Alacsony füstsűrűség, mint döntő szempont
2014/4. lapszám | VGF&HKL online | 2787 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A műszaki szigetelőanyagokra vonatkozó CE jelölés 2012 augusztusában való bevezetésével a nemzeti tűzállósági osztályozások – így az MSZE 24102 szabványban meghatározott tűzállósági osztályok – helyét átvette a harmonizált európai tűzvédelmi osztályozás. Az európai rendszer az egyéb építőanyagok esetében már ismert hét, A-tól F-ig terjedő tűzállósági osztályt alkalmazza.
A műszaki szigetelőanyagok esetében bevezetett teljesen új szempont, hogy a füstképződést („s”) és az égve csepegő részecskéket („d”) is figyelembe veszik. Míg a múltban a műszaki szigetelőanyagokat elsősorban a tűzzel szembeni ellenállás alapján értékelték, az új füstképződési osztályok lehetővé teszik a különböző termékek tűzzel szembeni viselkedésének valósághűbb felmérését. Európában évente 6-10 ezer ember hal meg tűzesetek következtében. Ezeknek a haláleseteknek csak nagyon kis hányadáért okolhatók a lángok, a legtöbb áldozat – az összes tűzhalál 95%-a! – halálát a füst belélegzése okozza. Tűzvész esetén létfontosságú, hogy a bent rekedt személyek gyorsan találják meg a menekülési útvonalakat – ez pedig csak akkor lehetséges, ha nagyon kevés füst keletkezik. Az új európai tűzvédelmi osztályozás figyelembe veszi ezt a tényt, és az építőanyagok tűzzel szembeni viselkedésének vizsgálata során nem csak a gyúlékonyságot vizsgálja, hanem a keletkező füst sűrűségét, valamint az égve csepegő részecskék keletkezését is.
 |
 |
 |
Egymásba ütköző célok: tűzvédelmi felületkezelés és füstképződés
Mint minden szerves anyag, a rugalmas elasztomer alapú szigetelőanyagok is gyúlékonyak. A szigetelőanyag optimális tűzvédelmének biztosítása érdekében különböző égésgátló adalékokat alkalmaznak. Az égésgátlók olyan adalékok, amelyek fizikai, illetve vegyi úton csökkentik a gyúlékonyságot és az égési sebességet, de nem küszöbölik ki magának az anyagnak a gyúlékonyságát. Mostanáig a szerves alapú műszaki szigetelőanyagok, mint gyúlékony építőanyagok, csak halogénezett rendszerek alkalmazásával érhették el a legjobb tűzvédelmi osztályozást, mert más égésgátló anyagok csak aránylag alacsony hőmérsékleten hatékonyak. A brómozott égésgátlók nagyon hatékonyan gátolják az égést, de hatásmechanizmusuk és hatásuk nagymennyiségű füst keletkezéséhez vezet, különösen gázfázisban, ezért a hagyományos elasztomer termékek az európai SBI vizsgálaton jó tűzvédelmi osztályozást érnek el – a prémium termékek többsége „B” osztályú, vagyis nagyon alacsony az éghetőségük –, de általában nagy mennyiségű füstöt bocsátanak ki, ezért eddig a legjobb esetben is csak „s3” minősítést kaphattak. Másrészről, azok az elasztomer alapú szigetelőanyagok, amelyek kevesebb füstöt bocsátanak ki („s2”, vagy akár „s1” osztály), tűzvédelmi szempontból csak az E, vagy legjobb esetben a D osztályba tartoznak. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mostanáig a felhasználónak a szigetelőanyag beszerzésekor választania kellett: vagy jó tűzvédelmi osztály, vagy alacsony füstfejlesztő képesség.
Alacsony füstfejlesztő képességű elasztomer alapú szigetelőanyagok
Egy teljesen új megközelítést alkalmazva sikerült kibékíteni egymással a két célt. Egy teljesen új, önmagában tűzálló polimer kifejlesztésével és hőfelvevő, -védő adalékok alkalmazásával kiküszöbölték a brómozott égésgátlók alkalmazásának szükségét. A forradalmian új hab elsőként kínálja együtt a nagyon magas tűzállóságot és a minimális füstfejlesztő képességet. A kék elasztomer hab az első rugalmas szigetelőanyag, amely a BL-s1, d0 (cső) vagy B-s2, d0 (lemez) osztályozást el éri. Az anyag füstfejlesztő képessége tizede a hagyományos elasztomer termékekének.
