VGF&HKL szaklap

Égéslevegő- és égéstermék-vezető szerkezetekről

2015. június 4. | Fazakas Miklós |  2039 | |

Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Égéslevegő- és égéstermék-vezető szerkezetekről

Kezdjük a legfontosabbal, az akciótervvel, mert ez mindenkit érdekel és érint: Mit célszerű tenniük a gázkészülék-szervizeknek a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó törvénytervezet és az MBSZ várható változásaira való tekintettel, és mit érdemes megkövetelni az állampolgároknak a gázkészülék-szerviztől? A miértekről csak ezt követően beszéljünk.

  1. Helyezzenek el minden karbantartott gázkészüléken egy öntapadós matricát, amelyen a következő esedékes karbantartás időpontja fel van tüntetve.
  2. Tüntessék fel a készüléken, szintén egy öntapadós matricán azt az MSZ CEN/TR 1749 szerinti gázkészülék-típust, amelynek a gázkészülék helyszíni összeszerelése megfelel, különösen akkor, ha a gázkészülék fő részegységének adattábláján több olyan gázkészülék-típus van felsorolva, amelybe ez a fő részegység beszerelhető.
  3. Tüntessék fel egy öntapadós matricán a gázkészülék üzembe helyezésének időpontját.

Természetesen ez a három adat szerepelhet egy címkén is, például a szerviz elérhetőségével kiegészítve.

Válaszok arra a kérdésre, hogy miért:

1. Karbantartás

A kéményseprő-szolgáltatásról szóló törvénytervezet szerint a kéményseprő feladata lesz a gázkészülékek karbantartott állapotának ellenőrzése. A kéményseprőknek nagyon kevés idejük van, különösen a sormunka keretében, az ellenőrzésekre. Nem lesz idő arra, hogy a kéményseprő megvárja, amíg az éppen otthontartózkodó családtag kideríti, hogy hová is tették a legutóbbi gázkészülék-karbantartásról szóló jegyzőkönyvet, hogy igazolják a gázkészülék karbantartott állapotát. Ha a készülékre ragasztott címkéről leolvasható a következő előírt karbantartás időpontja, akkor ez jelentősen gyorsítja az eljárást, és így elkerülhető a karbantartott állapot utólagos igazolásához szükséges adminisztráció is, amiben gyakran a gázkészülék-szervizesek is érintettek lennének.

2. Gázkészülék-típus

A kész gázkészülék MSZ CEN/TR 1749 szerinti típusa egyértelműen meghatározza, hogy a teljes fűtőberendezésnek mely részei taroznak a gázkészülékhez, és mely részei (a lehetséges esetek közel felében) egy építési termék rendelet szerinti égéstermék-elvezető berendezéshez. A gázkészülék fő részegységén elhelyezett adattáblán ugyanakkor minden olyan MSZ CEN/TR 1749 szerinti osztályba sorolásnak megfelelő gázkészülék-típus fel van sorolva, amelybe az adott részegység beszerelhető. A több részegységből az üzemeltetés helyszínén gázkészülékké összeszerelt berendezés viszont minden esetben csak egy osztályba sorolás szerinti készüléktípusnak felel meg! A karbantartások és ellenőrzések során nyilvánvalóan zavaró, ha magán a kész gázkészüléken nem jelölik (a fő részegységén felsorolt típusok közül választva) azt egy osztályba sorolás típust, amelynek a kész gázkészülék megfelel, akár a kéményseprőről, akár a gázkészülék-szerelőről van szó. Ugyanis a fő részegység adattábláján olyan gázkészülék-típusok is szerepelhetnek, illetve szerepelnek, amelyeknek a kész gázkészülék nem felel meg, ezért a fő részegység adattábláján szereplő adatok az esetek nagyobb részében nem elégségesek a kész gázkészülék típusának azonosításához! Ezért MBSZ előírás a kész gázkészülék pontos típusának jelölése a gázkészüléken.

Gyakori hiba, hogy az MSZ CEN/TR 1749 szabványban szereplő ábrákat egyszerű égéstermék-, illetve égésilevegő-vezetési sémáknak tekintik. Ezzel ellentétben az MSZ CEN/TR 1749 ábrái, definíciói, megjegyzései és lábjegyzetei, illetve a vonatkozó harmonizált európai gázkészülék-szabvány MSZ CEN/TR 1749-ből átvett definíciói egyértelműen meghatározzák azt, hogy egy adott gázkészülék-típusnak melyek a kötelezően előírt részegységei, amelyekhez sem hozzáadni, sem azokból elvenni nem megengedett, mert az egyenértékű lenne az adott gázkészülék illegális átalakításával. A gázkészülékek EK-típusmegfelelőségi tanúsítványai minden esetben egyértelműen hivatkoznak azokra a harmonizált gázkészülék-szabványban is definiált gázkészülék-típusokra, amelyek szerint a gázkészülék összeszerelhető. Külön fel kell hívni a figyelmet az MSZ CEN/TR 1749 szabványban közölt megjegyzések és lábjegyzetek fontosságára, amelyek ismerete nélkül a szabvány nem érthető meg.

Egy gázkészülék átalakítását kizárólag csak a gázkészülék gyártójának kezdeményezésére, kizárólag csak az a gázkészülék-tanúsító intézet hagyhatja jóvá, amelynek a négyjegyű azonosító száma szerepel a gázkészülék adattábláján a CE jel után! Ebből következik például az, hogy az ATB-k alapján történő gázkészülék-átalakítások a C3 típusú gázkazánok esetében illegálisak, mert a gázkészülék átalakításának megfelelőségét nem az a gázkészülék-tanúsító intézet igazolta, amelynek négyjegyű azonosító száma a gázkészülék adattábláján, a CE jelet követően fel van tüntetve, mint a gázkészülék biztonságos gyártását aktuálisan felügyelő tanúsító intézet. Ezekben az esetekben a gázkészülék részeként azonosított szerkezeti részeket (az égéslevegő- és égéstermék-vezető csöveket) olyan szerelvényekkel helyettesítették, amelyek nem szerepelnek a gázkészülék EK-típusvizsgálati tanúsítványához tartozóan a készüléken azonosított tanúsítóhoz leadott dokumentációban. Jogilag egy ilyen átalakítás azonos megítélésű azzal, mint amikor valaki a gázkészülék előírt gázégőjét egy másik kazán gázégőjére cseréli ki – és ez akkor is így van, ha „az illesztő csavarok helye stimmel”. A meghosszabbított gázkészülékeket az üzemeltetés helyszínén részegységekből állítják össze, érhető okból, hiszen összeszerelve túl nagyméretűek lennének a szállításhoz.

A gázkészülék irányelvben foglaltak alapján egyértelmű, hogy ugyanaz a szerelt egység jelentheti például egy C6 típusú gázkazán esetén a teljes gázkészüléket, vagy egy C3 típusú, komplexebb gázkészülék esetén a gázkészülék egyik részegységét, ahogy erre Keszthelyi István nagyon szemléletesen rávilágított a VGF előző számában megjelent cikkében. A gázkészülék irányelv értelmében kizárólag a blokkégők befogadására készült kazántestek és a blokkégők minősülnek olyan kész berendezésnek, amelyek mint gázkészülékek CE jellel megjelölhetők, annak ellenére, hogy önmagukban nem képeznek egy működőképes gázkészüléket. Minden más gázkészülék irányelv hatálya alá tartozó szerkezet, amely valamely CEN/TR 1749 szerint meghatározott gázkészülék részekre bontásával jön létre, csak részegységként határozható meg, így például egy C3 típusú gázkazán fő részegysége, amely a tűzteret tartalmazza, csak részegység besorolású lehet, amit a gázkészülék irányelv értelmében részegység megfelelőség-igazolással kell ellátni. Változás, hogy az EN 15502-es szabványsorozat szerint is egyértelműen definiált, hogy melyek az egyes gázkazán-típusok kötelező részei, és egyre gyakoribb, hogy az EN szabványokban a gázkazán-típusok előírt részegységeit szövegesen is azonosítják.

