Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Épületgépészet és a villanyszerelés találkozásai

2014/10. lapszám | Dési Alber |  6144 |

Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az épülettechnika területei egyre inkább összefonódnak, elég, ha csak arra gondolunk, hogy szinte mindegyik épületgépészeti berendezésünk igényel áramellátást. Érdemes hát áttekinteni, mely területeken találkozik az épületgépész és a villanyszerelő, hol vannak hatással egymás munkájára.

Fürdőszobák

A lakások villamos berendezések szempontjából legkényesebb helyei a fürdőszobák. Ezek villamos berendezéseire a követelményeket jelenleg az MSZ HD 60364-7-701 szabvány adja meg. A fürdőszobákat a villamos berendezés elhelyezése szempontjából három sávra (zónára) osztják fel:

  • 0. sáv: a fürdőkád vagy zuhanyzótálca belseje,
  • 1. sáv: a fürdőkádat vagy zuhanytálcát körülvevő függőleges síkokkal, valamint a padlóval és a padlószinttől vagy a kád aljától számított 2,25 m magasságban lévő vízszintes síkkal határolt térrész, beleértve a határoló falak belső oldalát is,
  • 2. sáv: az 1. sáv külső, függőleges határoló síkjaival és az ezzel párhuzamos, ettől 0,6 m-re kifelé lévő síkokkal, a padlóval és a padlószinttől 2,25 m magasságban lévő vízszintes síkkal határolt térrész.

A sávokat úgy kell értelmezni, hogy elegendő, ha a villamos berendezés felszerelésére szolgáló sík van a tiltott sáv határain kívül. (A korábbi 3-as sávot az új szabvány megszüntette.)

Az előírás szerint a fürdőszoba

  •  0. sávjában csak 12 V váltakozó, érintésvédelmi törpefeszültségről táplált, legalább IPX7 védettségű villamos berendezést szabad felszerelni, de azt is csak abban az esetben, ha a készülék használati útmutatója ezt kifejezetten megengedi,
  •  az 1. sávban csak olyan, legalább IPX4 védettségű, rögzített és állandó csatlakozású fogyasztókészüléket szabad felszerelni, amelynek gyártói utasítása az ilyen elhelyezést kifejezetten megengedi; kapcsolót és dugaszolóaljzatot csak törpefeszültségű táplálással,
  •  és a 2. sávban csak legalább IPX4 védettségű villamos fogyasztókészüléket, törpefeszültségű áramkörről táplált kapcsolót és dugaszolóaljzatot, valamint a borotvatápegységet (védőelválasztó transzformátorral egybeépített dugaszolóaljzatot) szabad elhelyezni.

A 0. és 1. sáv határolófalaiban vezetéket csak legalább 5 cm mélyen szabad süllyesztve elhelyezni. A falon kívüli vezetékelhelyezést a szabvány nem tiltja. Ennek oka, hogy attól tart, a falba süllyesztett vezetékeket a falon kívüli szerkezetek (pl. kádkapaszkodó, szappantartó) tartócsavarjai elérhetik, és azokat megsértve e szerkezeteket feszültség alá helyezhetik. A kádat és a víz-csapot egyenpotenciálra hozó vezetékkel össze kell kötni. A fürdőszoba minden villamos berendezését csak olyan áramkörrel szabad táplálni, amely (egyenként vagy a többi áramkörrel együttesen) 30 mA-es vagy ennél érzékenyebb áram-védőkapcsolón át van táplálva. A fürdőszobában (a 0., 1. és 2. sávon kívül) célszerű a dugaszolóaljzatok vállmagasság fölötti elhelyezése, hogy így a vizes kézről ne az aljzatba csurogjon a víz. (Ez korábban előírás is volt, de ma már csupán a kádtól és a zuhanyzótálcától való távolság az előírás!)

Túlfeszültség-védelem

Korábban nem nagyon foglalkoztunk a kisfeszültségű berendezések túlfeszültség-védelmével, s a régi, robusztus kivitelű (ebből kifolyólag aránylag nagy időállandójú) erősáramú gyártmányok alkalmazása mellett – a villámok igen gyors lefolyása miatt – ez nem is igen okozott problémát. Ma azonban a (morzsányi nagyságú, s ezért igen kis időállandójú) félvezetős készülékek a háztartásokban is széleskörűen elterjedtek, így a gyakran előforduló túlfeszültségek megfelelő túlfeszültség-védelem nélkül ezekben is súlyos károkat okozhatnak. A túlfeszültség-védelmet nem lehet csupán a fogyasztókészüléknél vagy annak közvetlen közelében (a dugaszolóaljzatba csatlakoztatott levezetővel) megoldani, ahhoz mind az épület fővezetékébe, mind a fogyasztásmérő utáni hálózatba is szükséges megfelelő védelmet beépíteni.

Villamos csatlakozású gázkészülékek érintésvédelme

Napjainkban a lakások konyhájában, fürdőszobájában több olyan modern fűtő- és kombinált készülék jelent meg, melyekben a gázüzem mellett villamos vezérlés, szabályozó és kijelző részegységek is találhatók. Tekintettel arra, hogy a gázcsővezetékek földpotenciálja bizonytalan (a régebbi gázcsőkötésekben a csövek kóctömítéssel csatlakoznak egymáshoz, az újabb gázcsövek táplálása gyakran műanyagcsöveken keresztül történik), ezek érintésvédelméről védővezető bekötésével gondoskodni kell. Különösen problémát okozott ezek elhagyása néhány olyan gázvezetéknél, amelyek gázbekötését mechanikailag fémharisnyával védett hajlékony műanyagcsővel oldották meg. Ha ezek nem voltak megfelelő keresztmetszetű védőcsővel összekötve, testzárlat esetén a zárlati áram ezen a fémharisnyán keresztül záródott. Gyakran előfordult, hogy a fémharisnyának csupán néhány szála volt jó villamos vezetői összeköttetésben mind a gázvezeték testével, mind az épület merev gázcsőhálózatával, ezen a néhány szálon haladt át a teljes zárlati áram, ennek hatására ezek felizzottak, átégették a harisnyán belüli műanyagcsövet, s berobbantották a csőben lévő gázt.

 

EPH

Az EPH csomópont létesítése lakó- és középületekben jogszabályi, a KLÉSZ (Kommunális és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzata) előírás, másutt szabványkövetelmény. Az EPH csomópont túlfeszültség-védelmi okokból az épület tartozéka, azt nem szabad épületen kívül elhelyezni.

Az egyenlő potenciálra hozó hálózatba az épületben lévő valamennyi nagy kiterjedésű fémtár-gyat, fémhálózatot be kell kötni. A KLÉSZ az EPH hálózatba bekötendő „házi fémhálózat”-nak tekint minden olyan villamosan összefüggő, jól vezető fémszerkezetet, amelynek mérete függőleges irányban az épület egy szintmagasságánál, vagy vízszintes irányban 5 m-nél nagyobb. Az MSZ 172-1 ennek a meghatározásnak az érvényét a KLÉSZ alá nem tartozó egyéb épületekre is kiterjesztette. A jelenleg hatályos európai szabvány ilyen konkretizálást nem tartalmaz, így ezeknél az egyéb épületeknél ezek a mérethatárok nem kötelezők, de irányadónak tekinthetők.

A KLÉSZ előírásai szerint az EPH csomópontot elsősorban a házi főelosztó berendezésben (csatlakozószekrény közelében), ennek hiánya esetén (pl. családi házban) a fogyasztói főelosztótábla mellett kell kialakítani. A fürdőkádat, zuhanytálcát nem csupán az épület EPH hálózatába kell bekötni, de ezeket minden esetben a helyiségen belül is össze kell kötni a vízvezeték csövével is. Műanyag fürdőkád esetén ezt az összekötést a fémből készült lefolyószifon vagy a szigetelőanyagú lefolyócsőbe beiktatott fémes közdarab vízvezetékcsővel való összekötésével lehet helyettesíteni. (A szigetelő anyagú lefolyócsőben lerakódó iszap a föld felé vezetőképes réteget alkot, viszont ezt a szigetelő anyagú cső külső oldalán nem tudnánk EPH-vezetővel összekötni, és így nem tudnánk a fürdőszobán belül a vízcsappal összekötni.) Ezt a fém közdarabot kell bekötni az EPH hálózatba is.