Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A Termomax-sztori

2014/5. lapszám | Fábián Attila |  18 376 |

Az alábbi tartalom archív, 7 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Egy évvel ezelőtt számoltunk be arról, hogy megszűnt egy újabb magyar kazángyártó, a Termomax. Akkor a csődhöz vezető út miértjeire kerestük a válaszokat. Most a történet egy másik szemszögét szeretnénk bemutatni, azt, hogy miképp élte meg a magyar kazángyár sikerét és bukását a szervi-zese, szerelője. Annak jártunk utána, hogy hogyan látta egy volt szervizes a cég sikerét, műszaki eredményeit, hozzáállását, felelősséget, a minőséget és a munkamorált.

„Az egyik legendás zenekarunk gitárosának van egy szép családi háza, gondosan megtervezett gépészettel. Alacsony hőmérsékletű (padló-) fűtés, két kör, kétégős Termomax (16 kW-os, azaz nem túlméretezett) kazán, ehhez Siemens vezérlő, de nem a kazán műszerfalába szerelve. A kazán közel 15 éve megbízhatóan, takarékosan működik. Egyszer támadt hibája, a gyújtóláng-fúvóka dugult el. A zenész majdnem úgy szereti a rendszert, mint a hangszerét” – kezdte a neve elhallgatását kérő ex-Termomax-os szervizes forrásunk, majd hozzátette, hogy ez még a kezdeti időszakból való történet, a folytatás korántsem ilyen meseszerű.

Kazángyártó alulnézetből

A VGF-nek nyilatkozó szerelő a Termomax népszerű öntvénykazánjainak szerelésekor került először kapcsolatba a márkával. E sorozat egyik változata a Siemens vezérlőjét tartalmazta, amelyet a kazán bal sarkába építettek be. A vezérlő technikailag nagy újítás volt, nem volt hasonló kínálat más gyártóktól, de be volt dobozolva a nagy melegbe a kazán tetején, és villamos védelme sem volt. Csoda, hogy bírta ezt a strapát, de néhány esetben nehezen behatárolható hiba jelentkezett, vagy szimplán a tápegysége romlott el a vezérlőnek. (Sajnos semmilyen vizsgálat nem igazolta, hogy ennek a meghibásodásnak a nagy meleg volt az oka, ez csak egy szerelői feltételezés, de annyi igaz, hogy interjúalanyunk több évig javította – főleg családi házas környezetben – ezeket a már telepített kazánokat. A tapasztalatok alapján ez főleg a paraméterek megfelelő beállítását jelentette, a vezérlő cseréje nagyon ritkán fordult elő.) Ennek ellenére sokszor úgy tűnt, hogy ezek a rendszerek mégiscsak működnek, de kiderült, hogy csak egyes üzemállapotokban, folytatta a volt szervizes. A gyár Termo Color ÖV EI, kétkörös szabályozóval (RVA 63.242) rendelkező kazánjában olyan vezérlő volt, amelyben nem volt kompatibilis a kazán csövezése és a szivatytyú elhelyezése a beépített vezérlővel.

Hasztalan huzalozás

Elmondás alapján a huzalozása sem volt könynyű ezeknek a készülékeknek, mert nem voltak felkészítve a kazánok a kábelek fogadására. Emellett az elektronika és a hidraulika ütötték egymást. A szervizesek sokszor világosították fel a vásárlókat arról, hogy a kazán hibamentes működéséhez ki kell építeni a szivattyút a dobozból, és a falon kell megvalósítani az elágazást a meleg víz és a fűtés felé. Természetesen a végfelhasználók nagy része ezt nem értette, jogos felháborodásában a gyártót kereste panaszával, mesélte forrásunk. A gyár részéről a kereskedelmi igazgató nyugtatta ilyenkor a vásárlókat, hogy itt egy BNV nagydíjas termékkel állnak szemben, tehát nincs okuk panaszra.

