VGF&HKL szaklap

Épületgépészeti berendezések és az elavulás

2015. június 4. | Cséki István |  2222 | |

Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Épületgépészeti berendezések és az elavulás

Miért működött egy régi ÉTI kazán 40 évig, és miért működnek a maiak maximum 10-ig? Megéri a hatékonyság és „eldobhatóság” együtt? Kérdéseket kaptam, hogy próbáljak meg válaszolni rájuk.

A régebbi gázkészülékek élettartama azért volt hosszabb, mert túlságosan egyszerűek voltak, nem volt bennük semmi olyan, ami elromolhatott (lásd például vízmelegítő vagy gáztűzhely, 1. kép). A könnyebb érthetőség miatt még az ÉTI kazánnál is régebbre megyek vissza. Még a mai napig is lehet látni működő, hasonló gázkészülékeket, pedig már elmúltak akár 50-60 évesek is.

Természetesen ezzel együtt járt az is, hogy nem volt bennük semmi biztonsági és szabályozó berendezés. Nem volt bennük elektronika sem. Sajnos ezek a készülékek még utókeveréses (színgáz) égőkkel rendelkeztek, nagyon kormoztak, hatásfokuk gyenge volt. Emlékszem, hogy gyermekkoromban az 1. képen láthatóhoz hasonló tűzhelyünk volt, s az edények aljára a korom „rázománcozódott”, vagyis nem lehetett letisztítani. A konyhánkat évente kellett meszelni, mert a korom szállt a levegőben, és a falak néhány hónap alatt szürkék lettek. Az ilyen készülékek szereléséhez, javításához jóformán egy fogó és egy csavarhúzó elég volt, s ezért is lett „gázvezeték- és készülékszerelő” a szakma neve.

A fejlesztések hatására a készülékek egyre biztonságosabbak és egyre jobb hatásfokúak lettek. Természetesen ezzel együtt bonyolultabbakká is váltak, ami magával hozta a nagyobb arányú meghibásodás lehetőségét is. Ma már a régi készülékeket nem szabad beépíteni, hisz a biztonság mindennél fontosabb. Egy 50-60 évvel ezelőtti autó fogyasztása akár kétszer akkora is volt, mint a hasonló teljesítményű maié. Ugyanez fennáll a gázkészülékeknél is, de a hozzátartozó szerkezetek nélkül ez nem lenne lehetséges.

A korszerű készülékek élettartama nagymértékben függ a karbantartástól. Emlékszem arra is, hogy amikor az autóknál még nem volt előírva a kötelező műszaki vizsga, a Balaton felé vezető úton néhány száz méterenként álltak a lerobbant autók, és a tulajdonosok javítgatták azokat. A kötelező vizsga miatt kényszerülnek az emberek az autó karbantartására. Ma már az a ritka, ha Balatonra utazva lerobbant autót látunk. Ez ugyanúgy érvényes a gázkészülékekre is, mert használat közben megváltoznak a beállítások, porosodnak a szerkezetek, megváltozik a gáz-levegő beállított aránya, szennyeződik a tűztér, s ha nincs karbantartás, akkor egyre magasabb lesz a gázfogyasztás – aztán egyszer csak leáll a berendezés. Ennek megakadályozása miatt célszerű a gázkészülékeket évente karbantartatni, de legrosszabb esetben kétévente. Rendszeres karbantartással a készülékek élettartamát ki lehet tolni akár 25-30 évre is.

Sokan mondták már nekem, hogy a karbantartás nem éri meg a költsége miatt. Ezek az emberek nem is tudják, hogy a karbantartás hiánya miatt megnő a gázfogyasztás, és az éves többletköltség a karbantartás költségének a többszörösét is elérheti (nem beszélve arról, hogy a készülék élettartama is lerövidül). A 25-30 évnél hosszabb élettartamra már nem is érdemes gondolni, mert garantálható, hogy ennyi idő alatt a mainál is jobb, hatékonyabb készülékek kerülnek a piacra, melyek üzemeltetése kevesebbe fog kerülni. Sokan még mindig nem tudják, hogy a gázkészülékeket 5 évente kötelező felülvizsgáltatni, de természetesen jobban járunk, ha ennél sűrűbben hívunk hozzá karbantartót.

Miért nem javíthatók ma a készülékek, csak cserélhetők blokkonként? Miért nem képezik a kazángyártók elektronikából is a szerelőket? A készülékek egyre jobb működését a mind több elektronika biztosítja, melyet különböző panelekre szerelnek. Lehetséges, hogy a panelek javítása – egy esetleges meghibásodáskor – olcsóbb lenne, mint a teljes panel cseréje, de ma már ez egyre kevésbé igaz (például Németországban a rezsióradíj miatt drágább lenne a javítás, mint a panel pár perc alatti cseréje). Emiatt nem érdeke a gyártó cégnek a szerelők betanítása a panelek javítására. Nálunk ma néha még megérné a javítás, ha a szerelőknek lenne megfelelő műszerük a hiba megtalálásához, de a rezsióradíj nálunk is növekszik, s akkor már itt sem éri meg a hiba megkeresése, javítása. Gondoljunk bele: a szerelő kimegy a hibás készülékhez (nem viheti magával a nagy bemérő műszert), a hibás panellel visszamegy a műhelybe, megkeresi a hibát, majd be kell szereznie az alkatrészt, amit ki kell cserélnie, majd visszamegy, és beépíti a készülékbe. Ha felszámoljuk a sok útiköltséget, a befektetett munkaidőt, a hibás alkatrész árát, akkor már talán nálunk sem gazdaságos a javítás, s olcsóbb az egyszerű csere.

Elég csak belegondolni, hogy amikor elkezdődött hazánkban a gázvezetékek rézcsővel történő szerelése, akkor még olcsóbb volt a keményforrasztásos kötésmód, mert a présidomok ára nagyon magas volt. Ma már relatíve nem annyira drága a présidom, s emiatt szinte kizárólag idomokkal történik a rézcsöves gázszerelés.

Miért jönnek ki a gyártók évente új (újított) konstrukciókkal, ha már valami bevált? Az életben a fejlődés nem áll meg, s ezért a gázkészülékek fejlesztése is folytonos. Ha valaki nem korszerűsít, akkor a versenyben lemarad, s nem fogja tudni eladni a termékét. Hiába vált be ma egy készülék, holnapra már elavult lesz. Ha egy autógyártó nem fejlesztene, akkor az autói nem kellenének senkinek. Emlékezzünk a Ford „T” modelljére. Abban az időben teljesen bevált, de ma már csak nosztalgiából ülnénk bele, de a mindennapi használatra nem kellene senkinek. A mai autókhoz képest „fapados”, zajos, nagy a fogyasztása, nincs benne semmi komfort stb.

Fejlesztés nélkül nem lennének ma turbós vagy kondenzációs kazánok. 40 évvel ezelőtt még nem léteztek ilyen készülékek, s emiatt nem tudjuk, hogy 40 év múlva milyenek lesznek.

Ha nem csak a gázkészülékeket nézzük, akkor nagyon jó példa a fejlesztésekre például a csaptelep. Amíg a korábbi csaptelepeken 10-12 liter víz folyt ki percenként (nyomástól függően), ha kezet akartunk mosni a mosdónál, addig ma ugyanolyan kézmosási eredményt érünk el levegő-bekeveréssel, pedig a víz kifolyása 5-6 liter lett percenként.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem