Termálvizek a Kárpát-medencében

2013/10. lapszám | VGF&HKL online |  6333 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet által rendezett konferencia a geotermikus energia felhasználásának lehetőségeit és nemzetközi vonatkozásait foglalta össze. Itt hangzottak el előadások a Transenergy projekt egyes szegmenseiről, melyek foglakoztak a térség földtani modelljeivel, a geotermikus energia hasznosításának jogszabályi környezetével, valamint a jelenlegi hévízhasznosítás helyzetével.

Dr. Nádor Annamária, aTransenergy projekt vezetője utalt arra, hogy a Kárpát-medencében az országhatárokat figyelmen kívül hagyja a termálvíz, mely a földtani szerkezetek által meghatározott rétegekben áramlik. A Transenergy projekt gesztora a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, melynek irányításával Szlovákia, Ausztria és Szlovénia földtani szolgálatai vesznek részt. A projekt a Nyugat-Pannon-medence határokkal osztott geotermikus erőforrásainak felmérését és a fenntartható használatának előmozdítását kívánja elősegíteni.

 

A projektben a következő határmenti régiók kerültek kijelölésre:

​

• Bad Radkensburg–Hodos mintaterület, a szlovák–osztrák-magyar hármas határ térségében, amely a stájer medence és a Mura–Zala-medence területére esik. A térségben Ausztriában (Bad Blumau) geotermikus energiával üzemelő, villamos energiát termelő erőmű üzemel, mely a projekt területén az egyetlen ilyen jellegű rendszer. Ezen kívül a termelt termálvizet távfűtésre, üvegházak fűtésére és balneológiai célra használják.
• Az osztrák–magyar határ menti régióban a Lutzmannsburg-zsirai mintaterület a jól ismert büki és sárvári termálfürdőket is magába foglalja. A térségben a termálvíz hasznosítása a lutzmannsburgi fürdő kialakításával kezdődött.
• A Bécsi–medence az osztrák és szlovák területrészeket foglalja magában, melynek északi része Közép–Európa egyik legjelentősebb szénhidrogén-termelési körzete, míg a medence déli részén a termálvíz balneológiai hasznosításában a híressé vált Baden vagy Bad Vöslau fürdők találhatók. A Vöslau termálvizet palackozzák és hazánkban is forgalmazzák.
• A Duna-medence termálvizeit a szlovák és a magyar oldalon is intenzíven termelik.
• A komáromi-párkányi terület a Dunántúli középhegység északkeleti peremén található. Ebben a térségben a bauxit- és a szénbányászattal kapcsolatos vízkitermelések jelentős vízszintsüllyedést eredményeztek.

A konferencia második napján szakmai kirándulásra került sor. Ezen a napon két termálvizes helyszínt tekintettek meg a szakemberek.

 

Esztergom

A „kirándulás” első megállója Esztergom városa volt, mely hazánk egyik legnagyobb történelmi múlttal rendelkező települése. A város a langyos vízforrásainak köszönhetően fejlett vízkultúrával rendelkezik. Az esztergomi források a Dunántúli középhegység főkarsztvíztároló rendszerét alkotó, felső triász karbonátos kőzetekből fakadnak. A forrásvizek utánpótlását a Pilis felszíni kibukkanásain át beszivárgó hideg karsztvizek biztosítják. A bejutó víz egy része jelentős mélységbe jut, ott felmelegszik, és a Duna mentén lévő forrásokból a felszínre jut, melyhez hozzákeveredik a hideg karsztvíz, és létrejön a langyos vízforrás.

A források vízhozama – 67…78 l/s – állandónak tekinthető, hőmérsékletük 25-29 °C körül alakul. A leginkább bővizű hőforrások a Szent Tamás-hegy alatt fakadnak, melyek napjainkban a barlangi forráscsoport néven ismertek. A fürdőkultúra kezdete III. Béla király idejére nyúlik vissza.

A törökök az uralmuk idején több hévizes fürdőt létesítettek, melyek túlfolyó vizét vízimalmok hajtására is felhasználták. Az évszázadok során a források vize mindig fontos szerepet töltött be Esztergom életében. 1907-ben 323,5 m mélységű kutat fúrtak Zsigmondi Béla irányításával, melynek során 29 °C hőmérsékletű vizet nyertek, és hasznosítására fedett uszodát építettek. A vizet a vízelemzés alapján Lóczy Lajos, a Földtani Intézet igazgatója gyógyhatásúnak minősítette. Ennek eredményeként a kút vize palackozva, „Szent István szénsavval telített ártézi forrásvíz” néven került kereskedelmi forgalomba.

 

A határ másik oldalán

A szakmai kirándulás második állomásaként Szlovákiában, a Podhájska községnél lévő hévízhasznosítást tekinthették meg a szakemberek, mely község Nyitrától délre található.

A Podhajska-1 termálkút lefúrására 1973-ban került sor, a Liska patak közelében. Az 1900 m mély, ún. szabad kifolyású kútból 85 °C hőmérsékletű, 50 l/s intenzitású vizet nyertek ki. A víz ásványianyag-tartalma 19 675 mg/l volt. A fúrásnak a 995 és 1365 méterek közötti szakaszát nyitották meg.

A termelőkút lefúrását követően a kút mellett néhány méterre, közvetlen környezetében három medencét, zuhanyzókat, öltözőket építettek a kiszolgáló létesítményekkel. A kialakított kútfejet, melyből feltör a gyógyító termálvíz, a fürdővendégek és a látogató szakemberek állandóan megtekinthetik. A medencékben lévő víz hőmérséklete 33-38 °C között alakul, melyet a hálózati víz keverésével állítanak elő.

A sós termálvizet széles körben használják a hörgő és légúti problémákkal küzdő emberek, a víz lítiumtartalma jótékony hatással van a köszvényes panaszok gyógyítására. A kalciumtartalom elősegíti a csonttörések forradását. A tájékoztató szerint a termálvíz jó hatással van a reumában és az érrendszeri panaszokban szenvedő emberekre is.

A Podhájska-1 jelű termelőkútba 120 m mélységben inhibitort adagolnak, mely megakadályozza a termálvízből az ásványi anyagok kiválását, inhibitoradagolás hiányában a termelőkút egy idő múlva ugyanis eldugulna. A vízkőkiválás káros következményeire számos példát is bemutattak.

A geotermikus energia hasznosításának egyik legcélszerűbb, leggazdaságosabb módja a kaszkádrendszerű hasznosítás. Ennek során a lehűlt termálvíz újabb és újabb fogyasztókhoz jut el, a technológiai (hőmérsékleti) igénynek megfelelően.

A látogatás során bemutatták az üzemelő és a szerelés alatt lévő üvegházakat, melyek néhány száz méterre helyezkednek el a termelő kúttól. A termálvizet föld alatt elhelyezett, szigetelt csővezetéken szállítják el a növényház hőközpontjába. A termálvíz hőenergiáját 3 darab lemezes hőcserélővel adják át a szekunder oldalon keringő, felmelegítendő hideg víznek, amely fűti a növényházakat. A hőcserélőben lehűlt kb. 40 °C hőmérsékletű termálvíz csővezetéken jut el a visszasajtoló kúthoz.

A növényházak megtekintését követően az üzemlátogatás a termelőkúttól 2 km-re lévő visszasajtoló kútnál folytatódott. Környezetvédelmi okok miatt szükségessé vált a kitermelt víz visszasajtolása, mert a víz magas ásványianyag-tartalma a felszíni vizekbe történő kiengedése nyomán problémát okozott volna. Ezért került sor 1986-ban az 1470 mélységű, GPR-1 visszasajtoló kút lefúrására. mely lehetővé tette az üvegházakban a fűtéshez felhasznált termálvíz visszasajtolását.

A csővezetéken érkező termálvíz egy tárolótartályba jut, majd innen kerül tovább a kútfejhez. A visszasajtoló kút csak nevében visszasajtoló, ugyanis a lehűlt termálvíz gravitációsan folyik le a tároló tartályból a kútfejen át a fogadó rétegbe.

Számításaik szerint az 53 l/s vízhozamú, szabad kifolyású, 81 °C hőmérsékletű termálvíz 15 °C-ig történő energetikai kihasználása esetén 14,4 MW hőteljesítmény hasznosítható.

2012-ben a fürdőkomplexum területén relaxációs–rekondicionáló komplexum épült ki. Ennek a működtetéséhez a termálvíz által fűtött hőcserélőkből kinyert hőenergiát hasznosítják. A felmelegített vizet a belső és külső medencék feltöltésére, a használati meleg víz előállítására, fűtési célra és a fürdőkomplexum klimatizálására használják fel.

---