Ráduplázott!

2014/4. lapszám | VGF&HKL online |  5149 |

Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Esetünkben a kivitelező először az anyagválasztást szúrta el, majd erre ráduplázva rosszul építette be a berendezést, amit végül, mindezt megrekontrázva, a kéményseprő átvett (már ha volt kint kéményseprő). A képünkön szereplő T idomot ajándékba kaptuk, így előtörténetéről keveset tudunk, azon kívül, ami látszik: a belső, füstgázoldali cső szépen kilyukadt. Innentől kezdve találgatunk, de hiszem, hogy nem lövünk nagyon mellé. Tehát tény az, hogy ezt a turbós kazánhoz való idomot kondenzációs kazánhoz használták.

A turbós füstgáz-oldali csövének anyaga ugye alumínium, míg a kondenzációsé polipropilén kell, hogy legyen, a savas kondenzátum miatt. A másik tény, hogy a kivitelező, ha már egyszer az anyagválasztásnál melléfogott (olcsósítás? szakmai hozzá nem értés?), akkor legalább tisztességesen megszerelhette volna a rendszert, azaz a gyártó által előírt, általában 2-3%-os minimális lejtést betarthatta volna. Nem tette meg, így a savas kondenzátum megállt a nem megfelelő anyagú cső adott pontján, és nem került nagy munkájába lyukat marni rajta.

A sav továbbmegy

Hova kerül ilyenkor a kondenzátum? A külső csőbe, azaz a levegőoldalba. Jó esetben azt a csövet már nem lyukasztja ki, hanem tovább megy a kazán felé, ahol először a ventilátort, majd egyéb elektromos alkatrészeket tesz tönkre, hosszú, szisztematikus munkával. Ez idő alatt természetesen a beszívott és füstgázzal keveredett égési levegő, no meg a nem megfelelő nyomásviszonyok miatt óriási hatásfokromlás, rosszabb minőségű égés, huppogás stb. következik be, már ameddig még használható a kazán. Sajnos, létezik ilyen munka.

---