Silány minőségű kéményrendszerek is forgalomban
2014/7-8. lapszám | VGF&HKL online | 2424 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Napjainkban – méltán – egyre több szó esik a lakások, lakóházak energetikai korszerűsítéséről. A viszonylagosan rövid megtérülési időt jelentő homlokzati, tetőtéri hőszigetelés mellett a felújítás részeként gyakori szükség a fűtésrendszer korszerűsítése, ezzel egyidejűleg az elavult kémény helyett új beépítése.
A beépíthető kéményrendszerekkel kapcsolatban ma már szerencsére szigorú a hatósági szabályozás, hiszen az MSZ 845 szabvány 2010-es megjelenése óta csak rendszerengedéllyel rendelkező kéményeket szabad beépíteni, a kémények használatba vételét meg kell, hogy előzze az illetékes kéményseprő-ipari vállalkozás általi átvétel.
A spórolás, valamint az elhúzódó gazdasági válság hatására egyre több gyártó kezd kéményrendszer fejlesztésébe és forgalmazásába. Az új cégek helyüket a fokozott piaci versenyben rendszerint a piac alsó szegmensében keresik, arra alapozva, hogy a fogyasztók egy korszerű üzemű tüzelőberendezés megvásárlása mellett a kéményre gyakran mint „szükséges melléktermék”-re tekintenek, amely minél olcsóbb kell, hogy legyen – a feladatát úgyis elvégzi. Az új szereplők kezdeti formai hiányosságaikat pótolva, mára jellemzően az EU-konform CE-tanúsítással hozzák forgalomba termékeiket, ennek megléte alapján az ezen a téren nyilvánvalóan nem jártas vásárló akár meg is nyugodhat a termék minőségét, illetve tartósságát illetően. Sajnos, mint az az építőanyagok általános piacára is jellemző (ahol is az alkalmatlan termékek aránya akár az 50%-ot is elérheti!), a valós helyzet más!
A minőségi termékek előállításához szükséges, kellő tőke hiánya miatt a kisebb gyártók jellemzően gyenge minőségű gyártási technológiát alkalmaznak. Figyelembe véve, hogy ma egy korszerű többhéjas kéményrendszer 15-25 teljesen különböző jellegű alkatrészből áll, melyek zömét a rendszert összeállító cég külső beszállítóktól vásárolja, ezek szelektálásánál szintén az alacsony beszerzési ár az egyedüli szempont.
A hazai piaci kínálatot tekintve egyre gyakoribb a jelenség: a bevizsgálásoknál műszaki paramétereiben „felturbózott” termék megkapja azt a minősítést, melyet a forgalomba hozott termék a szériában alkalmazott alkatrészek felhasználása mellett – akár szemmel látható módon – nem „tud”. (Kicsit olyan ez, mint puskázva átmenni egy vizsgán, valós tudás nélkül – azonban itt nagyobb tétje van az „átverésnek”.)
Miért is kellene egy óvatlan fogyasztónak tisztában lenni azzal, hogy például
- Fa még a szabványos mérettűrést sem teljesítő, mállékony, nem fagyálló köpenyelemek,
- a szükséges hő-különbségeknek
- ellenállni nem tudó béléscsövek,
- a házi ötletelésre, barkácsolásra szoruló
- kéményfej-kialakítások,
- a megoldatlan kondenzátum-elvezetések milyen módon okozhatnak beépítve olyan problémákat, amik jobb esetben „csak” a fűtés kiesését, rosszabb esetben akár életveszélyt is okozhatnak?
Mint ahogyan a sokat cikkezett fényfüzérek vagy gyerekjátékok kapcsán gyakran halljuk, az alapos szemlélő számára már egy mintatermék megtekintésekor is „érezhetők” veszélyessé váló hibák. Tudnunk kell, hogy a korszerű fűtéstechnikában alkalmazott kéményrendszerek ma már rég nem csak a „füst bármely módon való eltávolításához szükséges csatornák”– lásd a régi, kisméretű téglából falazott, ma már tiltott kürtők –, hanem a kapcsolt fűtőkészülékkel szerves egységet alkotó, illesztett rendszerek. Erősödő fogyasztói öntudatunk mellett mérlegelni szükséges, hogy az árakban fellelhető 10-15%-os árelőny-e a fontosabb (ez valójában egy termosztát vagy egy csaptelep ára), vagy a komplett fűtésrendszerünk több évtizeden át tartó zavarmentes, biztonságos működése. Mivel a fogyasztóvédelem csak a tanúsítványok meglétét képes ellenőrizni, de azt, hogy a termék megfelel-e az abban foglaltaknak, azt az anyagi eszközök és kapacitás hiányában már nem, ezzel sajnos feladatot ró szubjektív értékítéletünkre.
Izgalmas kérdés, hogy valójában mit is nevezhetünk minőségnek. Egy csaptelepnél vagy rézcsőnél sem egyszerű ennek meghatározása, nemhogy egy kéményrendszernél!
Mert hát ha 30 év garanciát ad a forgalmazó minden termékre, és elfogadja azt a kéményseprő, hogyan tegyünk mégis különbséget? Van-e időnk, energiánk rá, hogy tájékozódjunk a részletekről? Ha ezen a területen dolgozunk, kell, hogy legyen, mert a fogyasztók is egyre tudatosabbak, és magyarázatot várnak, hogy miért azt kapják, amit.
