Problémát megoldani jó
2014/7-8. lapszám | Bányai István | 2437 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az épületgépész igazságügyi szakértő az, aki általában a szakma fonákjával találkozik – mégis, éppen ezért is igazán szép a feladata. Cikkünkben a szakértő munkájához való viszonyának kérdéskörét elemezzük.
A műszaki szakember és az igazságügyi műszaki szakértő szerepe közötti lényeges különbség, hogy a tervező- vagy kivitelező-mérnök munkája saját szakterületén hasznosul, míg az igazságügyi szakértő szakvéleménye egy másik kompetenciaterületen, a jogszolgáltatásban. A mérnöki produktum (többnyire) látható, kézzelfogható, míg az igazságügyi szakértői munka eredménye legfeljebb az ítéletet követő lelki megbékélésben érhető tetten. A tervezői munka hitelességét az elkészült munka megfelelősége tanúsítja, míg igazságügyi szakértő esetében a „produktum”, ha beszélhetünk ilyenről egyáltalán, nem ölt testet, így a minőség másfajta igazolására van szükség.
A szakértői tevékenység fókuszában a bizonyítás áll. A bizonyítás, mely világossá tesz valamit, ami korábban nem volt látható, és megcáfol valamit, ami csak látszólag volt igaz. Az egyes ügyekben rendelkezésre álló vagy szakértő által „kitermelt” információk minősítése viszonylag egyszerű azoknál a tényeknél, amelyek „köztudomásúnak” tekinthetők. Az ilyen helyzetekben nem szükséges a szakértői bizonyítás, elég (egyúttal szükséges is) utalni erre a körülményre. Más kérdés, hogy a jogalkotó elmulasztotta definiálni a fogalmat. Azoknál az eseteknél, ahol az információ „ténybelisége” bizonyításra szorul, ha van az adott szakterületen általánosan elfogadott vizsgálati módszer, akkor annak alkalmazása szükséges, amennyiben nincs, úgy eseti jelleggel kell megteremteni a bizonyítás feltételeit. A módszer ellenőrizhetősége érdekében a forrás (pl. tankönyv, szakirodalom) megadása indokolt, mi több, kötelező. Amennyiben az információ vizsgálata az adott módszerrel pozitív eredményt hozott, még mindig szükséges lehet annak a lehetőségnek a kizárása, hogy létezik más olyan módszer, amely negatív eredményt produkált volna. A fenti vizsgálatok alapján lehet az adott információt (adatot) minősíteni, megfelelősége esetén a szakértői vizsgálat szempontjából ténynek, bizonyítéknak elfogadni.
A szakvélemény-készítés döntő fázisa a tények, bizonyítékok összefüggéseinek, szinergiájának megteremtése. Ezzel kapcsolatosan izgalmas – és némileg az információelmélet területére átnyúló – kérdéskör, hogyan lehet nem teljesen megbízható elemekből egy (gyakorlatilag) teljesen megbízható rendszert kialakítani. Alapelvárás, hogy a szakértői tevékenység teljes folyamatában kontrollálható, eredményei vonatkozásában reprodukálható legyen. A jó szakértői munka kulcsa – fentiek alapján – a vizsgálati módszer helyes megválasztása, hitelessége.
|
A mérnöki tevékenység szépsége néhány szóban összefoglalható: problémát megoldani jó! Így van ez a mérnöki – némi túlzással élve – „alkotás” minden területével. A tervezés, kivitelezés és utóellenőrzés (illetve igazságügyi szakértés) ugyan más-más látásmódot igényel, de mindegyiknél ott sorakoznak a megoldandó problémák. Persze sok a hasonlóság és sok az eltérés az egyes területek között. Más a megrendelő, más a tevékenység célja, más a termék, mások a módszerek, eszközök, lehetőségek, kötöttségek, és még lehetne hosszan sorolni. A különbözőségek ellenére van mégis egy meghatározó közös szempont, vagy inkább elvárás, és ez a hitelesség. |
Ahogy a tervezőmérnök a költségkeret, a kivitelező-mérnök a határidő, úgy a mérnök-szakértő a bizonyítási kötöttségek fogságában él. A szakértő ugyan a bizonyítási tevékenység minden fázisában maga választja meg a bizonyítás módszerét, de a szükséges feltételek biztosítása már gyakorta nem rajta múlik. Olykor látszólag egyszerűbb szakértői feladatok is szükségessé tehetik kevésbé „konzervatív” szakértői vizsgálatok kezdeményezését.
Példaként – egy márványburkolatú kandalló esetében – bírósági kirendelés keretében arra vonatkozóan kellett választ adni, hogy a meghibásodások (repedések) kivitelezési vagy üzemeltetési problémára vezethetők-e vissza. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján már a helyszíni szemle előtt valószínűsíthető volt a konstrukciós hiba a márvány helytelen, esztétikai elvárásoknak alárendelt alkalmazásából adódóan. Kétséges volt azonban, hogy szemle keretében – szemrevételezés, próbaüzem, illetve a felek nyilatkozatai alapján – nyílik-e lehetőség az üzemeltetés vonatkozásában konkrét szakértői állásfoglalásra. A lakó, azaz az üzemeltető periratokban tett nyilatkozatai értelmében kizárólag tűzifa került felhasználásra a kandallóban. Az aggálytalan szakvélemény elkészítéséhez szükségesnek látszott a tűztérajtó és a márványburkolat egyes elemeinek, illetve az azokban végbement változások eredményének behatóbb vizsgálata. A szakértő kezdeményezésére a bíróság jóváhagyta a többletköltséget jelentő műszeres anyagvizsgálat lefolytatását. A kandalló fémalkatrészei és a korróziós anyagok röntgenanalitikai vizsgálatával lehetővé vált a szakértő számára, hogy – az igazságügyi szakértők tevékenységéről szóló 2005. évi XLVII. törvény előírásainak megfelelően – „a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését”.
|
Szakértők esetében – a „kézzelfoghatóság” hiányából adódóan – nem elégséges az állítás, bizonyítás eredményének közlése, maga a módszer helyessége is igazolásra szorul. Tömörebben fogalmazva, a bizonyítás is bizonyítandó. És ha még ez sem lenne elég, a szakértőnek azt is bizonyítania kell, hogy nincs más olyan módszer, amely eltérő eredményre vezetne. Mindebből pedig az következik, hogy (ma már) a peres eljárásokban sem fogadható el a tekintélyelven alapuló érvelés. Csak azért nem igaz egy állítás, mert azt történetesen egy igazságügyi szakértő mondja. Ezek a követelmények összhangban állnak a társadalom jogbiztonság iránt támasztott elvárásaival. Nem fogadható el ugyanis, hogy a szakmai ítélet érdemben függjön attól, mennyire volt „szerencsés” az adott ügy, mennyire került jó kezekbe az akta, vagy mennyire volt „jó napja” a szakértőnek. |
A kandalló belső lemezburkolatáról vett minta pásztázó elektronmikroszkóphoz kapcsolt energiadiszperzív röntgen-analizátoros anyagvizsgálata a fatüzelésre utaló kálium mellett – ellentétben a lakó, üzemeltető állításával – nagyobb mennyiségben magnéziumot, alumíniumot, szilíciumot, kalciumot és ként mutatott ki, amelyek rendszerint a gyengébb minőségű szeneket, például barnaszenet kísérő agyagásvány és mészkő alkotórészei. Ebben az esetben tehát szakértői oldalról tényszerű megállapításokat lehetett tenni az üzemeltetés vonatkozásában is. Mindez annak volt köszönhető, hogy sikerült „meggyőzni” – a bíróság közvetítésével – a bizonyításban érdekelt felet, tegye lehetővé a szakértői vizsgálat kiterjesztését. Amennyiben nem lett volna mód a szakszerű, költségesebb vizsgálat végrehajtására – annak érdekében, hogy ne szülessen megalapozatlan szakvéleményt –, a bizonyítási lehetőség hiányát kellett volna szakértői részről megállapítani. A szakirodalomban ismert és elfogadott módszer alkalmazása, valamint a vizsgálati feltételek korrektsége (akkreditált laboratórium) együttesen biztosították a hitelességet, vagyis azt, hogy a szakértői szubjektivitás nem lehetett torzító hatással a vizsgálat eredményére, a végső szakértői álláspont kialakítására és ezen keresztül az ítéletre.
A szubjektivitás „tilalma” ilyen mértékben nem köti mérnököket a jogtól távolabb eső terülteken. Példaként a tervezői munka – ha nem is minden esetben, de legalább kiindulásában – sokkal szabadabb utat nyit az egyéni elképzelések számára: „Látni azt, amit már mindenki látott, de olyat gondolni, amit senki más nem gondolt”, ahogy Szentgyörgyi Albert vélekedett az alkotásról.
Az igazságügyi szakértés más logika mentén jár, itt a bizonyítás hitelessége a döntő, azaz: látni kell azt, amit más is látott, és olyat kell gondolni, amit mindenki más gondolhat. Azonban akár a felfedezés szabadsága, akár a bizonyítás kötöttsége „jut” a mérnöknek, minden esetre igaz a bevezetőben – a szakma szépsége kapcsán – megfogalmazott gondolat: problémát megoldani jó.
