Piactisztulás?
Riport Prokop Miklóssal, a CLH Hűtés- és Klímatechnikai Kft. ügyvezetőjével
2014/12. lapszám | VGF&HKL online | 9493 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
2008 óta szinte minden, cégvezetővel készített riportunkat a következő kérdéssel kezdjük: „Milyen a piac? Javult már a helyzet?” Ne térjünk hát el a hagyományoktól.
Lassú növekedés, javuló tendencia látható a piacon – az okát ne kérdezze; reméljük, ez már egy folyamatosan emelkedő tendenciát jelez, nem csak egy hullámhegy, ami után újabb völgy következik. Persze nem mindenkinek telik a pohara. Az építőiparban ma – leszámítva néhány külföldi GIGA gigaberuházást – lényegében csak uniós pénzek vannak, amiket közbeszerzéses projekteken keresztült osztanak szét. Ezek viszont szinte mindig alul vannak árazva, egyik mögött sincs elég pénz, így természetesen minden szereplő nem járhat jól… Mi is megszenvedtük, szenvedjük ezt, rengeteg a kintlévőségünk, a be nem hajtható pénzünk.
– Mi a helyzet a lakásépítéssel, a családi házakkal? Ott nincsenek uniós pénzek.
– És nagyon lakásépítések sincsenek. A válság előtti volumen töredéke a mai, emellett évek óta nem növekedtek az építőiparban a bérek, viszont a forint inflálódik, az energiaárak nőnek, és még folytathatnám. Ennek hatására rengeteg kis cég szűnt és szűnik meg, és sok kisvállalkozó a nagyobb cégekhez kerül alkalmazottnak. Ezt piactisztulásnak nevezhetjük, mert lassan már csak a nagyobb, komolyabb hátterű cégek maradnak meg. Másrészt viszont óriási arányú az elvándorlás is a szakmából a kivitelezők, szakmunkások tekintetében, legyen szó más szakmáról, mint célterületről (biztosítási ügynök stb.), vagy a külföldről, a nyugatról.
– Van, marad elég épületgépész szakember?
– Éppen hogy, és egyre fogy a számuk. A szakképzés nem tudja kitermelni az utánpótlást, ez a feladat egyre nagyobb mértékben a cégekre hárul.
– Visszatérve a piaci viszonyokra; említette, hogy sok a kintlévősége az épületgépész cégeknek. Ez nem áll ellentétben a feltételezett piactisztulással?
– Nem, ha realizáljuk, hogy a piactisztulás az épületgépészeti kivitelezésre vonatkozik, de sokkal kevésbé a generálkivitelezőkre. Bár közülük is sok tisztességtelen eltűnt, kihullott az utóbbi években.
– Egy nagy épületgépész kivitelező mivel tud ma piacot szerezni, megtartani?
– Az utóbbi évek egyik fontos hozadéka volt még a biztonságra való megnövekedett igény beruházói részről. Értem ezalatt azt, hogy a kiszámítható, korrekt, stabil partnereket keresik és bízzák meg. Aki ennek az igénynek meg akar felelni, annak folyamatosan szélesítenie kell műszaki portfólióját, termék- és szolgáltatás-választékát, méghozzá olyan beszállítók technológiáival, akik megbízhatók, gyorsak és innovatívak. Nyitni kell a modern technológiák felé, legyen szó elektronikus munkalapról vagy az okostelefon valóban okos felhasználásáról. A munkákat, berendezéseket az átadás után is nyomon kell követni, egészen élettartamuk végéig. Ehhez szükséges a megfelelő regisztráció kiépítése, az ügyintézés hatékonyságának maximalizálása, a képesség megteremtése a folyamatos ügyfél- és problémakövetésre. Ahhoz viszont, hogy informatikai részleget, modern ügyviteli rendszert, saját kivitelezést, karbantartást, stabil alkatrészellátás építsen ki valaki, megfelelő (nagy) cégméret és jó pár év szükséges.
– A beszállítók kapcsán említette a megbízhatóságot és innovativitást. Tehát nem elég kiutazni az ISH-ra, beülni az első standra, és aláírni a szerződést? A „nyugat” nem mindig garancia?
– Nyugaton is történnek dolgok. Beüt a válság, meghal a tulajdonos, felvásárolják a céget, és még sorolhatnám. A megbízható partner ott sem a fán terem, de rá lehet találni. Az igazi persze a saját gyártás, mi is elindultunk ezen az úton, az egykori Fűtőber nyomdokain. Reméljük, hasonló sikerrel.
– Létezhet, létrejöhet Magyarországon komoly gyártócég?
– Ez az egyetlen járható út, ha nem akarunk mindössze a fejlettebb államok felvevőpiaca maradni. Hogyan lehet megvalósítani? Az első, hogy a nagy tőkeigény miatt az államnak segítenie kell. Az Európai Unióban a versenyszabályok miatt ez nem egyszerű, nézzük hát a német példát, hiszen köztudott, hogy ott nem sok amerikai autót adnak el. A német szakmai szövetségek komoly, a teljes piaci szegmenst lefedő szövetségek, nagy súllyal, hatékonysággal. Folyamatosan dolgoznak például azokon a technológiai ajánlásokon, amiket a kormánynak nyújtanak be, és amiket aztán az szinte minden esetben el is fogad, és rendeleti, törvényi szintre emel. A német gyártók ily módon egy rendelet megszületése előtt 1-2 vagy több évvel is tudják, milyen irányban kell fejleszteniük, hiszen ők jelölték ki az irányt. Nem az amerikaiak… A külföldiek mindig le lesznek maradva, és mivel a követelményeket szigorúan betartatják, ez meghatározó.