A bürokrácia örök
2015/4. lapszám | Veresegyházi Béla | 2067 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Alábbi történetünk arról (is) szól, hogy bár léteznek törvények, keretek, szabályok és utak, mégis az számít, hogy a kezelő személyek milyen tartalommal töltik ki azokat. Magyarul: egy építési engedélyezési eljárásban a hatóságok iszonyúan megnehezíthetik az építtető dolgát, mi több, ezzel idő-, anyagi és presztízsveszteséget okozva neki.
Történetünk központi alakja a társasház építtetőjének megbízottja, egy rutinos, sokat megélt mérnökember, felelős műszaki vezető; nevezzük őt az egyszerűség kedvéért Kovács úrnak.
Kovács úr tudta, hogy egy sikeres építési projekt egyik kulcsa a gyorsaság, egyrészt magában a tervezésben és installációban, másrészt a hivatalos ügyintézésben. A dokumentálás kérdését amúgy is központi feladatként kezelte, mert azt is tudta, hogy bármilyen kifogás merül fel munkájával kapcsolatban, lesz hová nyúlnia. Ezért is örült például az elektronikus közigazgatási rendszer bevezetésének, ami szerinte egy tisztességes vállalkozónak inkább előny, mint hátrány. A baj csak az volt, hogy nem mindenki gondolkozott ugyanígy. Kovács úr 2014 augusztusában adta be a használatbavételi engedélykérelmet, csatolva hozzá minden szükséges egyéb szakhatósági hozzájárulást, amik között szerepelt a, ne-vezzük Területi Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatóságnak, 2014. áprilisi engedélye is. (A konkrét név nem számít, a cikkben ezentúl TMMBH-ként utalunk a problémás hatóságra.) Az építési hatóság viszont szintén megkereste a TMMBH-t, hivatalosan is az ÉTDR rendszeren keresztül, mert részére a szakhatóságok megkeresését a jogszabá-lyok előírják akkor is, ha a szakhatósági hozzájárulások már a használatbavételi engedélyezési eljárás elindítása előtt a kérelmező rendelkezésére állnak. A kérelmező egyébként a szakhatósági hozzájárulásokat nem is köteles előre bekérni, viszont önszorgalomból ezt megteheti, elvileg az eljárás meggyorsítása érdekében.
Hiányzik az összhang
A különböző közigazgatási szabályok önmagukkal sem kompatibilisek, ugyanis a gondok jelentős részét az okozta, hogy az elsőfokú építésügyi hatóságnak, ha 15 napon belül nem nyilatkozik egy szakhatóság, akkor a hozzájárulást megadottnak kellene tekintenie, ugyanakkor a szakhatóságokra vonatkozó rendeletek nekik 30 napos eljárási határidőt írnak elő. Az pedig csak akkortól ketyeg, amikor igazoltan befizetésre kerülnek az eljárási díjak, viszont nem is lehet előre tudni, hogy kinek és mennyit kell fizetni, mert az az ÉTDR-ből nem derül ki (és azon keresztül nem is lehet átutalni a kért összegeket), így csak akkor lehet intézkedni, amikor hiánypótlási felszólítást küldenek ki egy-egy szakhatóságtól. Az építtető megbízottjától idéztünk.
Esetünkben a jelek szerint az építtető nem gyorsította, hanem lassította az eljárást, mert az önkormányzati megkeresés már vagy két hónapja elment, aminek átvétele a kormányhivatal részéről állítólag az ÉTDR rendszerben régen megtörtént. A szakhatósági hozzájárulás egyébként sem elektronikus formában (az ÉTDR rendszerben) lett kiadva, hanem nyomtatott és postai úton kézbesített formában, ezért az építtetőnek csak az általa beszkennelt változat állt rendelkezésére, ami elvileg lehetett volna hamisított is. Szóval az építésügyi hatóságnak minden esetben be kell kérnie közvetlenül a szakhatóságoktól is a hozzájárulásukat, amit elektronikusan hitelesített változatban a szakhatóság köteles (lenne) az építésügyi hatóságnak válaszolva feltölteni az ÉTDR rendszerbe, és elküldeni az építésügyi hatóság részére.
Ez az önkormányzati ügyintéző szerint, ha a hozzájárulás (mint esetünkben) már előzetesen rendelkezésre áll, akkor nagyon gyorsan szokott menni. De esetünkben erre vártak már régóta, közel két hónapig, mert ennek hiányában nem tudták kiadni a (nem jogerős) használatbavételi engedélyt. Igen komoly kommunikációs hiba lépett fel tehát két hivatal között, aminek persze az építtető itta meg a levét, akinek határidői voltak… Próbált hát ő kapcsolatot teremteni a két hivatal, az önkormányzat építésügyi hivatala és a TMMBH között. Ezt írta például az önkormányzatnak:
„Jelezni szeretném, hogy a TMMBH ügyintézője telefonbeszélgetésünk során azt mondta, hogy az ÉTDR megkeresésre azért nem válaszoltak, mert abban benne volt, hogy 15 napon túl megadottnak tekintik a hozzájárulást, és mivel ők egy előzetes hozzájárulást már kiadtak, úgy gondolták, hogy hadd teljen csak el eredménytelenül a 15 nap, és akkor úgyis automatikusan megoldódik, illetve okafogyottá válik az ügy. Tanulság: inkább közvetlenül kellene egymással beszélni a hatósági ügyintézőknek, és/vagy bátrabban kellene élni a jogszabályok által adott lehetőségekkel, és a jogvesztő határidők elteltével simán átlépni a következő ügyintézési lépcsőfokra.”
Bonyolította a helyzetet, hogy időközben a környezetvédelmi szakhatóságtól (KDV) a vízügyeket leválasztották, és áthelyezték a Területi Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz (FKI) (sajnos, a kormányzati szervek átalakulása – sőt akár osztódással történő szaporodása – manapság nem ritka), és az új szervezeti egységnek, nevezzük azt FKI-VH-nak, szintén át kellett vizsgálnia az átadási dokumentációt, és hozzá kellett járulnia a használatbavételi engedély kiadásához, hiszen egy újszülöttnek minden vicc új!
A történetet egy cikk keretein belül le kell, hogy zárjuk, és ezt nem tehetnénk meg frappánsabban, mint az építtető levelével, amit a két hivatal illetékeseinek küldött. Sajnos az igazság és az ékesszólás a bürokráciával szemben nem perdöntő érvek, de tanulságként jól szolgálhatnak. Íme, a levél: „Pénteken a tárgyi eljárással kapcsolatban az első mellékletben csatolt (megfellebbezhetetlen) végzést kaptam, melyet a megbízóm (beruházó) részére is bizonyára kézbesítettek. A korábbi hasonló felszólításhoz hasonlóan kérem, hogy haladéktalanul szíveskedjenek intézkedni a kért 8500 Ft igazgatási szolgáltatási díj haladéktalan befizetéséről és a bizonylat azonnali eljuttatásáról részemre is. Az előzmény levelezésre hivatkozva és arra a körülményre tekintettel, hogy a végzés ezúttal nem az ÉTDR rendszeren keresztül elektronikus hiánypótlási felszólításként, hanem tértivevényes postai küldeményként érkezett, máris egyhetes időveszteség keletkezett az ügyintézés folyamatában, és ráadásul így még a befizetés igazolását sem lehet az ÉTDR rendszeren keresztül elintézni.
A szóban forgó szakhatósági eljárás előzményeit és körülményeit ezért ezúton (az érintett hatóságoknak is másolatban elküldve) az alábbiakban szeretném rögzíteni:
1. Már a 2009-es fennmaradási és továbbépítési engedélybe is feleslegesen lettek átemelve azok a KDV szakhatósági kikötések, melyek a (főleg pincei) szerkezetépítés közbeni víztelenítésre és az esetleges vízvédelmi intézkedésekre vonatkoztak, hiszen az épület (szerkezet-készen) már 2008-ban elkészült (víztelenítésre akkor sem volt szükség), és a szerkezetkész épület fennmaradásához az érintett hatóságok hozzájárultak, tehát a vízügyes kikötések már 2009-ben okafogyottá váltak.
2. A jelenlegi használatbavételi engedélyezési eljárás során csak a korábbi fennmaradási engedély alapján fenntartott és továbbépített, illetve befejezett létesítmény alkalmasságát és a befejező munkák szabályosságát kell megvizsgálni. Az engedélykérelmet 2014. augusztus 23-án adtuk be az ÉTDR rendszerbe, továbbá 385 000 Ft értékben eljárási illetéket fizetett be az építtető, az érintett szakhatóságokat pedig nem az építtető, hanem az első fokú építésügyi hatóság keresi meg azért, hogy az engedély kiadásához hozzájáruljanak. Az FKI-VH akkor még nem is létezett.
3. A tudomásunk szerint legkésőbb szeptember elején megkeresett KDV kb. egy hónappal később küldött a jelenlegihez hasonló felszólító végzést a 8500 Ft (200 Ft postaköltséggel kiegészített) igazgatási szolgáltatási díj befizetési igényéről, melyet az építtető haladéktalanul rendezett, és a befizetést az ÉTDR rendszerben október 1-én igazoltuk. További több mint egy hónap elteltével kapott az építésügyi hatóság a KDV-től hozzájárulást, melyben értesítették, hogy a vízügyi jellegű kikötésekkel kapcsolatban már nem nyilatkozik, és azokban jogutódja illetékes. Ezután kereste meg az építésügyi hatóság az új FKI-VH szakhatóságot, mely megkeresést november 11-én vettek át az új szakhatóságnál. Ehhez képest december elsején adták ki az újabb felszólító végzést, amely a postai kézbesítés időigénye miatt december 5-én érkezett meg hozzám. Ilyen előzményekből kiindulva attól félek, hogy akár további heteket vehet igénybe a szakhatósági hozzájárulás beérkezése az építésügyi hatósághoz, különösen (a számunkra pedig kötelezően előírt) elektronikus ügyintézés szakhatósági mellőzésére tekintettel.
4. Fentiekre való tekintettel újra nyomatékosan kérem az érintett hatósági ügyintézőket, hogy vegyék fel a közvetlen kapcsolatot annak érdekében, hogy a használatbavételi engedélyezési eljárás ne nyúljon (négy hónapnál is) hosszabb időre, mert nemcsak az építtető számára, hanem az utóbbi időben az államigazgatási ügyek intézésével kapcsolatosan deklarált kormányzati szándékok szerint fontos nemzetgazdasági érdekek szempontjából is elfogadhatatlan az ügyek fent leírt módon történő intézése.
Az ÉTDR-t használni kell
Megmagyarázhatatlan számunkra, hogy ha a nemrég létrehozott és egyébként alig vagy sokszor hibásan működő elektronikus közigazgatási rendszert a közreműködő hatósági szervezetek nem vagy csak részlegesen használják, eljárás közben osztódással szaporodnak az illetékes hatóságok, az eljárási határidők pedig egyes szereplők számára inkább hosszabbodnak, akkor ez hogyan hozható összhangba Lázár János kancelláriaminiszter és Rogán Antal frakcióvezető sajtónyilatkozataival, miszerint a „hülye” (sic!) szabályokat el kell törölni, a hatósági eljárási határidőket pedig rövidíteni kell a beruházásösztönző és gazdaságélénkítő kormányzati szándékok támogatása érdekében.Véleményünk szerint, ha bármelyik ingatlanfejlesztésen gondol-kodó befektetőjelölt megtudná azt, hogy egy elsőfokú (tehát nem jogerős!) használatbavételi engedély kiadása egy teljesen szabályos és minden előírt formai-tartalmi elemet és előzetes szak-hatósági hozzájárulást is tartalmazó engedélykérelem (kötelezően) elektronikus benyújtása esetén is négy hónapig (vagy még tovább) tart, akkor azonnal eláll a szándékától, és sikítva menekül más piaci lehetőségek (vagy rosszabb esetben más országok) felé. Az építtető megbízottjától idéztünk.
Az építésügyi hatóság magasépítési ügyintézőjének elérhetőségei a következők: …”
Itt az építtető megadja a két eljáró hatóság illetékeseinek – akiknek küldte a levelet, és akik elvileg állandó munkakapcsolatban állnak – elérhetőségeit. Az irónia csúcsa, és teljesen jogos!
A happy end azért nem maradhatott el, mert egy pár hetes folyamatot fél évnél tovább a legrátermettebb bürokrácia sem tud elhúzni: 2014. december 18-án a nem jogerős, idén január 20-án (az egyébként 10 nappal korábbi keltezésű) jogerős használatbavételi engedély is fel lett töltve az elektronikus (ÉTDR) közigazgatási rendszerbe. És hogy mi a tanulság? Talán annyi, hogy a HIVATAL-lal szemben szépek lehetünk, de okosak nem. (Természetesen nem minden hivatalnál így működnek a dolgok, ezt fontos hozzátenni!)
