Hétköznapjaink - Izmok, ízületek, csontok
2014/7-8. lapszám | VGF&HKL online | 4335 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Hogyan él(jen) egy épületgépész? A szakmát meg kell tanulni, hogy megéljünk – de azt is meg kell tanulni, hogy hogyan éljünk együtt a szakmánkkal! A magyar különben is nagyon hajtós fajta; sokszor nem törődik magával, a testével, az egészségével, vagy a családjával, környezetével, hanem csak a munkájának él. Ez pedig hiba, mert mindez csak a teljes élet egy aspektusa.
Most induló cikksorozatunkban az épületgépészekre (külön az ülő- és külön a mozgó munkát végzőkre) jellemző veszélyfaktorokat vesszük végig, és azok megszüntetésére is megoldásokat ajánlunk. Sorozatunk első részében Sallai Orsolya gyógymasszőr és terapeuta ír a szakemberekre jellemző problémákról. Sok helyen olvashatunk mostanában a hatékony testanalizálásokról, edzéselméletekről, diétákról, étkezési tanácsokról. Különféle módszerekből, programokból választhatunk egészségünk megőrzése érdekében. A probléma az, hogy ezek a látszatmegoldások sokszor beburkolóznak áltudományokkal, és elsiklanak a lényeg felett. Ebben a rohanó versenyhelyzetben ilyenek lettünk. Keveset foglalkozunk a saját testünk megszerelésével, felépítésével, hisz az már a miénk, miért foglalkozzunk vele? Pedig a testünkért mi magunk vagyunk a felelősek! A napi hajtás miatt megfeledkezünk erről, és csak akkor eszmélünk tudatunkra, mikor már érezzük, hogy jelez a test, hogy itt-ott test-szerte elkezd fájni! (Gondolom, ez mindenki számára ismerős érzés!)
Általános tapasztalatom az, hogy a fizikai egészségünk háttérben marad a mindennapos gondok, stressz miatt! Ördögi kör alakul ki, hisz se a lelkünk, se a testünk nem egészséges így, pedig e kettő harmóniája kellene, hogy meghatározza a mindennapi életünket, felváltva az általános „Holnap majd elkezdem…” vagy a „Valaki majd úgyis meggyógyít” hozzáállást.
A legtöbb mozgásszervi problémát a megfelelően kialakított, megszervezett és rendszeres testmozgással meg lehet előzni, illetve, ha időben, már az első tüneteknél elkezdjük azt egy megfelelő, hozzáértő szakember felügyelete mellett. Sok esetben mégis megvárjuk, hogy igazából elkezdjen fájni a testünk, utána meg azon idegeskedünk, hogy miként oldjuk meg idővel a több héten át tartó, több alkalmas kezeléssorozatot, amit rövid idő után feladunk, mert már nem is fáj, és különben is, vár a munka, a határidő stb. És létrejött ismét egy ördögi kör, amiből nehéz kijönni. Lehet, hogy már annyira megszoktuk ezt, hogy hiányozna?
Manapság ezt a mentalitást már gyerekkorban elkezdjük elsajátítani, és felnőtt korunkra rutinos kizsákmányolói leszünk a saját testünknek. Manapság a gyerekek sem futkároznak, mozognak annyit, mint régen – a nehéz iskolatáskát mégis cipelik, ami a gerincferdülés, a csípő statikai megbomlásának melegágya lehet. Sőt, az ő testükre a nem megfelelően változatos étkezés – ami a csont-, izom- és porcfejlődéshez elengedhetetlen lenne – is rányomja a bélyegét. Ennek egyenes következményei a gyerekkorban egyre korábbi időszakban kialakult reumatikus, valamint belgyógyászati betegségek, amelyek később a munkahelyi stresszel, ízületi és izomtúlterheléssel párosulva szép betegéletutat eredményeznek felnőttkorban. A későbbiekben az egyoldalú ízületi terhelés, az örökölt, szerzett, kapott testalkatból fakadó problémák, a helytelen felnőttkori étkezési szokások még kellőképp hozzátesznek, kezdve a domináns végtagterheléssel, az örökölt, illetve régi sérülésből maradt, torzult csontszerkezettel.
Hogy is épül fel a testünk? Az emberi test kifejlett állapotában – tehát a csontosodási folyamatok lezárulta után – 206 különálló, de egymáshoz különböző módon és mértékben rögzített csontot tartalmaz. (Az ettől eltérő – általában nagyobb számú – csont jelenléte az esetek többségében élettani szempontból semmiféle kóros elváltozást nem okoz, illetve jelez.) Ezt a csontmennyiséget több mint 600 izom köti össze és mozgatja!
A csontvázon való tájékozódás megkönnyítése végett három főtengelyt, illetve főirányt nevezhetünk meg, úgymint a sagitalis, coronalis és transversalis tengelyeket (1. kép). Ha ezek a tengelyek bármelyik irányban elmozdulnak, megbomlik a test statikája, és ez egyre nagyobb problémákhoz vezet az idő múlásával, hisz az emberi szervezet nagyon könnyen képes megváltozni, átalakulni, ha azzal a fájdalmat képes csökkenteni. Ilyenkor alakul ki az antalgiás – fájdalomkerülő – tartás. A fájdalomkerülő tartás megszüntetése érdekében érdemes elmenni egy terapeutához, aki a sérült izmokat kezeli, és az izmok által elbillentett, elmozdított ízületet visszamozgatja a helyére. Ez egy komplex feladat, sajnos, nem is sikerül rögtön elsőre az eredeti állapot 100%-os visszaállítása. (Mint tudjuk, egy fecske sem tud nyarat csinálni.) Ebben az esetben alkalmazható egy manapság már egyre ismertebb terápia, a tapeing terápia, ami arra szolgál, hogy az így megkezelt sérült izom folyamatosan – mintegy mankóként – megkapja a megfelelő ingert, ami megszünteti a fájdalmat az agyi receptorokon keresztül, ezáltal megszünteti azt, és a keringés fokozásával gyorsítja az adott izom, ízület rehabilitációját is.
Említsünk egy konkrét példát: megbotlunk, „kifordul a bokánk”, de szerencsére nem lett ficam, csak egy kicsit fájt, hát megyünk tovább. Hazamegyünk, borogatást teszünk rá, bekenjük – jó esetben –, és a duzzanat elmúlik. Ám a bokaszalagok sérülnek, megnyúlnak kicsit. Másnap felébredünk, indul a munka, de a lábfejre nehezedéskor kis fájdalmat jelez a szervezet. Mit csinálunk? Elmondunk egy rövid imát, és cipő, valami rögzítés fel, majd irány a munka – sántikálva. Ebből a sántikálásból lesznek a későbbi problémák – általában egy csípőelbillenés –, ami gerincsérv, derék-, térdfájdalmak okozója is lehet a későbbiekben.
Vagyunk olyan tehetségesek, hogy ilyen kis mikrosérülést a test bármelyik területén képesek legyünk produkálni a munkánk során, legyen szó a derékról, a karról, a kézről, a nyakról, a csípőről vagy a térdről.
Elgondolkoztak már azon, hogy napi rutinjuk során mennyi olyan mozgás van, amit azért csinálnak, mert az a lelküknek, testüknek jó, mert örömmel teszik? Vagy kiszámolták már, hogy naponta mennyit sétálnak méterre lebontva a munkahelyi rutinkörökön túl (vagy azokon felül)? Higgyék el, megdöbbentően kevés méter fog kijönni, ami azt jelenti, hogy nincs meg a napi anyagcseréhez szükséges mozgás, ami a sejtek regenerálódásához, újratermelődéséhez kellene – ami ismét csak valami hoszszú távú baj melegágya lehet. (Tudom, a nehéz fizikai munkánál erről problémás beszélni, hisz ott aztán igazán nagy az energialeadás! Bár a szervezet nagyon gyorsan tudja természetesnek, „rutinnak” venni azt az életvitelt is.) Pedig tapasztalataim szerint nem lenne másra szüksége a szervezetnek, csak a napi „mókuskerék” előtt/után 30 perc mozgásra, amikor semmi egyebet nem teszünk, csak szeretjük azt a teljesen másfajta mozgást – testfelépítésnek, sérüléseknek, kornak megfelelően, amit épp kitaláltunk, vagy szakemberrel megbeszélve folytatunk. És ne feledkezzünk meg a bevitt étel minőségéről és mennyiségéről sem.
Persze, ha már fájdalommal élünk, amit az izmaink, ízületeink produkálnak, célszerű mindenképpen egy szakember felkeresése, aki segít abban, melyik a megfelelő mozgás számunkra, és mit tehetünk a jó közérzet eléréséért még a konyhában is. Ebben az esetben se felejtsük el felírni, milyen céllal keressük fel a terapeutát, hisz, mint az élet más területén, itt se működik a dolog, ha nincs pontos célunk, ami után meghoztuk a döntést, hogy azt valóban véghez is fogjuk vinni! Ilyen esetekben mindig felhívom a pácienseim figyelmét arra, hogy valójában kettőnk közül ő lesz az, aki megcsinálja a mozgást, elvégzi a feladatokat, odafigyel az étkezésre, nem én! Egy terapeutától nem várhatunk többet, csak annyit, hogy segítsen elindulni a helyes irányba az úton, mely a jobb közérzethez, egészségesebb hétköznapokhoz vezet!
Cikksorozatunk következő részében sorra vesszük az épületgépész kivitelezők által jobban használt izmokat, ízületeket, azok sérüléseit, és önmagunk, illetve szakember általi kezelési módjait.
