Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Megoldás a szennyvízvezetékekben keletkező zajok csillapítására

2015/4. lapszám | Lászlófi András |  3318 |

Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Megoldás a szennyvízvezetékekben keletkező zajok csillapítására

Az elmúlt években több felmérés hasonló eredményt hozott, miszerint a lakókörnyezetünkben fellépő zavaró tényezők közül az emberek 60%-a számára a zaj a leginkább zavaró tényező.

A zaj megítélése részben az egyénen múlik. A családtagunk által keltett zaj sokszor fel sem tűnik, míg a szomszédból érkező zaj zavarólag hat. A zavaró hatás mértékét ráadásul egyéni szempontok vagy az egészségügyi állapot is befolyásolja.

Mindezek ismeretében elmondható, hogy soha annyi erőfeszítést nem tettek a zaj csillapítására, mint napjainkban. Speciális zajvédő falszerkezetek, ajtók, ablakok akadályozzák meg a zaj bejutását a lakásokba. A megfelelően zajcsillapított, nyugodt környezetben viszont az is hallhatóvá válik, ami korábban nem volt érzékelhető, ilyen az ivóvíz- vagy a gravitációs szennyvízhálózatban áramló közegek által keltett zaj. Ezért fontos ismernie az épületgépész szakembernek, hogy milyen zajcsillapítási alternatívák léteznek ezen áramlási zajok hatásos megszüntetésére.

Zajvédelmi követelmények

Magyarországon 1988-ban került bevezetésre az MSZ 04-601számú szabványsorozat. Ennek egyes részei hangszigetelési minimumkövetelményeket adtak meg lakások, középületek belső szerkezeteire, homlokzataira.

Az MSZ 04-601 szabványsorozatot felváltó MSZ 15601 szabvány két tagból áll: az MSZ 15601-1:2007 az épületen belüli hangszigetelési követelményeket taglalja, az MSZ 15601-2:2007 pedig a homlokzati szerkezetek hangszigetelésének meghatározására ad meg eljárásokat, illetve követelményeket. A MSZ 15601-1:2007 szabvány a zajvédelmi szintnek olyan legkisebb értékeit adja meg, amelyek mellett még biztosítható az épületek rendeltetésszerű használata. Németországban a lakóépületek zajvédelmi követelményeiről és határértékeiről a DIN 4109 (Magasépítési zajvédelem) szabvány és a VDI 4100 (Lakások zajvédelme) irányelv rendelkezik (1. táblázat). A DIN 4109 szabvány olyan zajvédelmi szintet követel meg, amelyet a zaj okozta egészségkárosodás miatt kell betartani. A szabványban meghatározott követelmények az idegen lakóterületek zajvédelemre szoruló helyiségeire vonatkoznak; ide tartoznak a hálószobák, lakószobák, irodák, rendelők stb. Saját lakóterületre vonatkozóan nincsenek előírt követelmények, a vízellátó és szennyvízelvezető rendszerekre azonban együttesen max. 30 dB(A) értéket határoztak meg.

A VDI 4100 előírás szigorúbb követelményeket támaszt. 3 zajvédelmi fokozatot különböztet meg épülettípustól függően, és figyelembe veszi a saját lakóterületet is. Az I. zajvédelmi fokozat értékeit a DIN 4109 szabványból vették át, azzal a céllal, hogy a lakókat megvédjék a túlzott zajhatástól. Ennek a zajszintnek a betartása azonban még nem jelenti azt, hogy a kívülről érkező vagy a szomszédos helyiségből, lakásból beszűrődő zajok nem hallhatók. A III. zajvédelmi fokozat betartásakor viszont már biztosítható a lakók nyugalma. Még a hangos beszéd is csak feleolyan hangosnak érzékelhető, mint a II. zajvédelmi fokozatban a kívülről érkező zaj. Ez az irányelv, bár nem kötelező, de napjainkban mindenképpen iránymutató.

Zajforrások és azok keletkezése a lefolyócsövekben

Épületen belül az egyik legjelentősebb zajforrást a szaniterberendezések és a hozzájuk tartozó gravitációs lefolyórendszerek jelentik. Jellemzően a különböző töltési, beömlési és ütközési zajok a legfeltűnőbbek. Ezen zajok nagyságáért a rendszer kialakítása mellett a csőrögzítési mód is felelős.

A vivőközeg függvényében különbséget teszünk léghang és testhang között. Léghangról akkor beszélünk, ha egy zajforrás által keltett hang közvetlenül a levegő közvetítésével terjed. Testhangnál a hangterjedés először egy szilárd tárgyon keresztül történik, majd a tárgyban rezgések keletkeznek, amelyek léghangként terjednek tovább (1. ábra).

A szennyvízelvezető rendszerekben mind a léghang, mind a testhang zajforrást jelent. A lefolyócső fala a benne lévő folyadék áramlása következtében rezgésbe jön. Ezt a rezgést a cső faláról léghang formájában érzékeljük. A csőmegfogásoknál a csillapítatlan rezgések átadódnak az épületszerkezetnek, amin keresztül a zaj továbbterjed, és léghang formájában zajforrásként jelentkezik az épületek más részein is.

Léghangok csillapítása gravitációs lefolyócsövekben

A léghangok csökkentésében legnagyobb szerepet a cső anyaga és annak tömege játszik. Jelenleg a piacon hangszigetelt lefolyócsőként forgalomba kerülő csövek különbözők; vannak egy-, két- és háromrétegű csövek is. Ezen csövek sűrűsége 1 és 1,9 g/cm3 között változik.

Egy átlagos, nem hangszigetelt PP cső sűrűsége 0,9 g/cm3. A lényeg, hogy valamilyen formában biztosítani kell a rezgések csillapítását a csőfalon, valamint a légangok csökkenését. Fontos az is, hogy ne csak a cső, hanem az idomok is tartalmazzanak töltőanyagot.

A zajcsillapításért sokat tehetünk megfelelő tervezéssel is. Ha az ejtővezetékek alján kialakuló zajt szeretnénk csökkenteni, akkor megoldás lehet, ha könyök helyett két 45°-os idomot alkalmazunk. További zajcsökkenést érhetünk el, ha az idomok közé egy 25 cm-es egyenes, nyugalmi szakaszt iktatunk be.

Testhangok csillapítása gravitációs lefolyócsövekben

A testhangok akkor keletkeznek a szennyvízelvezető rendszerekben, amikor az áramló közeg rezgésbe hozza a cső falát. Ez a rezgés a rögzítőelemeken keresztül átadódik az épületszerkezetnek, ahol a rezgés továbbterjed, és megjelenik az épületek más részein léghang formájában. A rögzítéstechnikának különös jelentősége van a kialakításnál, mivel ez teremti meg az összeköttetést a csőrendszer és az épületszerkezet között. A hangcsillapított lefolyócsövek gyártói nem mind kínálnak komplett rendszereket, vagyis a csővezeték mellé nem ajánlanak zajcsillapított rögzítéstechnikát, pedig ezzel tovább növelhetnék a zajcsillapítás eredményességét. A mérések azt igazolják, hogy a szabványok szerinti legszigorúbb előírásokat, azaz hatékony zajcsillapítást csak a léghangok és a testhangok együttes csillapításával lehet elérni.

Összefoglalásként kijelenthető, hogy csak a professzionális csőalapanyag, testhangszigetelő rögzítéstechnika és a precíz rendszerkialakítás együttes eredménye egy olyan zajcsillapító hatás, amely megfelel még a VDI 4100 legszigorúbb követelményeinek is. Ez biztosítja a lakók lehető legnagyobb mértékű nyugalmát, és egyben kielégíti a lakásvásárlók akusztikai komforttal kapcsolatos, egyre növekvő igényeit is.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem