Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Nyílt égéstér, kémény nélkül a konyhában?

2015/7-8. lapszám | VGF&HKL online |  2053 |

Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Nyílt égéstér, kémény nélkül a konyhában?

Egy kazángyártó kollégától hallottam, utánanéztem, és igaznak tűnik; forgalmaznak és beépítenek manapság is ilyen gázkészülékeket. Találtunk példákat – bár miért ne, hiszen a szabályozás szerint ez legális. De azért esetenként más a szabályozás, és más a műszaki biztonság. Erről kérdeztünk meg tervezőket, kivitelezőket.

R.K.

Nem értem a kérdőjelet a cím végén. Ha jól tudom, az MBSZ a nyílt égésterű gázkészülékek újonnan történő telepítését tiltja a lakótérrel légtérkapcsolatban lévő, vagy huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiségben. Az említett vízmelegítőket egyszerűsített készülékcserével minden probléma nélkül fel lehet szerelni, de természetesen az eredeti készülékek létesítéskori légellátási feltételrendszerének még „működnie” kell, azt a szerelőnek ellenőriznie is kell!

Az már más kérdés, hogy mint gyakorló tervezőmérnök ezzel egyetértek-e, vagy nem! Az MBSZ-ről úgy általában, most inkább nem írom le újra a véleményem.

A.

Hát, nem tudom. Amíg elfogadjuk, hogy 10 kW összteljesítményű tűzhely működik konyhák tízezreiben (elszívás nélkül), addig nem kellene különösebb patáliát csapni egy 2 kW-os égővel szerelt vízmelegítő miatt sem. (Félreértés ne essék, nem túl szerencsés a mai világban kémény nélküli készüléket használni e célra, de nem is ördögtől való megoldás. Arról nem is beszélve, hogy az érvényben lévő szabályozás szerint rengeteg helyen nem lehet más megoldást alkalmazni.)

Z.A.

Csatlakozva az előttem szólókhoz: Az elsőként említett készülék (lásd: 9. oldal keretes) terhelése nagyjából egy négyégős, sütős gáztűzhelyével egyezik meg, ha annak minden égőjét teljes teljesítményen használjuk. Mosogatók fölé szoktak volt ilyet rakni, jellemzően napi alig néhány perc üzemidővel. Ehhez hasonló volt az NDK-ban gyártott WG-125 készülék, amiből alighanem elég sok üzemel ma is az országban.

A másik gázbojler sem mai találmány, ha jól emlékszem, nagyjából 25-30 éve forgalmazzák. Tulajdonképpen egy kicsit átalakított tűzhelyégővel működik. Ugyan viszonylag kicsi a teljesítménye, de napi több órát üzemel, és rontja a levegőt, ezért ezt veszélyesebbnek gondolom, mint a másikat. Egy viszonylag nagyterű konyhában, megfelelően rossz ablakok és illendő mennyiségű szellőztetés mellett egyik sem jelent közvetlen életveszélyt, de amint lehetőség nyílik rá, érdemes valami más megoldást választani.

T.

Én kb. 20 éve terveztem ilyen megoldást, kifejezetten a megbízóm kívánságára, a tervet jóváhagyták, szerencsére azóta is balesetmentesen üzemel, ha le nem cserélték amortizációból kifolyólag. Szerencsére sem azelőtt, sem azután nem volt ilyen feladatom. Ma már el sem vállalnék ilyen megbízást. Akkor is azért kellett ezt vállalnom, mert nem volt más megoldás, pedig új építés volt, és az építész úr a nagy művészkedés közepette nem gondolt egy kéményre.

F.M.

Érdekes megfigyelni, hogy tíz év alatt mekkorát változott a világ. Akkor még természetes volt az égéstermék-elvezetés nélküli gázkészülékek telepítése. A hozzászólók is erről írnak, hiszen 10-20 éve ilyen készülékeket terveztek be, ma pedig ugyanezt elképzelhetetlennek tarják. Egy európai szabványtárgyaláson tapasztaltam, hogy a kérdéshez való hozzáállást alapvetően meghatározza az a háttér, ahonnan az illető érkezett: A német tag számára elképzelhetetlen volt, hogy lakótérbe „A” típusú fűtőkészülék kerüljön. Az angol nem értette, hogy a német számára ez miért elképzelhetetlen, „Nálunk, Angliában még sohasem fordult ezzel elő probléma” (a rendkívül rosszul záródó ablakok miatt). Nyilvánvaló volt, hogy mindkét félnek igaza van, mert mindkettő a saját installációs környezetében, azzal a háttérrel gondolkodott.

Idehaza 10 év alatt jelentősen változott az installációs helyzet, ezért változott meg a kérdéshez való hozzáállásunk. A szén-monoxid-mérgezések napi problémává léptek elő. A gépi levegőelszívó berendezések és a „B” típusú készülékek egyidejű használhatóságának ütközése és a kémények hiánya miatt számos esetben választották az „A” típusú megoldást. Egy 2 kW-os „A” típusú készülék pincei elhelyezésének ma sem látom akadályát, ha ott 150 cm²-es szabadba nyíló nyílások gondoskodnak például egy 24 kW-os, „B1” típusú gázkazán levegőellátásáról, és a pince nincs légtérkapcsolatban a lakótérrel. Egy „B” típusú készülékből sokszor lényegesen több égéstermék „pipál” ki, mint amit egy 2 kW-os készülék produkálni tud, különösen a készülék hidegindítása során.

2015. szeptember 26-tól azonban új problémával fogunk találkozni a 2013/2013 és 2014/2013 EU rendeletek hatályba lépésének következtében. A jelzett határidő után nem gyárthatók a rendeletekben előírt energiahatékonyságot el nem érő kazánok és vízmelegítő készülékek. Ezért az európai gázkazán- és vízmelegítő-gyártók arra készülnek, hogy 2015. szeptember 26-ával leállnak a B1 típusú készülékek gyártásával. Azaz ilyen készülék nem lesz kapható a boltokban, tehát sem „A”, sem „B1” típus!

Fel kell tehát készülnünk arra, hogy a meglévő épületek fűtéskorszerűsítése, meleg-vízellátása csak „C” típusú lehet, ha gáztüzelésben gondolkodunk. Itt meg kell állnunk egy kis kitérőre: az USA-ban ⅓-ára csökkent a gáz ára a palagázmezők kitermelésének megindulása következtében. Kérdés tehát, hogy milyen mértékű lesz a gázárcsökkenés nálunk? Kizárjuk-e Európát a gázárak hasonló mértékű csökkenéséből, illetve kizárható-e Európa a gázár drasztikus csökkenési tendenciájának hatása alól azzal például, hogy az EU egyes vezetői nem támogatják a repesztéses földgázkitermelést, hanem inkább olyan megújuló technológiák használatát szorgalmazzák, mint a hőszivattyúk (ami például a francia atomerőmű-tulajdonosok érdeke)? Milyen mértékben csökkenhet a földgáz ára, ha megoldják a más területeken kitermelt palagáz szállítását az EU-ba? Ezek azért fontos kérdések, mert egy 1:3 arányú gázárcsökkenés alapvetően átrendezné a gondolkodásunkat. Ilyen alacsony gázár esetén nyilvánvaló, hogy a meglévő épületek fűtését gázzal kell majd megoldani. Sőt gázárcsökkenés nélkül is a megoldások döntő többségét a „C” típusú gázkazánokra alapozott megoldások jelentik. Ha csak „C” típusú gázfűtésben gondolkodhatunk, és a meglévő épületek energiahatékonysági korszerűsítését meg kell oldani, akkor nem tarthatók fenn a homlokzati égéstermék-kivezetések létesítésének extrém szigorú és költséges szabályai Magyarországon, hanem át kell térni a vonatkozó európai szabvány használtára. Ugyanis elképzelhetetlen, hogy magyarországi épületenergia-hatékonyságnövelő programot lakásonként 300 ezer Ft körüli többletköltséggel valósítsunk meg, az Európában egyedülállóan, ráadásul indokolatlanul szigorú építészeti szabályozásunk miatt.

C.Gy.

Homlokzati égéstermék-kivezetéses gázkonvektorokkal fűtünk abban az épületben, ahol lakom. Sokat töprengtem ezen a témán. Az alapvető nehézség, hogy az égéstermék távozása nehezen írható le. Történtek itt-ott mérések, de szerintem ez messze nem elegendő. Vajon bejut-e égéstermék a lakásokba? Hiszen a lakások abból a térből szellőznek, ahová a konvektorok dolgoznak. Érdemes lenne valami elhamarkodott, végig nem gondolt „szabályozás” előtt a dologgal komolyabban foglalkozni, főleg mérni. Elegendő mérést végezni!

F.M.

2000-ben végeztünk ilyen méréseket a Fodor József Intézettel közösen, az intézet levegőminőség mérésére alkalmas műszerével, a budapesti Práter utca egy második emeleti lakásában, amelyet egy F8-as gázkonvektor fűtött. A mérés során a konvektort úgy fűtöttük, hogy 3 óra teljes terhelést 5 óra üzemszünet követett. A szobába légteréből 15 percenként vettünk mintát. Az 1 hetes méréssorozat alatt egyszer sem fordult elő, hogy az NOx-koncentráció meghaladta volna a megengedett értéket, az órás 100 g/m³-t. A mérés során az összes szélirány előfordult, volt erős és gyenge szél is. A szennyezőanyag-koncentrációra jelentős hatást gyakorolt a szélirány és a szélsebesség. Nagy szélben a káros anyagok koncentrációja igen alacsony volt a helyiségben is. Az NOx-koncentráció ezen belül erősen függött a szél irányától. Szakaszos üzemeltetéssel bármilyen szennyezőanyag-kibocsátás hatása kimutatható, egy adott szobalevegő-minőségre vagy egy másik helyszínre.

Két példa a kereskedelemből

„A falra szerelhető, zárt rendszerű készülékek egyidejűleg több vízvételi hely, illetve zuhanyzós csaptelepek ellátására is alkalmasak. A tárolt meleg víz mind tisztálkodási, mind étkezési célra alkalmas. Az űrtartalom-választék: 80, 120 és 150 liter. Beépítésük kis és közepes méretű lakásokba ideális. A készülékek esztétikus formai kialakításúak: a külső burkolat magas fényű, fehér porlakk bevonattal ellátott acéllemez, a szerelvénytér burkolata fehér műanyag. A készülékek őrlángosak, a gyújtás piezo-elektromos. A kívánt vízhőmérséklet forgatógombbal állítható be."

„Kémény nélküli fali átfolyós vízmelegítő, mely alkalmas egy vízfelvételi hely kiszolgálására max. 5 liter/perc melegvíz-mennyiséggel. A készülék olyan van felszerelve, mely kikapcsolja a készüléket, ha a helyiség szén-dioxid-tartalma megnő. Ha működés közben a gyújtóláng kialszik vagy a készülék kikapcsol, akkor biztonsági kikapcsolásról van szó. A készülék megfelelő szellőztetése után a készüléket ismét üzembe lehet helyezni.” 


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem