Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Elévülés: nem elég a felszólítás, perelni kell!

2014/7-8. lapszám | Dr. Jámbor Attila |  8868 |

Az alábbi tartalom archív, 7 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Sok vállalkozónak már önmagában az is nehéz helyzetet eredményez, ha tartoznak neki. A tartozás érvényesítése mindig költséggel jár, amit a jogosultnak kell megelőlegeznie, ezért a vállalkozó sokszor inkább kivár, hátha mégis megkapja a pénzét.

Korábban az igényérvényesítési határidő meghosszabbításához elegendő volt fizetési felszólítást küldeni az adósnak, de ez 2014. március 15-ével megváltozott. Ezért is fontos áttekinteni az elévülés új Ptk. (2013. évi V. tv.) szerinti előírásait.

 

Mi is az az elévülés?

Az elévülés jogi fogalma azt jelenti, hogy a jogszabályban meghatározott időtartam eltelte után a tartozást fizetési meghagyással vagy bírósági úton már nem lehet érvényesíteni. Ha például valaki tartozik nekünk egymillió forinttal, de a követelésünket elévülési időn belül nem érvényesítjük, akkor már később sem lesz lehetőségünk pert indítani. A követelés nem szűnik meg, de az állam már nem ad segítséget ennek érvényesítésére.

Fontos azt is tudni, hogy ha a kötelezett rájön arra, hogy egy már elévült követelést fizetett ki, erre hivatkozva nem kaphatja vissza a pénzét. Bírósági úton a már elévült követelések visszatérítésére sincs lehetőség, mivel az alanyi jog (vagyis maga a követelés) nem szűnik meg.

Mindig a peres félnek kell figyelnie arra, hogy az elévülés bekövetkezett-e. Mind a régi Ptk. (1959. évi IV. tv.), mind a 2014. március 15-étől hatályos Ptk. (2013. évi V. tv.) kimondja, hogy az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni, csak akkor, ha erre valamelyik fél hivatkozik. Tehát előfordulhat, hogy egy több éve elévült követelést megítél a bíróság, és azt végre is lehet hajtani, ha a kötelezett nem hivatkozik a követelés elévülésére. A jogosult valószínűleg nem fog nyilatkozni arról, hogy ő elévült követelést perel a bíróságon, mert ezzel a pervesztését garantálná.

A Ptk. szerinti szabályoktól eltérőn a szabálysértések és a bűncselekmények elévülésére külön jogszabályok és más rendelkezések vonatkoznak, amelyekre jelen összefoglalóban nem térek ki.

 

tulajdonjogi igény

Nem évül el, ezért határidő nélkül érvényesíthető a tulajdonjogi igény. Arra azonban figyelni kell, hogy az adott dologra vonatkozó előírások a tulajdonjog érvényesítésére speciális szabályokat rögzíthetnek. Ha valaki például a tulajdoni lapon szereplő tulajdonostól veszi meg az ingatlant, és a tulajdonos házastársa nem vesz részt a szerződéskötésnél, attól még a házastárs felerészben tulajdonos (feltéve, ha a házasság ideje alatt vették az ingatlant). A jogszabályok az egyébként el nem évülő tulajdonjogi igény érvényesítését a vevő ismereteitől (tudott-e a házastárs tulajdonjogáról) és az adásvételi szerződés aláírásától eltelt időtől teszik függővé (három éven belül lehet ilyen pert kezdeményezni).

 

Mennyi az elévülési idő?

Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik, vagyis azon a napon, amikor az összeget ki vagy vissza kellett volna fizetni. A köztudatban egyértelműen megjelenik az ötéves elévülési határidő. Ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el, ezt nevezik általános elévülési időnek.

A régi Ptk. az általános elévülési időnél rövidebb elévülési határidő megállapítását korlátok nélkül lehetővé tette, de az elévülési határidő meghosszabbítására csak egy évnél rövidebb határidő esetében ad lehetőséget. Ezzel szemben a Ptk. (2013. évi V. tv.) már teljesen a szerződő partnerekre bízza, hogy milyen tartalmú megállapodást akarnak kötni. A Ptk. alapján a felek akár rövidebb, akár hosszabb elévülési határidőben is megállapodhatnak, de az elévülést kizáró megállapodás semmis. Ez azt jelenti, hogy csak olyan megállapodás nem köthető, hogy soha nem évül el a követelés. Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni. Jogszabály is előírhat az öt évestől eltérő elévülési időt, így például:

  • bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül;
  • a munkajogi igény három év alatt évül el (a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére vagy személyiségi jogsértéssel összefüggő sérelemdíj megfizetésére irányuló igény öt év, ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el);
  • az autópálya használati díjára vonatkozó felszólítást a jogosulatlan úthasználat időpontjától számított 60 napos jogvesztő határidőn belül kell postára adni, és a pótdíjfizetési kötelezettség két év alatt évül el (vagyis a 60 napon belül postára adott pótdíjfizetés iránt két éven belül fizetési meghagyás iránti eljárást is kell indítani, bármelyik feltétel hiányában a pótdíj már nem lesz érvényesíthető).

 

Amikor az elévülési idő meghosszabbodik: az elévülés nyugvása

Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni (például a hiba nem ismerhető fel), az elévülési határidő nem járhat le, ilyenkor az elévülés nyugszik. Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos – határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál – kevesebb van hátra.

Az elévülés nyugvása tehát azt jelenti, hogy például a hiba miatt a kártérítési igény akár a nyolcadik évben is érvényesíthető, de csak akkor, ha a hiba felismerésétől számított egy éven belül a keresetet be is nyújtják a bíróságra. A vita általában akörül szokott kialakulni, hogy a hiba felismerésére mikor került sor, és mivel bármelyik álláspont győzhet a bíróságon, érdemes az egy évet (illetve a három hónapot) megtartani a per megindításánál. Azt javaslom, hogy a felismerés kezdeti stádiumában is törekedjenek arra, hogy a hiba oka minél hamarabb kiderüljön, és minél hamarabb terjesszék elő a keresetet. A követelés felemelésére a peres eljárásban is van mód, de ha a másik félnek sikerül a bíróságot meggyőznie a követelés elévüléséről, már nem lesz lehetőség a kártérítés érvényesítésére.

Nagyon fontos, hogy az elévülés nyugvásának időtartama alatt (vagyis a határidőn túl az egyéves vagy három hónapos időtartamban) az elévülés nyugvására már nem kerülhet sor, az igény érvényesítésének ezen időtartama már nem függeszthető fel, nem hosszabbítható meg. Az elévülés nyugvásának időtartama alatt kizárólag az történhet, hogy az elévülés megszakad. A megszakítás azonban nem az elévülési idő (pl. az öt év), hanem csak a korábbi nyugvás miatti egyéves, illetve három hónapos határidő számítását kezdi újból.

 

a jogvesztő határidők

Az új. Ptk. (2013. évi V. törvény) egyértelművé teszi, hogy az idő múlásának az igények érvényesíthetősége szempontjából kétféle anyagi jogi joghatása lehet: jogvesztés (az alanyi jog megszűnik) vagy elévülés (az alanyi jog megmarad, de az érvényesítése már nem lehetséges). A gyakorlatban problémát szokott okozni a jogvesztő határidő és az elévülési határidő megkülönböztetése. A jogvesztő határidő esetében (ilyen például a jótállási idő) nem alkalmazhatók az elévülésre vonatkozó szabályok. A jogvesztő határidők nem kezdődnek újra, nem hosszabbíthatók meg. Ha például az adott termékre egy év jótállás volt, akkor a jótállásra alapított kijavítási igényt csak egy éven belül lehet peres úton érvényesíteni, később erre akkor sincs lehetőség, ha a hibát csak egy év után lehetett felismerni. A jogvesztő határidők letelte után általában mindig van lehetőség az elévülési időn belül a kártérítési igény érvényesítésére (pl. a jótállás lejárta után szavatossági igényért vagy kártérítésért még öt évig lehet pert indítani). A jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel csak akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli, vagyis benne van a szövegben, hogy az adott határidő jogvesztő. Ha a jogszabály szövege szerint a határidő nem jogvesztő, akkor arra az elévülés szabályait kell alkalmazni. A kétféle határidőre jó példa a kellékszavatosság szabályozása. A régi Ptk. szerinti a kellékszavatossági igényérvényesítési határidők elmulasztása jogvesztéssel jár, ez azt jelenti, hogy ezt követően a kötelezettől nem lehet követelni a szavatossági jogokat. Az új Ptk. szerint viszont a kellékszavatossági igényérvényesítési határidők már mind elévülési jellegűek, ezért az elévülés nyugvásának szabályai szerint meghosszabbodhatnak. A 2014. március 15-ét követően kötött szerződések esetében az igényérvényesítési határidők így már nem jogvesztő határidők, és ez egy nagyon lényeges különbség. Például a kijavításhoz való jog megszűnhet a régi Ptk. alapján úgy is, hogy az igényérvényesítési határidő alatt nem is derül ki a hiba, de a hatályos Ptk. alapján ilyen esetben még van egy év vagy három hónap az igény bíróság előtti érvényesítésére.

 

Amikor az elévülési idő újrakezdődik:

az elévülés megszakítása

Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik. Ez tehát azt jelenti, hogy például a negyedik évben a felek közötti egyezség a követelés érvényesítését az esedékességtől számított kilencedik évig teszi lehetővé.

A Ptk. szerint az elévülést megszakítja

  • a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése (az elismerésre irányuló nyilatkozat mellett a tartozás kötelezett által történő elismerését jelentheti például a részletfizetés, a kamattartozás fizetése is);
  • a kötelezettség megegyezéssel történő módosítása és az egyezség (például a jogosult elengedi a tartozás egy részét, és ezt a felek írásba foglalják);
  • a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése (kereset, viszontkereset, beszámítási kifogás) vagy fizetési meghagyási eljárás indítása, de csak akkor, ha a bíróság vagy a közjegyző az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy
  • a követelés csődeljárásban történő bejelentése (a régi Ptk. ezt a megszakító okot nem tartalmazza) [2013. évi V. tv. 6:25. § (1) bek.].

Nagyon fontos változás, hogy a 2014. március 15-e utáni szerződések esetében a követelések elévülését a teljesítésre történő írásbeli felszólítással nem lehet megszakítani. A régi Ptk. egy egyszerű írásbeli felszólítással is lehetővé tette az elévülési idő megszakítását, ami lényegesen kisebb költséggel jár, mint a peres eljárás. Jelenleg tehát már nem lehet arra várni, hogy előbb-utóbb csak lesz a kötelezettnek vagyona, és a jogosult addig fizetési felszólításokkal nyújtja a kereset beadásának időpontját. Ha valakinek követelése van, peres eljárást vagy fizetési meghagyás kibocsátása iránti eljárást kell indítania az elévülési időn belül, és ráadásul érdemi döntéssel kell befejeződnie az ügynek. Az sem megoldás tehát, ha például a keresetet benyújtják, de az illetéket nem fizetik meg, hiszen ebben az esetben idézés kibocsátása nélkül elutasítják a keresetet, vagyis nem születik érdemi határozat.

A régi Ptk-tól eltér az a szabály is, amely szerint a kötelezettnek az engedményezésről való értesítése már nem szakítja meg az elévülést. Valószínűleg ezt a változást is az indokolta, hogy a jogosult ténylegesen próbálja meg a követelést érvényesíteni, és ne egy felszólítással vagy értesítéssel próbálja az elévülési határidőt hosszú évekkel elnyújtani.

Véleményem szerint egyértelműen nem állapítható meg az, hogy a 2014. március 15-e előtt megkötött szerződések esetében az írásbeli felszólítás megszakítja-e az elévülést. Kizárólag a bírói gyakorlat fogja egyértelműen meghatározni azt, hogy a régi Ptk. hatálya alá tartozó szerződéseknél elegendő-e az írásbeli fizetési felszólítás.

Azért, hogy a követelés érvényesítése ne egy bizonytalan tényezőn múljon, azt javaslom, hogy a régi Ptk. alapján kötött szerződéseknél az elévülési időn belül indítsák meg a fizetési meghagyásos vagy a peres eljárást.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem