Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Téli és nyári üzemi tapasztalatok

2014/12. lapszám | Csorba Tamás |  5339 |

Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Téli és nyári üzemi tapasztalatok

Elöljáróban néhány gondolat arról, miért is ragadtam „tollat” e témában. A lakosság, de talán még a szakma egésze sincs tisztában azzal, hogyan „működik” egy jól hőszigetelt, közel „A” energiaosztályú épület. Azt máris kijelenthetem, egész másképpen, mint azt hittem, és talán sokan mások is gondolnák.

Előzmények

Az egész „kaland” 2000 tavaszán kezdődött. A sors jóvoltából sikerült eladnunk meglévő ingatlanunkat. A következő lépés a megfelelő lakóingatlan keresése volt. Még ebben az időszakban is, amikor az eladó ingatlanok száma igen magas és az árak is alacsonyak voltak, nem volt egyszerű a feladat. Lakni kellett valahol, így a bútoraink, ingóságaink raktárban, mi magunk pedig albérletben „landoltunk”. Ekkor megkezdődött a keresgélés, de nevezhetném talán inkább „kálváriának”.

Több mint hetven ingatlant néztünk meg, és a tapasztalataink igen keserűek voltak. Láttunk régi, lepukkant házat, újszerűnek mondhatót, befejezetlen állapotban lévőt és teljesen újakat is. A régi építésű házakat feltehetően mindenki ismeri, azokról nem ejtek szót. Az utóbbi háromról viszont szükségét érzem, hogy írjak. Nem állítom, hogy minden ilyen építmény olyan, mint ahogy azt megtapasztaltunk. Általánosságban elmondható róluk: kívülről-belülről szinte mindegyik „csilli-villi” volt, de épületgépészeti szempontból, nyugodtan kijelenthetem, igénytelenségről és korszerűtlenségről tanúskodtak. Alsó, esetleg középkategóriás turbós kombi cirkó, még olyan építményben is, ahol két fürdőszoba és konyha volt. Találkoztam radiátoros fűtéssel, padlófűtéssel és vegyes fűtési rendszerrel is. Egyik esetben sem volt külső hőmérsékletről szabályozott rendszer. Még a padlófűtéssel rendelkező családi házakban is csak „kézi vezérlésű” szabályozással találkoztam, de azok sem keverőszelepes megoldások voltak, hanem csak hőmérsékletkorlátozó volt beépítve. Szellőzés egyik helyen sem volt, legjobb esetben is csak légbevezetők voltak egyes ablakokban. Hővisszanyerős szellőzéssel sehol sem találkoztam.

Több mint hetven ingatlant néztünk meg, és a tapasztalataink igen keserűek voltak. Láttunk régi, lepukkant házat, újszerűnek mondhatót, befejezetlen állapotban lévőt és teljesen újakat is. Ezért inkább építkeztünk.

Összefoglalva: bármelyik ingatlanról elmondható, hogy sok rombolás árán, milliókat beleölve sem biztos, hogy korszerű, jó minőségű épületet „varázsolhattunk” volna ezekből az alapjaiban elrontott épületekből. Márpedig egy jó és korszerű épület volt a „vágyunk”. Ennek a kicsit hosszú bevezetésnek azért adtam helyet, mert bár ez a hetven ingatlan nem tekinthető „reprezentatív felmérésnek”, mégis úgy gondolom, kis hazánkra ugyancsak jellemző. Egy szónak is száz a vége, azt tettük, amit eredetileg nem szerettünk volna, elkezdtünk építkezni. (Ennek okairól most nem szólnék.) A fent leírtak alapján elmondható talán, hogy a 2010. évi elvárásoknak, előírásoknak megfelelő családi ház üzemi tapasztalatairól lesz szó a továbbiakban.

Az új épület főbb jellemzői

Egyszintes családi ház, bruttó 110 m² garázzsal együtt. Határoló szerkezetek:

  • külső fal: 30 cm, U = 0,2 W/m²K (nem könnyűszerkezetes),
  • nyílászárók: műanyag (6-kamrás), gázzal töltött, háromrétegű üvegezéssel U = 1,1 W/m²K,
  • alumíniumredőnyök minden ablakra és teraszajtóra a passzív „hővédelem” érdekében,
  • padlószigetelés: 10 cm hungarocell (ma már 15-20 cm-es vastagságot tetetnék),
  • födémszigetelés: 35 cm üveggyapot paplan, deszkázattal borítva.

Számított hőveszteség filtráció nélkül a méretezési állapotra: 3200 W.
Számított méretezési hőveszteség filtrációval (hővisszanyerős szellőzéssel): 3500 W.

Az épület bruttó alapterületére vonatkozó fajlagos hőveszteség: kb. 32 W/m²K. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a padlófűtés „vesztesége” lefelé 7,5 W/m², az egész ház tekintetében 80,6 m², padlófűtés figyelembevételével 604,5 W, mely a teljes hőigény 17%-a. (Azért ez utóbbi számokat nem minden szakember hozza megrendelőjének tudomására. Radiátoros fűtésnél ekkora veszteségekről messze nem beszélhetünk. A szerző megjegyzése.)

Az első, 2010-2011. évi fűtési szezon bizonyos értelemben teszt-üzemmódnak is tekinthető. Ennek többek között az is az oka, hogy egyes jelek arra utaltak, hogy az épületszerkezet nem sikerült – finoman szólva sem – tökéletesre. Ezért hőkamerás felvételeket készíttettem egy olyan időszakban, amikor a külső hőmérséklet –3 °C, a belső hőmérséklet +22 °C volt. A hőkamerás felvételeken jócskán leltünk fel olyan pontokat, ahol a hőszigetelés és kivitelezési hiányosságai miatt „hőhidak” voltak. Csak egy kirívó mérési eredmény a sok közül. Az egyik mennyezeti falsarokban +2 °C-ot mutatott hőkamera. A felvételek „bizonyító erejének” köszönhetően a födémszigetelést újrarakta a kivitelező, szigorú ellenőrzés mellett. A penészfoltok elkerülése csak annak volt köszönhető, hogy folyamatosan üzemelt a hő-visszanyerős lakásszellőző berendezés. A két szomszédos épületben, ahol nem került beépítésre ilyen szellőztetőrendszer, bizony megjelent a „feketepenész”.

Épületgépészet

  • 11 kW-os rétegtárolós kombi kondenzációs falikazán (prémium kategóriás),
  • csak padlófűtés + 1 db csőradiátor a fürdőszobában. Mind a kazán, mind pedig a keverőkörös padlófűtés külsőhőmérséklet-függő szabályozással,
  • hővisszanyerős lakásszellőző berendezés, kerülő (bypass) ággal.

Azért ide való még egy megjegyzés is. Hiába az alacsony energiaszintű családi ház, építmény vagy akár lakás kiváló terve, ha a kivitelezés során hibás teljesítés történik. Azt kell mondjam, az én esetem feltehetően nem tekinthető egyedinek.

Akkor most lássuk a téli üzemi tapasztalatokat:

Az üzembe helyezés során az előzetes beállítások (kazánszabályozó „meredeksége”, „eltolása”, padlófűtési körök tömegárama stb.), a terv előírásai szerint megtörténtek. Az üzemeltetés során viszont olyan dolgokat tapasztaltam, amik szükségessé tették a további „finom-beállításokat”. A jelenség a következő volt:
A beállított hőmérséklet 22 °C. A nappaliban elhelyezett szabályozó addig „engedte” működni a kazánt, amíg a hőmérséklet el nem érte a 23 °C értéket. Ekkor a fűtés leállt, ám a padló még meleg volt, így a hőmérséklet tovább emelkedett akár 24-25 °C-ig is. A hőmérséklet elkezdett csökkenni, majd amikor a hőmérséklet 22 °C alá süllyedt, a fűtés újfent elindult, de a nappali hőmérséklete tovább csökkent, egészen 20 °C-ig vagy még az alá is, hiszen a padló még nem melegedett át. A lehűlési idő 6-8 óra, a felfűtési idő mintegy 2-3 óra volt. Akárhogy nézem is, ez közel 4-5 °C-os hőmérsékletingadozás. Nagyon sok, és ezen túlmenően a komfortérzet sem nevezhető még csak elfogadhatónak sem!

Akkor most hogyan tovább? Kezdődjön hát rendszer „finomhangolása”. Először a kazán szabályozójának különböző paraméterein (helyiséghőmérséklet, a szabályozási görbemeredekség, illetve „eltolás”) végeztem módosításokat, de figyelem: mindig csak egy paraméteren módosítottam, és figyeltem a változásokat. Majd ezt követően egy-két naponta újabb módosítások sorozata következett az észlelt változások alapján. Ez a műveletsorozat sok héten keresztül nyújtott elfoglaltságot. Amikor úgy véltem, a szabályozó paraméterein már nemigen lehet tovább javítani, és még mindig észlelhető volt a fűtési rendszer ki-bekapcsolása és annak kellemetlen következménye, akkor következett a padlófűtési körök egyenkénti hidraulikai beszabályozása. Ebben az esetben is mindig csak egy körön változtattam, és figyeltem a változásokat. Minden kör tömegáramát addig csökkentettem, amíg az éppen elegendő volt. Így aztán, mikor sok hét elteltével végeztem a műveletsorozattal, fellélegezhettem. Ettől fogva a fűtési rendszer folyamatosan működött, megszűntek a ki-bekapcsolások, és a komfortérzetünk is jó lett. Ráadásul gázfogyasztásunk is szolidnak mondható. 2012 júniusától 2013 júniusáig 738 m³ gázt fogyasztottunk fűtésre és meleg vízre. Az erre az időszakra jutó melegvíz-fogyasztásunk 21,5 m³ volt, ami kb. 60 m³ gázt igényelt, így csak a fűtéshez mintegy 678 m³ gázra volt szükségünk.

A jelenség

Nézzük a hőingadozás okát, okait. A fent leírt jelenséget egyértelműen a túlfűtés okozta. Felmerül a kérdés, a túlfűtésnek mi az oka, miből fakad, fakadnak? Az egyik mindenképpen a padlófűtés túlzott mértéke. Tehát ezt meg kellett szüntetni. A másik ok szolgáltatói a belső hőterhelések, hőforrások, melyek mértéke térben és időben változó egy családi házban. Mintegy három esztendeje írt cikkemben (Miért mégis radiátor?) már foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Néhány gondolatot ebből a cikkből most átemelek.

„Először is ilyen kicsi hőpótlási igény mellett (lásd fenn) – mert ne feledjük, hogy ez a hőigény csak a leghidegebb téli napokon jelentkezik – már figyelembe kell vennünk a belső hőforrásokat is. Ezekből meg van bőven. Csak néhány a teljesség igénye nélkül: mosunk, főzünk, sütünk, takarítunk (kézzel és gépekkel is), ott vannak a különböző elektromos berendezéseink, a TV, a rádió, a számítógép, a kávéfőző, a vasaló, mosó- és mosogatógép, a hűtőszekrény. Mindemellett mi, emberek is tetemes energiát adunk le, még akkor is, ha csak nyugalomban vagyunk. Mindezeken túlmenően a világítás is jelentős hőforrás lehet. Ezek a belső hőforrások, magunkat embereket is beleértve, csak időszakosan és sokszor rendszertelenül működnek, illetve működtetjük azokat. De nem szabad megfeledkeznünk még a napsütésről sem, amely egy jól tájolt épület esetében jelentős hőnyereséget is okozhat. Mindezek a hőforrások nem csak időben, hanem térben (a lakás más-más helyiségeiben) sem összehangoltak. Ha ezeket mind összeszámoljuk, és összevetjük az épület pillanatnyi hőigényével, és ezt egy átmeneti időszakra vonatkoztatjuk, amikor a külső hőmérséklet alig a nulla fok alatt, esetleg felette van, bizony rá kell jönnünk, hogy nemigen van szükség időnként a külső hőforrás működtetésére, legyen az akár egy gázkészülék vagy esetleg hőszivattyú. Az ilyen feladat ellátására kitűnően megfelelnek a kisvízterű acéllemez radiátorok.

A példabeli ház 30 m²-es nappalijának hőigénye: 960 W. A nappaliban 2 db radiátort helyeznénk el, így egy-egy radiátor szükséges mérete különböző fűtővíz-hőmérsékletek esetén az 1. táblázatban látható. Úgy vélem, ezek nem nevezhetők nagyméretű radiátoroknak.

Egy előbeállított termosztatikus szeleppel felszerelt acéllemez radiátor felfűtési ideje maximum 5 perc, amennyiben szükséges, hogy fűtsön. Ha viszont a helyiségben elérte a levegő a beállított hőmérsékletet, a termosztatikus szelep automatikusan lezár, és mintegy 30 perc elteltével már nem fűti feleslegesen a helyiséget. Ilyen rugalmas reagálásra nem képesek a felületfűtések, különösen a hagyományos padlófűtés. A radiátorok igen gyors reagálásának köszönhetően kisebb a helyiségek hőmérsékletingadozása, mint egy felületfűtéssel ellátottban.” Ráadásul az ilyen kis hőigényű terekben kis radiátorok is elegendők, ellentétben azzal a téves véleménnyel, mely így szól: „Alacsony hőmérsékletű fűtési rendszerek esetén túl nagyméretű radiátorok szükségesek, legyen inkább felületfűtés”. Néhány példa ezen vélemény cáfolatának igazolására:

A példabeli ház 30 m²-es nappalijának hőigénye: 960 W. Hogyan alakul a hőigény a külső hőmérséklet emelkedésével?

  • –15 °C esetén kb. 960 W,
  • –10 °C esetén kb. 823 W,
  • –5 °C esetén kb. 686 W,
  • 0 °C esetén kb. 549 W,
  • +5 °C esetén kb. 411 W,
  • +10 °C esetén kb. 274 W,
  • +15 °C esetén kb. 137 W.

A nappaliban 2 db radiátort helyeznénk el, így egy-egy radiátor szükséges mérete különböző fűtővíz-hőmérsékletek esetén az 1. táblázatban látható. Úgy vélem, ezek nem nevezhetők nagyméretű radiátoroknak.

Nyár

Kicsit hosszúra nyúltak a fűtéssel kapcsolatos tapasztalataim, de azért néhány gondolatot még megosztok olvasóimmal az ilyen ház nyári üzemeltetésének „gondjairól”. Az átmeneti és még a „klasszikusnak mondható” nyári időszakban is igazán jól vizsgázott ez a ház, a hővisszanyerős lakásszellőző-berendezésnek köszönhetően. Azután jött a kánikula időszaka. Ez nehéz megpróbáltatás volt, a belső hőmérséklet időnként még a 28 °C-ot is meghaladta. Kijelenthetem, hogy nem azért, mert nem megfelelő a hőszigetelés, vagy a passzív – napsütés elleni – hővédelem. Az elviselhetetlen hőség okozói egyértelműen a már a fentiekben említett belső hőforrások. Hozzá tartozik a valósághoz az is, hogy ezen időszakban nem főztünk, sütöttünk a házon belül, ennek ellenére alakult ki ilyen magas belső hőmérséklet, úgyhogy előkerült a provizórikusan üzemeltetett mobilklíma a magas zajszintjével és fogyasztásával. A két nyár tapasztalatának köszönhetően most pedig „jön” a jóval kisebb fogyasztású és jó komfortérzetet biztosító inverteres klíma.

Összegezve: nyári kánikulában az ilyen ház aktív hűtés nélkül elviselhetetlenül meleg tud lenni.