A CEN/TR 1749 legújabb verziójában már olyan gázkészülék-típusok is szerepelnek, amelyek túlnyomásos gyűjtőkéményekre is ráköthetők, illetve olyan gázkészülékek, amelyeknek részét képezi a teljes gyűjtőjellegű égéstermék-elvezető rendszer. Utóbbi esetében az egyes lakásokat fűtő részeket a szabvány „gázkészülék-moduloknak” nevezi. Ezekről a VGF következő számában részletesen is beszámolunk. A fentiek részletezése azért szükséges, hogy világos legyen annak a személynek a felelőssége, aki az üzembe helyezés során igazolja a kész gázkészülék megfelelőségét, ugyanis a megfelelőség kifejezés ebben az esetben nemcsak egy egyszerű gáztechnikai megfelelőséget jelent, hanem annak igazolását is, hogy a kész gázkészülék mindenben megfelel az EK-típusvizsgálati tanúsítási eljárás keretében azonosított gázkészüléknek. Ezt a rendszert az EU-ba való belépésünkkor mintegy hozományként kaptuk az EU-tól, akkor, amikor a gázkészülék irányelvet honosítottuk, közel 20 éve. Ebből következően ma már senki sincs Magyarországon felkenve arra, hogy a rendszer magyarországi alkalmazhatóságát megkérdőjelezze. Megtehetjük viszont, hogy a megfelelő európai szervezetek munkarendjéhez igazodva, a megfelelő helyen és időben olyan javaslatokat teszünk, amelyek megfelelnek a tagállami érdekeinknek. Például támogathatjuk, hogy legyen kötelező minden C3 típusú kazán fő-részegységét C6 típusú kazánként is tanúsítani.

Az az MBSZ előírás, hogy a gázkészüléket meg kell jelölni a helyszíni összeszerelésnek megfelelő típussal, csak az új telepítésekre hatályos, ugyanakkor az MSZ CEN/TR 1749 szerinti típus pontos ismerte a már telepített gázkészülékek karbantartása és ellenőrzése során is alapvető fontosságú. Fontos, hogy ez az információ ránézésre rendelkezésre álljon az ellenőrzéseket és a karbantartást végzők számára, ne kelljen keresgélni például a gáztervet, ha a készülékre ránézve a típus nem állapítható meg. A CEN/TR 1749 szerinti gázkészülék-típusokat ezért minden gázkészülék-szerelőnek és kéményseprőnek ismernie kell, hiszen például a gázkészülék-szerelő közvetlen tevékenységi és felelősségi köre a gázkészülék határáig tart. A kéményseprőnek is tudnia kell, hogy a gázkészülék karbantartásáról szóló igazolás hatálya kiterjed-e például az égésterméket vezető csövek és az égésterminál karbantartására és ellenőrzésére, vagy ezek ellenőrzését a kéményseprőnek kell elvégeznie. Szükség lehet egy egyoldalas ábragyűjteményre, amelyet a gázkészülék-szerelők és a kéményseprők is magukkal vihetnek.

3. Üzembe helyezés

A gázkészülék irányelvben szerepel az is, hogy a részegységeket a gyártók abból a célból hozzák forgalomba, hogy a részegységekből az üzemeltetés helyszínén szakemberek kész gázkészüléket szereljenek össze. A hangsúly jelen esetben a „szakemberek” szón van, ebből következik ugyanis az, hogy amennyiben nem egy feljogosított szakember (vagy senki sem) igazolta azt, hogy a helyszínen részegységekből összeállított szerkezet megfelel a gázkészülék EK-típustanúsítási vizsgálata során azonosított és megfelelőnek minősített kész gázkészüléknek, akkor nem beszélhetünk gázkészülékről, hanem csak az üzemeltetés helyszínére szállított részegységek halmazáról. Teljesen jogos a kéményseprőknek az az észrevétele, hogy balesetveszélyes az, hogy sok gázkészülék nincs üzembe helyezve, így igen sok készülék kimaradt az ellenőrzésből, rés van a biztonság pajzsán. Ha a helyszíni ellenőrzések részévé tesszük a gázkészülékek üzembe helyezett állapotának ellenőrzését, akkor ez a rés bezárul.

Az előbbiek alapján a gázkészülék azonosításához hozzátartozik az üzembe helyezett állapot igazolásának szükségessége, mert igazolni kell azt, hogy a helyszínen egy gázkészülék található, nem pedig részegységek halmaza. Ha így járunk el, akkor minden esetben lesz utolérhető szakmai felelőse a fűtőberendezés minden részének, a telepítések, a karbantartások és az ellenőrzések során is, vagy kiderül, hogy az adott berendezés veszélyt jelent a környezetére. A gázkészülék irányelvben szerepel az is, hogy a gázkészülék megfelelőségét csak a gázkészülék gyártója igazolhatja. Ebből következik, hogy az a személy (üzembe helyező), aki a helyszínen részegységekből összeszerelt gázkészülék megfelelőségét igazolja, kizárólag a gyártó megbízottja lehet. A részegységekben helyszínre szállított gázkészülékek megfelelőség-igazolásához a gyártó megbízottjának, az üzembe helyező gázkészülék-szerelő helyszíni közreműködésére van szükség, mert a részegységek igazolt megfelelőségén kívül igazolni kell a részegységekből helyszínen összeszerelt, kész gázkészülék megfelelőségét is, amely csak az üzemeltetés helyszínén lehetséges, hiszen csak ott áll össze a kész gázkészülék.

A VGF előző számában „Aggályok” címmel megjelent cikkben foglaltakkal ellentétben jeleznem kell, hogy a gázkészülékek európai szinten szabályozott forgalomba hozatali és elérhetővé tételi (az új EU definíciók szerint a terméknek csak az EU piacain történő első elhelyezése minősül forgalomba hozatalnak. Minden további, például viszonteladói tevékenységet „elérhetővé tétel”-nek nevezünk) eljárásrendje, amely a gázkészülék irányelvben van leírva, egyáltalán nem határozza meg, hogy a gázkészülék gyártója milyen eljárásokat alkalmazzon például a gázkészülék égéstermék-oldali tömörségének ellenőrzésére. Ez a gyártó belügye, amit egyedül a biztonságos gázkészülék-gyártás felügyeletét ellátó tanúsító intézet jogosult kifogásolni. A meghosszabbított gázkészülékek elérhetővé tételi, korábbi szóhasználattal forgalomba hozatali időpontja az az időpont, amikor a gyártó az üzemeltetés helyszínén készre szerelve és üzembe helyezve a vevő számára elérhetővé teszi a termék használatát. Lényeges, az is, hogyaz üzembe helyezés időpontja az az időpont, amikor a gyártó a gyártási folyamat tekintetében véglegesen feladja az ellenőrzési jogát. A gázkészülék irányelvben nem szerel olyan előírás, hogy a gázkészülék gyártása kizárólag a gyártó telephelyén történhet, így a gázkészülék gyártása kezdődhet a beszállítóknál és befejeződhet az üzemeltetés tervezett helyszínén. Mivel a kész gázkészülék a részegységekből csak az üzemeltetés helyszínén áll össze, és a gyártó nevében eljáró üzembe helyező csak a gyártó által előírt ellenőrzési műveleteket követően nyilvánítja késznek és használatba vehetőnek a gázkészüléket, ezért minden üzembe helyezést megelőző ellenőrzési eljárást a gázkészülék gyártójának utasítása szerint kell végrehajtania a gázkészülék helyszíni összeszerelését és a gázkészülék végellenőrzését az üzembe helyezési eljárás keretében végző személyeknek.

Sajnálatos, hogy még ma is előfordul, hogy egy CE jelet viselő gázkészüléktől valaki elvárná például nemzeti szabványoknak vagy az MSZ EN 1443: 2003 kéményszabványnak való megfelelést. Az olyan speciális irányelvek hatálya alá tartozó termékeknek, mint a gázkészülékeknek, kizárólag a speciális irányelveknek és az EU vonatkozó energiahatékonysági rendeletének (ha már hatályba lépett) kell megfelelniük, függetlenül annak a vitának a kimenetelétől, hogy az adott termék milyen másik irányelv hatálya alá tartozik még, vagy sem. Nem tehetünk mást, mint elfogadjuk, hogy műszakilag nagyon hasonló szerkezetek megfelelőségének igazolására az EU-ban két különböző és választható eljárásrend is hatályos. Ez jogállamiság, mert mindkét eljárás szerepel a hazai jogrendünkben! Ha a berendezés gyártója az egyik eljárásrend szerinti megfelelőség-értékelési rend szerint kérte megvizsgálni és megállapítani a termék megfelelőségét, akkor senkinek sincs joga a terméktől elvárni azt, hogy feleljen meg a másik eljárásrendhez tartozó szabványnak! Az európai gázkészülék-tanúsító intézetek természetesen tisztában vannak azokkal a követelményekkel, amelyek teljesítése gázkészülékek esetében a vonatkozó harmonizált gázkészülék-szabvány vagy legalább azzal azonos követelményszint teljesítése alapján igazolja a gázkészülékek típusmintájának megfelelőségét, valamennyi vonatkozó EU előírás teljesítését igazolva, és felhatalmazva a gázkészülékgyártót arra, hogy a sorozatban gyártott termékeken a CE jelet, illetve a részegységeken a részegység megfelelőség-igazolást elhelyezze. Ebből következik, hogy a gázkészülékeknek semmilyen további szabványnak sem kell megfelelniük, összhangban a szabványok önkéntes alkalmazási elvével is, és azzal, hogy a készüléken feltüntetett CE jel valamenynyi vonatkozó követelménynek való megfelelést jelent. Ezért értelmetlenek azok a fejtegetések, hogy a CE jelet viselő gázkészülékeket milyen további szabványok szerint kéne még vizsgálni.

A legkirívóbb eset, amikor valaki egy harmonizált európai szabványnak megfelelő készüléket kíván átalakíttatni annak érdekében, hogy a termék egy nemzeti szabványnak (például MSZ 845) feleljen meg, ugyanis nemzeti szabványok alkalmazása kifejezetten tilos azokon a területeteken, amelyeket harmonizált európai szabványok fednek le. Ha a gyártó nem a vonatkozó harmonizált szabvány szerinti megoldást választ, akkor csak azt igazolja a tanúsítási eljárás során a tanúsító felé, hogy az általa választott megoldás legalább egyenértékű, vagy jobb, mint egy harmonizált gázkészülék-szabványnak megfelelő szerkezet. Utóbbi esetben szó sincs szabványoknak való megfelelőségről. A gázkészülékek EK típus-megfelelőségi tanúsítványai sosem hivatkoznak szabványoknak való megfelelésre, hanem a 2009/142/EK irányelvre, a 2009 előtt gyártott gázkészülékek esetében pedig 90/396/EK irányelvre. Mivel a meghosszabbított gázkészülék egyetlen termék, ezért elvileg lehetséges az égéstermék-oldali tömörség ellenőrzése például úgy is, hogy a kazán fő egységével összeépített levegő-bevezető és az égéstermék-vezető csövek tömörségét egyszerre az egész gázkészüléket mérve ellenőrizzük, de az égéstermék-vezeték tömörségének ellenőrzésére a gyártó kidolgozhatja például az égési levegő oxigéntartalma alapján történő tömörségellenőrzési módszert is.

Az ilyen készülékek esetében nincs szükség az égéstermék-vezető csövek tömörségének ellenőrzési lehetőségét a kazán többi szerkezetétől elkülöníthető módon, nyomásveszteség-mérésre alkalmas megoldással biztosítani. Ha egy ilyen készüléket átalakítunk, annak érdekében, hogy az égéstermék-vezető csövek tömörségvizsgálata külön is elvégezhető legyen, akkor a gázkészülék illegális átalakítását követjük el. A meghosszabbított gázkészüléktől többek között ezért sem választhatók le az égéstermék-vezető szerkezetek, mint önállóan vizsgálható egységek. A tagállami telepítési előírások csak a teljes gázkészülék és az adott épület viszonyát szabályozhatják, nem állapíthatnak meg a vonatkozó EK irányelvet kiegészítő követelményeket a CE jelet viselő kész gázkészülékek belső konstrukciós kialakításának vonatkozásában.

Megjegyzem, hogy a szabványok önkéntes alkalmazásnak elve ebben az esetben csak a gyártókra vonatkozik. Ha a gyártó a gázkészülék megfelelőségét a vonatkozó harmonizált gázkészülék-szabvány szerint kéri megállapítani a tanúsítótól, akkor ez a tanúsítóra és mindenki másra nézve is kötelező hatályú.

A gázkészülékeket karbantartó szervizek tájékoztatása alapján egyértelmű, hogy a szervizvállalatok tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a karbantartási és ellenőrzési tevékenységük a teljes meghosszabbított gázkészülékre kiterjed, és ennek megfelelően végzik a tevékenységüket. Ezek a cégek rendelkeznek olyan munkatársakkal is, akik ellenőrzik és javítják a gázkészülékek tető feletti égési levegő- és égéstermék-terminálját is.

Az EU szakmai szervezeteiben nem folytatnak olyan értelmetlen vitákat, mint nálunk, amelyek megkérdőjelezik a hatályos hazai jogszabályok alapján forgalomba hozott, meghosszabbított gázkészülékek létezését, jogállást, ami levezethetően azonos a jogállamiság vitatásával, mert az, hogy az egyik jogszabályt saját döntésünk szerint betartjuk és betartatjuk, más jogszabályokat pedig, amelyek nem szimpatikusak a számunkra, nem veszünk figyelembe, az magának a jogállamiságnak a megkérdőjelezése. Az sem képezi vita tárgyát az EU-ban, hogy ezek a meghosszabbított gázkészülékek csak mint meg nem bontható, meghosszabbított gázkészülékek lehetnek a nemzeti installációs előírások tárgyai.

Az EU szakmai szervezeteiben, például a CEN/TC 109 (Gázkazánok) kontra CEN/TC 166 (Kémények), ma olyan típusú viták folynak, hogy legyen-e kötelező például egy C3 típusú gázkazán fő részegységét C6 típusú gázkazánként is minősíteni, vagy egy C(11) típusú gázkazán kazánmodulját önálló C(10) típusú gázkazánként is minősíteni, ami a gyakorlatban azt a kérdést jelenti, hogy legyen-e kötelező a meghosszabbított gázkazánoknak egy olyan verzióját is minősíteni, amikor a kazán tűzterét tartalmazó fő részegységét egy olyan önálló gázkazánként (például C6 vagy C(10) típusú) is minősítjük, amelynek égéstermékét egy építési termék rendelet hatálya tartozó égéstermék-elvezetőn keresztül kell kivezetni a szabadba. Jelzem, hogy az MSZT MB 309 „Gázkazánok” nemzeti szabványosító műszaki bizottsága a CEN/TC 109-ben arra szavazott, hogy legyen kötelező a C(11) típusú gázkazán modulját C(10) gázkazánként is minősíteni. Ennek elfogadása a CEN/TC 109 és a CEN/TC 166 közötti egyezség feltétele. Továbbá felhívtuk a CEN/TC 109 „Gázkazánok” bizottság figyelmét arra, hogy a C(11) típusú gázkazán-modult a GAD-ban foglaltakra való tekintettel részegység megfelelőség-igazolással kell ellátni, és meg kell határozni a gázkazán-modulokat magában foglaló kész gázkészülék részegységektől független megjelölésének módját is.

Hibásnak tartom azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az MBSZ-ben leírt egyszerűsített gázkészülékcsere-eljárások bonyolultabbá, bürokratikusabbá és költségesebbé váljanak, ami elsősorban a meghosszabbított gázkészülékek telepítését nehezítené, akadályozva a szén-monoxid-mérgezés veszélyét magukban hordozó „B” típusú épületfűtések kiváltását is. Helyette azt javaslom, hogy találjunk megoldást arra, hogy a külön gázkészülék–külön kémény rendszerű telepítéseket is tegyük legalább olyan egyszerűvé, mint a meghosszabbított gázkészülékek egyszerűsített eljárással történő telepítése. Erre vonatkozón már MBSZ módosítási javaslat is létezik.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem