Épületgépészeti fertőzésmegelőzés a szaniterhelyiségekben
2015/12. lapszám | VGF&HKL online | 2338 |
Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A korszerű épületgépészeti technikák megkövetelik, hogy a szerelvények higiénikusak is legyenek. A fertőzés veszélye fennáll minden nyilvános és ipari szaniterhelyiségben, éppen ezért olyan készülékeket választani, amelyek teljesíteni tudják az alapvető tisztasági normákat.
A kockázatos pontok
A fertőzés egy vizes helyiségben több ponton is kockázatos lehet. A vízvezetékekben, víztovábbítási rendszerekben felhasznált alapanyagok, nyersanyagok tekintetében elsősorban a kioldódás veszélyére (ólom, nikkel stb.) kell odafigyelni. A flexibilis bekötő csövek, műanyagcsövek belsejében a baktériumok anyagcsere-folyamatainak köszönhetően biofilmréteg alakulhat ki, amely elszennyezi az ivóvizet. Fémcsövek esetén rizikót jelent még a korrózió, amely nemcsak a fémoxidok beoldódása miatt káros, hanem a csővezetékek élettartamát is megrövidíti. Ha a szaniterhelyiségek fertőzésének kockázatát vizsgáljuk, figyelembe kell vennünk a víz bakteriológiai összetételét is; több mint 300-féle kórokozó, többek között a Legionella vagy a Pseudomonas is megtalálható a pangó, illetve a nem megfelelően kezelt vízben.
Megfelelő tervezés, méretezés
Úgy kell méreteznünk egy vízvezeték-hálózatot, hogy benne folyamatos legyen a vízcsere, ne tudjon kialakulni stagnálás. Ahová elég a félcollos csővezeték, oda nem háromnegyed vagy egycollos vezetéket kell beépíteni, mert a rossz méretezés hatására pangó víz keletkezik. Különleges rendeltetésű épületek, óvodák, iskolák stb. esetén gyakran kell átmosni a rendszert, vagy olyan szerelvényeket kell beépíteni, amelyek rendelkeznek pangó víz elleni vízöblítéssel. A német ajánlás szerint azt a vizet, amely legalább négy órán át állt, már nem lehet ételkészítéshez felhasználni. Be kell tartani az ivóvíz-hőmérsékleti kritériumokat is. A hideg ivóvíz 25 °C hőmérséklet alatti, csővezetéke szigetelt, amely megóvja a felmelegedéstől. A meleg használati vizet 65 °C-on kell tárolni, de mire a fogyasztóhoz érkezik, akkor is legalább 55 °C hőmérsékletűnek kell lennie.
A két vízhőmérsékleti ágat megfelelően szét kell választani, ne legyen közte átfedés, ne érhessenek egymáshoz. Megfelelőnek kell lennie a csőhéjszigetelésnek, hogy éjszaka, amikor pang a rendszer, ne tudja felmelegíteni egyik vezeték a másikat. Sokszor találkozni nyilvános helyiségekben ezzel a jelenséggel, a hideg víz megnyitásakor meleg folyik ki a két rendszer átfedése miatt.
Vízcsere, átöblítés
A higiénia szempontjából meghatározó a teljes vízcsere fogalma. Kezdetben az volt az elfogadott, hogy a rendszert hetente egyszer 65-70 °C-ra melegítették, átkeringtették. Az új DVGW norma szerint háromnaponta kell teljes vízcserét végezni, nem elég az átkeringtetés, mert az első fogyasztótól az utolsóig meg kell történjen a vízcsere, azaz, ha az alsó pincében van egy apró kifolyószelep, ott is cserélődnie kell a víznek.
Légionárius vírus a vízben
A Legionella vízszerető baktérium, mindenhol előfordul, ahol pangó meleg víz van. A kórokozó megtalálható a háztartási melegvízrendszerek 90 százalékában, akár a zuhanyzófejben is.
Lehetséges fertőző források a szökőkutak, a klímaberendezések, a hűtőtornyok, a párásító berendezések, a pezsgőfürdők, az akváriumok, a kerti locsolók és a spriccflaskák. Ha porlasztott formában belélegezzük, a léghólyagocskákig jutva atípusos tüdőgyulladást okozhat. A betegség az esetek döntő többségében enyhe lefolyású, észre sem vehető. Nincs olyan egyéni jellege, amely könnyűvé tenné a felismerését. Enyhe változata, amely lázzal, fejfájással és végtagfájdalommal jár, spontán rendeződik. Súlyosabb esetben a tüdőgyulladás mellé hasmenés is társul, a beteg aluszékony lesz, száraz köhögés gyötri.
