpolitikai Osztálya és a gróf Teleki Pál Tudományos Intézet Államtudományi Intézete által 1946-ban készített tanulmány a kibontakozás és ipari fejlődés két útját vázolta föl: az egyik Magyarország nyersanyaghelyzetét, természeti adottságait, ipari hagyományait vette alapul, a másik út szerint a „vae victis” azaz „jaj a legyőzötteknek” elv alapján nagyhatalmi pozícióból, katonai megszállással, jóvátétellel és különféle szerződésekkel kikövezett kényszerpálya jutott volna érvényre.

A szovjet hadsereg és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellátásának és a jóvátételnek a békeszerződésben rögzített kötelezettsége ezt a második utat határozta meg, és megerősítette a szovjet-magyar együttműködési szerződést. A két bécsi döntés következtében átmenetileg kitágult ország ismét összezsugorodott, így az észak-erdélyi és a háború alatt föltárt kőolaj- és földgázmezők, a megépült földgázvezetékkel együtt Romániához kerültek. Az Izaszacsal környékén kutató Magyar-Olasz Ásványolajipari Rt. koncessziós területe és a muraközi terület ugyancsak határainkon kívül rekedtek.

Megszüntetett státuszok

A kőolajbányászatban is jelentős változások történtek. 1945 áprilisától a békeszerződés aláírásáig a termelés irányítása gyakorlatilag a szovjet katonai parancsnokság kezében volt. Júliusban az olajipar felügyeletét formailag átvette az Iparügyi Minisztérium, de a tényleges katonai irányítás továbbra is megmaradt. Az iparügyi miniszter 1945. június 6-i határozatával a MAORT „kincstár által igénybevett” státuszát megszüntette.

A hadsereg katonai igényeként fogalmazódott meg a szovjetek üzemanyaggal történő ellátása, ami nagy terhet jelentett a MAORT-nak, mivel más számottevő kőolajkitermelő vállalkozás nem volt az országban. A kőolajkitermelésre vonatkozó állami utasítások oly mértékben nélkülözték a szakmai szempontokat, hogy a MAORT 1945. június 13-án kérelemmel fordult az Iparügy Minisztérium Bányászati Közigazgatási Osztályához, és kérte, hogy az „Olaj Kormánybiztosságon” legyen olyan szakember, aki képes szakszerűen megítélni az olajtermeléssel kapcsolatos kérdéseket.

Július 26-án a Vörös Hadsereg olajbizottságával az olajtermelésről és -elosztásról folytatott tanácskozáson Alexejev alezredes Dr. Papp Simon tudomására adta, hogy a magyar kormánnyal létrejött megegyezés értelmében a szovjet katonai parancsnokok egyelőre a helyükön maradnak; a termelés ellenőrzése fölötti jogkörük továbbra is fönnállt, tekintettel arra, hogy a magyar nyersolajtermelés túlnyomó része háborús jóvátételi célokat szolgált. A MAORT magyar és amerikai tisztviselőit kizárták a vezetésből, hatáskörüket a termelési utasítások végrehajtására szorították, melyet 1945 őszéig közvetlenül a szovjet katonai parancsnokoktól kaptak parancs formájában. Az áprilisban beindult termeléssel egy időben folytatták a félbehagyott fúrásokat, de a visszatért amerikai vezetés az állam sokirányú beavatkozása miatt jelentősebb kutatási programba már nem kezdett.

MASZOVOL

1946. április 8-án a Magyar Köztársaság és a Szovjetunió kormánya egyezményt írtak alá egy Magyar-Szovjet Nyersolaj Részvénytársaság alapításáról. Az egyezmény szerint a Magyar Köztársaság kormányának képviseletében Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettes, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának képviseletében Andrejev Dimitrij Jakovlevits a következőkben állapodtak meg: a szerződő kormányok Budapesten paritásos alapon Magyar-Szovjet Nyersolaj Részvénytársaságot alapítanak MASZOVOL rövidített elnevezéssel, a Duna bal partján lévő nyersolaj és gáz feltárására és kitermelésére, feldolgozására és termékeik értékesítésére. A társaság alapítói a Magyar Iparügyi Minisztérium, az Oljegyinyenyije Ukrainszkov Nyeftyi (Ukranyeftyi) és az Uszenojurnoje Obyegyinyenyije Szajuznyeftye-export volt.

A szerződő kormányok megállapodtak abban is, hogy a már létező és Szőnyben működő olajfinomító céget, a Magyar Olajművek Részvénytársaságot (MOLAJ) magyar-szovjet vegyes társasággá alakítják, amelynek a Magyar Kincstár birtokában lévő részvényei 50 százalékát a magyar kormány átadja a szovjet félnek. Az egyezmény értelmében alapított MASZOVOL vállalat alaptőkéjét 1938-as értéken 20 millió pengőben állapították meg, amelyet 50-50 százalékban jegyeztek. A MASZOVOL-szerződés a magyar állam érdekei szempontjából annyival előnyösebb volt a MANÁT-szerződéshez képest, hogy a magyar kormány részesült a MANÁT mintegy 30 millió márka befektetéséből származó eredményekből.

A németek által fölfedezett, de a területen már nem termelt Körösszegapáti- és Tótkomlós-környéki olaj- és földgázmező hozamából 50 százalékban részesedett a magyar fél. A cég vezérigazgatója G. J. Zsavoronkov, helyettese Propper István lett, műszaki igazgatója K. N. Sztrockij, fúrási főmérnöke Hegedűs Ferenc volt. A MASZOVOL rendelkezésére bocsátottak egy a kőolaj- és földgázkutatás szempontjából ígéretes, 40 000 km2-es területet, amelyen 1945-ig összesen 31 fúrást mélyítettek. A cég megkapta az állami kutatások és a MANÁT dokumentumait, a területet érintő gravitációs és szeizmikus mérések eredményeivel, valamint a kőolajfelhalmozódásra alkalmas 37 gravitációs és 19 szeizmikus úton kimutatott alföldi mélybeli geológiai szerkezet megjelölésével. Így a MASZOVOL a MANÁT területén folytatta a kutatási tevékenységét.

A munka nehezen indult és vontatottan haladt: az első két évben szinte csak formálisan. Ennek több oka volt az elnagyolt szerződés hiányosságaitól kezdve a szervezet működési zavarain és belső politikai harcokon át a szakmai felkészültség hiányáig.

A MASZOVOL kutatási eredményei

1948. december 13-án szovjet és magyar szakemberek részvételével, Zsavoronkov vezérigazgató elnökletével értekezletet tartottak a MASZOVOL kutatási eredményeiről. A részvénytársaság működésének értékeléséről és a következő időszak feladatainak meghatározásáról dr. Körössy László tartott beszámolót, ami alapján a cég addigi tevékenységét az alábbiakban foglalhatjuk össze.

A MASZOVOL kutatási területe 40008,5 km2 volt. Ez a terület az egész Tiszántúl határainkon belül eső része, a Duna-Tisza közének déli része és a Bükkalja, ahol addig a Magyar Kincstár, az Angol-Perzsa Olajvállalat és a MANÁT kutatott, 1946-tól pedig a MASZOVOL végzett munkálatokat.

Geológiai kutatások

A terület földtani felépítése a felszíni geológiai kutatások számára kedvezőtlen, és az olajkutatás szempontjából lényeges harmadkori rétegeket többnyire elfedik a vízszintesen települt negyedkori képződmények. A tisztán geológiai módszerekkel végzett kutatásokat az Alföldön dr. Pávai-Vajna Ferenc és a Földtani Intézet geológusai, a Bükkalján a Földtani Intézet és a MASZOVOL geológusai végezték. Munkájuk eredményeként kőolajföldtani szempontból olyan szerkezetek váltak ismertté, mint a szekrényesvölgyi felboltozódás, a Bükkalján néhány bizonytalan kisebb és az Alföldön több bizonytalan felboltozódás.

Geofizikai kutatások

A vastag üledékkel fedett medenceterületeken, mint például az Alföldön, a geofizikai módszerek alkalmazása szolgálhatott olyan adatokkal, amelyeket a geológiai kiértékelés után az olajkutatásban felhasználhattak. Ilyen gravitációs kutatások a következő helyeken folytak: Bugyi, Kerekegyháza, Nagykőrös, Harta, Kalocsa, Nemesnádudvar, Battonya, Körösszegapáti, Madaras, Tompa, Sándorfalva, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Ferencszállás, Tótkomlós, Gyula, Tiszakürt, Túrkeve, Biharnagybajom, Kismarja, Hajdúszoboszló, Tiszaörs, Debrecen, Hortobágy, Nyírlugos, Vámospércs, Nyírbogát, Hajdúhadház, Polgár, Nemesbikk, Tiszalök, Nyíregyháza, Hajdúnánás, Görbeháza és még sok kisebb vagy nem teljesen záródó gravitációs maximum, amelyek mind jelentősek lehetnek az olajkutatás szempontjából.

Összesen kb. 40 ilyen helyet ismertek addig. Gravitációs mérésekkel még fel nem derített területek a következők voltak: Cegléd, Szolnok, Törökszentmiklós, Tas és környéke, ami mintegy 3753 km2.

Szeizmikus mérések

A fenti geofizikai maximumok közül geoszeizmikus módszerrel megvizsgált területek a következő eredményeket adták:

1. A Bugyi térségében végzett geoszeizmikus, reflexiós, és refrakciós mérések feldolgozása az értekezlet idején még folyamatban volt.
2. Kerekegyházán, Nagykőrösön 1-1 felboltozódást rejtő reflexiós profil.
3. Tompa, Madaras. A beható reflexiós és refrakciós mérések az alaphegység erősen kiemelt voltát sejtetik, de a részletes méréseredmények a háború alatt elvesztek.
4. Sándorfalva. A reflexiós és refrakciós mérések a nagy mélységben lévő alaphegység felboltozódását nem igazolták egyértelműen.
5. Ferencszállás. A nagy mélységben lévő alaphegység rétegeinek helyzete nem kellően tisztázott.
6. Tótkomlós. A szeizmikus mérések szerint délkelet felé emelkedő medencefenéken kiékelődő harmadkori rétegek húzódnak.
7. Gyula. A szeizmikus mérésekkel rétegfelboltozódást nem sikerült kimutatni, a refrakciós mérések szerint az alaphegység nagy mélységben van.
8. Tiszakürt. Két enyhe, bizonytalan felboltozódást jelző szelvény.
9. Biharnagybajom, Körösszegapáti, Kismarja. A részletes reflexiós és refrakciós mérések geológiai értelmezése szerint eltemetett kristályos hegység oldalán kiékelődő lazább rétegek vannak.
10. Hajdúszoboszló, Tiszaörs. Egy-egy reflexiós szelvény készült, melyek bizonytalan felboltozódást sejtetnek.
11. Mezőkövesd. Részletes szeizmikus vizsgálatok alapján a geológiai kiértékelés törések mentén magasabban maradt triászrög jelenlétét mutatja.
12. Nemesbikk, Tiszapolgár, Sövényháza. A szeizmikus mérések befejezés előtt állnak.

Megállapították, hogy az összes addig még szeizmikusan meg nem, vagy nem eléggé megvizsgált területen további kutatások szükségesek. Szeizmikus mérésekkel megvizsgálandók még az Alföld északi szélén lévő geofizikai minimumok is, mivel ezeket kis fajsúlyú vulkáni tufarétegek felboltozódása is okozhatja, amelyek olajcsapdaként szolgálhatnak. Elsősorban szükségesnek ítélték a Debrecen-környéki maximumok megvizsgálását, amelyek szénhidrogén-felhalmozódás szempontjából leginkább reményteljesnek látszottak.

Fúrásokkal megvizsgált szerkezetek

A kutatófúrások eredményeit a megfúrt szerkezetekről az alábbiakban foglaljuk össze.

1.  Bugyi. Két fúrás alapján kiderült, hogy a terület eltemetett mezoikus hegység, melynek oldalán kiékelődő harmadkori rétegekben repedés mentén olajnyomokat találtak. A továbbiakban meg kellett keresni az olajnyomok forrását, az olaj tárolására alkalmas kőzetet.
2.  Madaras. A sekély fúrógarnitúrával 301 méterre lefúrt lyukban az alsópannon réteg alján lévő alapkonglomerátumban szénhidrogénnyomot nem találtak.
3.  Sándorfalva, Ferencszállás. Egy-egy mélyfúrásból csekély gáznyomokat mutattak ki.
4.  Tótkomlós, Körösszegapáti. Gazdag gáztelepek, kevés olaj.
5.  Biharnagybajom. Addig napi 6-8 tonna olajat adó értékes gáztelepet tártak fel.
6.  Kismarja. Két meddő mélyfúrás.
7.  Tiszakürt. Egy meddő mélyfúrás.
8.  Hajdúszoboszló. Két mélyfúrásból, amelyek a szerkezet mélyebb részein készültek, gázos vizet találtak.
9.  Tiszaörs. Kevés gázos víz.
10.  Mezőkövesd. Két meddőfúrás.
11.  Tard. Aszfalt és biztató olajnyomok.

A többi régi alföldi mélyfúrást mai ismereteink szerint kedvezőtlen helyen mélyítették, ezért sikertelenül végződtek (Baja, Debrecen, Hortobágy, Tiszaberek stb.). A MASZOVOL további feladatai lényegében az elmondottakból adódtak. Tervbe vették, hogy a következő évben, 1949-ben geoszezmikus mérésekkel megvizsgálják elsősorban a Debrecen-környéki maximumokat, mint például Hajdúhadházát, Hajdúböszörményt, Nyírlugast és Vámospércset. Másodsorban Eötvös-ingás mérésekkel fölmérik a még hiányzó foltokat, ami 3753 km2-t tett ki. A kutatási területről egységes izozamma-térképet kellett szerkeszteni a graviméteres és Eötvös-ingás mérések összhangba hozásával.

A MASZOVOL három és fél éves fennállása alatt 75 millió forintos költséggel 36 kutatófúrást mélyített. Tevékenységét az alábbi termelési adatok fémjelzik:
- 1947-ben: 154 tonna olaj, 192 tonna gazolin, 6 404 000 m3 földgáz,
- 1948-ban: 517 tonna olaj, 89 tonna gazolin, 6 011 000 tonna földgáz,
- 1949-ben: 2278 tonna olaj, 985 tonna gazolin, 34 555 000 m3 földgáz.

A kutatási eredményekkel a szovjet és magyar szakemberek elégedetlenek voltak. Az eredmények elégtelenségéhez hozzájárult az is, hogy a kutatóknak számára nem álltak rendelkezésére a legkorszerűbb műszerek. A fúrópontok kijelöléséhez még most is gravitációs maximumok azonosítására vették igénybe a szeizmikus méréseket, holott az ELGI abban az időben csak 6-csatornás műszerekkel volt ellátva, ezek a műszerek pedig amplitúdó-szabályozás hiányában főleg refrakciós mérések végzésére voltak alkalmasak. Az eredmények javítása érdekében az 1948. decemberi értekezleten már fölvetődött az átszervezés gondolata, amely a következő évben megérlelődött, és 1950. január 1-jével a szintén magyar-szovjet tulajdonú szőnyi olajfinomító, a MOLAJ és a MASZOVOL egyesítésével új cég született. 1949. december 31-én Moszkvában aláírták a budapesti székhelyű MASZOLAJ alapító okiratát.

Folytatjuk.