Gazdanélküliség, mostohán kezelt szervizesek

A gyár mostohán és viszonylag fejetlenül kezelte a szervizeseket, akik forrásunk elmondása szerint akkori pénzértéken számolva alacsony kiszállási és óradíjakkal dolgoztak. Sokszor a rossz konstrukció miatt fellépő problémák anyagi kárrésze is rájuk hárult. A Termo Color ÖV EI típusú, népszerű öntvénykazánba egy idő után egyre több tagot építettek be, a végén már hétégős változat is létezett. Ezt a nagy teljesítményű kazánt társasházakba építették be, a magas házak pedig egyet jelentettek a magas nyomással, de ez nem volt az erősségük. A nagyteljesítményű Color ÖV kazánoknál feltehetően a nem egyforma mértékű áramlás miatt gyakran eltörött valamelyik öntvénytag. Szerencsére abból a szériából keveset értékesítettek, bár piacra sem szabadott volna dobni a szakember szerint.

Hézagos alkatrészellátás, típushibák

Interjúalanyom úgy látta, hogy bár a kiállítási és vásári példányokkal minden rendben volt, de a mindennapokban, a gyakorlatban (például hiányzott az ürítőcsap) nehéz volt két ugyanolyan típusú, egyforma kazánt felmutatni.

Az Amica, mely az azonos nevű Gruppo Imar-termék magyarosított verziója volt – és a gyár jobb termékei közé tartozott – is tartalmazott egy banális típushibát, mely állítólagosan egy elkötést jelentett. A két kábelt felcserélték, aminek hatására a kazánokban ismétlődően hőmérséklet-túlfutás történt, a kazán biztonsági kioldója pedig letiltott. (A gépkönyv nem tér ki arra, hogy 95 °C felett letilt a kazán biztonsági kioldója, a vásárlók ritkán ismerték ezt az információt, a lényeg, hogy így nem használható a kazán.) Ilyen eseteknél szinte lehetetlenség volt kideríteni, hogy mi okozza a problémát, ami akkor fordult elő, mikor egy bizonyos hőmérséklettartomány fölött a meleg víz elkészült, és a kazán áttért volna a fűtésre. Logikailag nem lehetett kikövetkeztetni a hibát, a szerelőnek kellett megfejteni a huzalozási rajzot, és minden szerelőnek papíron kellett megalkotni az áramutat. A volt szervizes elmondása szerint ez akkora bosszúságot okozott a szerelőknek, hogy többen a gyár központjában adtak hangot felháborodásuknak. Elmondások szerint a konstruktőrök azt sem tudták, hogy miről van szó, pedig sok szerelő küzdött ezzel a problémával. A konstruktőri tanács helyett a szerelőknek magunknak kellett rájönniük, hogy a két vezeték fel volt cserélve.

Kellemetlenségek, esztelenségek

A 85 literes tárolós változatnál lehetetlenség volt az anódrúd cseréje, mivel a tömítésnél nem tömítőgyűrűt használtak a dugók beépítésénél, hanem ragasztót, és nem volt olyan nyomaték, ami megoldotta volna ezt. Informátorunk szerint gyártói szempontból ez volt a lehető legkényelmesebb megoldás, szerelői szemszögből viszont maga volt az átok. Hasonló volt a helyzet a hatvan literes tartályoknál, az acélfurulyáknál, melyek folyton eltömődtek a vízkőlerakódás miatt. A konstruktőri elképzelés feltehetően az volt, hogy ne keveredjen meleg vízzel, és lehetőleg lefelé spricceljen, csakhogy a rézzel való szerelés miatt a furulya eltömődött. A probléma orvosolásához „fogorvosi szintű” készüléket kellett fejlesztenie a szerelőnek, amivel fekvő helyzetben, a tartályból a csőkígyótól két milliméterre valahogy el tudta vágni azt a kb. 14 milliméter átmérőjű csövet, amit aztán megtoldott egy polibutilén csőből gyártott szakasszal. Erre a barbár és sufnituning eljárásra a gyár oldaláról úgy reagáltak, hogy a cső letörését javasolták. Nem foglalkoztak azzal, hogy így a 60 literes tározó a gyakorlatban 25 literessé változott.

Össznépi fejetlenség

Riportalanyomnak úgy tűnt, hogy sokszor a gyárnak és az ott dolgozóknak fogalmuk sem volt, hogy mit csináltak valójában, és ez látszólag nem is zavarta őket. A gyártói nemtörődömség és a sorozatos konstruktőri alaphibák mellé pocsék dokumentációk társultak, és gyatra képzések.

Itt fordult elő, hogy egy alkalommal a szervizeseket arra buzdították, hogy a munka előtt kérjék el a számlát és garancialevelet, mert lehetséges, hogy lopott kazánnal állnak szemben, amit emiatt nem kell megjavítaniuk. Erre elég kis esély volt, az viszont előfordult, hogy egy Termomax kazánnak három olyan egymástól független hibája volt, ami miatt nem lehetett üzembe helyezni. Emiatt aztán éghetett a szervizesek arca a vevők előtt, mondta a szakmában dolgozó szakember. Szerelőnk meglátása szerint a vállalat inkább azt sugallta, hogy miképp lehet a dolog rövidebb végét megfogni. Munkamorál, modern vevőszolgálat és problémamegoldás szempontjából posztszocialista bástyának minősült a gyár. 

Visszatérő típushibák 2.

2000-től a módosított öntvénykazánok a külcsín mellett belül is megváltoztak. Más öntvényből épületek fel, más égőket kaptak, ennek következtében a láng 15 milliméterrel közelebb került a tűztérajtóhoz, ahogy a gyújtóblokk is, ami a gyújtólángot, a gyújtóelemet, a gyújtóelektródát és a lángfigyelő elektródát tartalmazta – emiatt a főláng néhány hét alatt elégette azt, a szervizesek pedig meghatározott időszakonként jártak a címekre, hogy kicseréljék. Teljesen gazdaságtalan eljárás volt, ami azzal ért véget, hogy a szervizesek hoszszú noszogatására a gyártó adott egy más típusú gyújtóégőt, de az sem volt az igazi; a gyár is ideiglenes megoldásnak szánta. Röviddel utána kifejlesztették a direkt gyújtású készüléket, amiben már nem gyújtóláng volt, hanem egyből kiadta a főlángot, és a szikráztatásnak volt körülbelül két másodpercnyi ideje arra, hogy létrejöjjön a láng, különben letiltotta a rendszert. „Hát – mondta nevetve szerelőnk – , nem nagyon sikerült létrehozni azt a lángot.” Ehelyett addigra már annyi gáz gyűlt össze a tűztérben, hogy időnként hatalmas robbanással kilökte a kazánburkolatot és bevágta az előszobaajtót, hogy a ház asszonya kétségbeesetten akarjon elköltözni otthonról, élet- és robbanásveszély miatt, mondta a szerelő.

CO-mérgezés kondenzációs kazánnál?

Nem volt rendszeres minőségellenőrzés szervizesünk szerint. Megtörtént egyszer, hogy megszólalt egy kondenzációs kazán mellett felszerelt CO-riasztó. Miután a szerelőt felhívta a tulajdonos, ő elmondta neki, hogy ilyen nem lehetséges, hiszen ez egy zárt égésterű kazán. „De két érzékelőm van, és mindkettő jelez” – mondta a vásárló. Kiderült, hogy rosszul volt beállítva az égő. De hogyan jutott a környezetbe a CO? A kérdés jó, a megoldás szerint úgy, hogy az acéltestre helyezett második alumínium hőcserélő nem volt síkba marva, göcsörtös volt az öntvény, amire rájött egy körülbelül 8 milliméter vastag gumitömítés, de az sem tudta kiegyenlíteni, emiatt dőlt ki belőle a CO.

Más szemszögből

Összességében a volt szervizes úgy látja, hogy a cég – ahogy ment előre az idő – egyre magasabb színvonalúnak látszó, de inkább marketingvezérelt kirakat látványkazánokat épített, emiatt egyre mélyebbre süllyedt a minőség, egészen a végső időkre jellemző használhatatlanságig. Mindezekből a fogyasztók vajmi keveset érzékeltek, ők inkább egy népszerű, megfizethető, innovatív és emellett magyar terméket láttak a piacon. Inkább a szerelők, szervizesek érzékelték, hogy egyre nagyobb a baj, ők láttak jobban bele, hogy egy cég miképpen maszkírozza el gyártói hibáiból eredő lépéshátrányát a marketingfogások és márkaépítés módszereivel.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem