VGF&HKL szaklap

CO-mérgezés: gyártói felelősség is lehet

2014. június 3. | VGF&HKL online |  2218 | |

Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Történetünkben a felperes, nevezzük Szerelő Szilárdnak, 1996 februárjában egyéni vállalkozóként gázszerelési munkákat végzett egy családi házban, és ennek során beszerelte az alperes által gyártott és tőle vásárolt gázkazánt. A családi ház lakóterébe 1996. február 28-áról 29-ére virradó éjszaka szén-monoxid szivárgott be, amely az ott tartózkodó héttagú családból négy személynek a halálát, további háromnak a súlyos mérgezését okozta.

Szerelő Szilárd ellen büntetőeljárás indult, és március 1-jén őrizetbe vették, de ezt másnap megszüntették, majd október 18-án az ellene indult nyomozást is, mert a szakértői bizottság a balesetet a gyártó által engedély nélküli átalakítással forgalomba hozott gázkészülék hibájára vezette vissza.

A felperes, Szerelő Szilárd keresetében kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy az általa gyártott és tőle vásárolt kazán hibája miatt került abba a helyzetbe, hogy ellene büntetőeljárás indult, az események miatt az egészsége károsodott, a korábbi megrendelőit elveszítette, tönkrement az akkor induló vállalkozása, és nem tudott dolgozni. Vagyoni kártérítésként az 1996. március 1-jétől 1998. június 10-éig terjedő időre eső, havi nettó 120 000 forintban megjelölt keresetveszteség jogcímén 3 280 000 forintot, valamint az általa már megvásárolt, de be nem építhető 4 darab kazán ellenértékeként 295 560 forintot, míg nem vagyoni kártérítésként 1 millió forintot követelt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert az volt az álláspontja, hogy a felperes kárát nem a gázkazánok hibája okozta. A bíróság korábban hozott, keresetet elutasító jogerős ítéletét a Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára, mert az alperes kártérítési felelősségének megítéléséhez szükséges bizonyítást az eljárt bíróságok nem folytatták le, a bizonyítás kérdésében a felperes tájékoztatása sem történt meg, a jogerős ítélet tehát megalapozatlan volt.

A megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletével kötelezte a bíróság az alperest 2 295 610 forint és ebből különböző összegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet, és rendelkezett a perköltségek, valamint az illetékek térítéséről.

 

perújítás

Az alperes ügyvezetője, Gyártó György ellen indult büntetőeljárásban a bűnösségét megállapító jogerős ítéletet a perújítási eljárás eredményeként a bíróság hatályon kívül helyezte, és a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette. Megállapította a büntetőbíróság, hogy Gyártó György megszegte a foglalkozás szabályait azzal, hogy a legyártott kazánra nem engedé-lyezett és nem illesztett égőfejet szereltek, de ez nincs okozati összefüggésben a balesettel, mert a kazánnak az előírás szerinti földgázzal való üzemeltetésekor veszélyhelyzet nem alakult ki. A propán-bután gázzal való üzemeltetéskor azonban a lerakódott korom elzárta a hőcserélő átáramló keresztmetszetét, de ez az engedélyezett és a nem engedélyezett égőfejű kazánnál is bekövetkezett.a balesettel, mert a kazánnak az előírás szerinti földgázzal való üzemeltetésekor veszélyhelyzet nem alakult ki. A propán-bután gázzal való üzemeltetéskor azonban a lerakódott korom elzárta a hőcserélő átáramló keresztmetszetét.

 

A rendelkezésre álló bizonyítékok, közöttük a büntetőeljárásban közreműködő szakértők meghallgatása és nyilatkozataik mérlegelése alapján tényként megállapította, hogy a sértettek halálát a perbeli gázkészülékből visszafelé áramló szén-monoxid okozta, mert termelődésének mértéke a készülék beüzemelésének kezdetétől fogva meghaladta a megengedett értéket. Ennek pedig az volt az oka, hogy az illesztetlen égőfej beszerelése miatt olyan mennyiségű korom képződött, amely a lamellák elzáródásához vezetett, és így a termelődött szén-monoxid nem természetes úton, a kéményen át távozott, hanem a légtérbe áramlott vissza. A bíróság álláspontja szerint az alperes jogellenes magatartása okozati öszszefüggésben áll a halálesetek kapcsán a felperesre is kiható rendőrségi eljárással, illetve károsodással, mert ennek hiányában a felperes sérelmét okozó eljárásra és környezetében a hátrányos megítélésére sem került volna sor.

A felperes nem vagyoni kárigényét is megalapozottnak tartotta a bíróság, mert megállapította, hogy az alperes jogellenes magatartásával összefüggésbe hozható perbeli események kapcsán a felperest közvetlenül és közvetve ért támadások, a közéletben való megítélésének nagyfokú romlása, egészségi állapotának megrendülése, a családja életének elnehezülése és a róla, mint magánemberről és mint egyéni vállalkozóról is kialakult összkép romlása folytán az 1 millió forintban előterjesztett kárigénye nem túlzott. Kötelezte az alperest az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. §-ának (1) bekezdése alapján a Ptk. 355. §-a szerinti vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság végzésében foglaltaknak, mert az előírt perbeli szakértői bizonyítást nem folytatta le, a büntetőügyben eljárt szakértőket – az eljárási szabályok megsértésével – tanúként hallgatta ki, ezért sérült az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 177. §-ában, a 180. §-ának (1) bekezdésében és a 181. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott eljárási szabály. E lényeges eljárási szabálysértések abszolút hatályon kívüli helyezési okok, emellett a jogerős ítélet indokolása is hiányos, mert nem tért ki a kártérítési felelősség körében történt védekezésére, és arra, hogy a felperes nem a kazán hibája miatt károsodott, hanem amiatt, hogy ellene büntetőeljárás indult. A polgári bíróságnak arra nem volt joga, hogy a Legfelsőbb Bíróság büntetőügyben hozott felülvizsgálati döntését a büntetőeljárás megindításának jogszerűsége körében felülbírálja. Enélkül azonban a büntetőeljárás hatásairól kárként rendelkezni jogellenes.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

 

indoklás

A kár összege körében elmaradt haszonként értékelte a bíróság, hogy a felperesnek az Sz.-i Önkormányzattal már megkötött szerződése csak részben teljesült, illetőleg a perbeli események, valamint a személyével kapcsolatos értékítélet megváltozása miatt elmaradt, és így 1 005 000 forint kár érte.

Vagyoni kára keletkezett amiatt is, hogy az alperestől korábban már megvásárolt, 295 560 forint összértékű kazánokat nem lehet beépíteni. A felperes nem vagyoni kárigényét is megalapozottnak tartotta a bíróság, mert megállapította, hogy az alperes jogellenes magatartásával összefüggésbe hozható perbeli események kapcsán a felperest közvetlenül és közvetve ért támadások, a közéletben való megítélésének nagyfokú romlása, egészségi állapotának megrendülése, a családja életének elnehezülése és a róla, mint magánemberről és mint egyéni vállalkozóról is kialakult összkép romlása folytán az 1 millió forintban előterjesztett kárigénye nem túlzott. Kötelezte az alperest az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. §-ának (1) bekezdése alapján a Ptk. 355. §-a szerinti vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére. sán a felperest közvetlenül és közvetve ért támadások, a közéletben való megítélésének nagyfokú romlása, egészségi állapotának megrendülése, a családja életének elnehezülése és a róla, mint magánemberről és mint egyéni vállalkozóról is kialakult összkép romlása folytán az 1 millió forintban előterjesztett kárigénye nem túlzott. Kötelezte az alperest az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)

 

Végső döntés

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése értelmében abban a körben vizsgálta, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

 

BH2009. 109

Hibás gázkazán értékesítése folytán a kazánt beépítő vállalkozó kárának megtérítésére a gyártó-értékesítő köteles (1959. évi IV. törvény 318. §, 339. §, 355. § és 379. §; 1952. évi III. törvény 206. §).

 

A felülvizsgálati kérelem nem alapos

A peres felek által kötött szállítási szerződés (Ptk. 379. §) hibás teljesítését a bíróság korábban hozott jogerős ítélete már megállapította amiatt, hogy a felperesnek olyan gázkazánt értékesített az alperes, amelyre nem engedélyezett és nem illeszthető égőfejet szerelt fel. E szerződésszegése – hibás teljesítése – a korábbi felülvizsgálati eljárásban nem volt vitás, ezért a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően az újabb eljárásban – a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség körében – azt lehetett és kellett vizsgálni, hogy az alperes hibás teljesítése okozati összefüggésben áll-e a felperes keresetében érvényesített káraival. Ebben a körben az elsőfokú bíróság a szükséges és lehetséges bizonyítást lefolytatta, az ítéletét kellően megindokolta, de azzal szükségtelenül foglalkozott, hogy a sértettek halálát mi okozta. A felperes kárigénye szempontjából nem ennek volt jelentősége, hanem az alperes hibás teljesítése folytán a felperest ért hátrányoknak. A büntetőügyben hozott határozat, illetőleg a kártalanítási eljárás nem erről szólt, így a jelen kártérítési ügyben hozott határozat ezekkel nem is ütközhet. A kártérítési felelősség megállapításával a polgári bíróság nem mond ellent a büntetőügy eredményének, mert itt az alperes hibás teljesítésének és a felperes emiatt bekövetkezett kárának van jelentősége, ami független attól, hogy az alperes ügyvezetője ellen indult büntetőeljárásban az adott kérdés büntetőjogi megítélése végül miként alakult. Az alperes felülvizsgálati kérelmének ezzel kapcsolatos fejtegetései tehát tévesek.

A jogvita lényegét illetően az elsőfokú bíróság eleget tett a Legfelsőbb Bíróság végzésében foglalt iránymutatásnak. Miután a perbeli kazán eredeti állapotában való megvizsgálására már nem volt lehetőség, az elsőfokú bíróság a büntetőeljárásban közreműködő szakértők meghallgatásával tisztázta a kárigény bizonyításához szükséges oksági folyamatot, és e körben a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével állapította meg. A büntetőügyben eljárt szakértők a tanúként való kihallgatásuk során lényegében szakmai véleményt adtak, az ilyen minőségben történt kihallgatásuk ellen a felek kifogást nem emeltek, a szakértőkhöz kérdéseket intézhettek és intéztek is, nyilatkozataikat pedig maguk a felek is szakértőktől származónak értékelték. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében az alperes maga sem hivatkozott arra, hogy ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett volna, sőt még a másodfokú eljárásban adott előkészítő iratában sem, csupán a fellebbezési határidő lejártát követően, hónapokkal később, a másodfokú bírósághoz 2007. november 30-án érkezett – elkésett fellebbezésként értékelhető – iratában hivatkozott első ízben azokra az eljárási szabályokra, amelyeket álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértett, és amelyekre a felülvizsgálati kérelmét is alapította.

A Pp. 252. §-ának (1) bekezdésében foglaltak hiányában a másodfokú bíróság érdemben vizsgálhatta az elsőfokú ítéletet, tehát a felülvizsgálati kérelemnek az abszolút hatályon kívül helyezési okra történt utalása téves. Időben előterjesztett fellebbezésbeli hivatkozás hiányában ez az eljárásjogi kérdés nem volt a másodfokú eljárásnak a tárgya – azzal szükségtelenül foglalkozott a másodfokú bíróság –, így a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően [Pp. 275. § (1) bek.] ezekkel a kérdésekkel a Legfelsőbb Bíróság sem foglalkozhat.

Az alperes hibás teljesítése és jogkövetkezményeiként a kártérítési felelőssége körében az elsőfokú bíróság a tényállást kellően feltárta, és a bizonyítékokból helyesen következtetett arra, hogy az alperes hibás teljesítése indította el azt az ok-folyamatot, amely végül a felperes károsodásához vezetett. Az alperest a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a 339. §-ának (1) bekezdése alapján alappal kötelezte a felperesnek a Ptk. 355. §-a (1) bekezdése szerinti és a (4) bekezdésben meghatározott mértékű kárai megtérítésére.

Az elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítélet tehát nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint – tárgyaláson kívül hozott határozatával – a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 20.776/2008.)


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem