Megnéztem az energiaszámláimat
2015/5. lapszám | Baliko Sándor | 4029 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Nemzeti Közüzemi Szolgáltató beindulásával érdemes áttekinteni a jelenlegi gyakorlatot, a szolgáltató és a lakossági fogyasztó kommunikációját, az energiaszámlák tartalmát. Megállapítható, hogy még a részletező számla is számos követhetetlen adatot tartalmaz, ami miatt (csak a számla adatai alapján) a fogyasztó nem tudja a számítás helyességét ellenőrizni, vagy – ami még rosszabb – lemérve a saját fogyasztását, nem tudja kiszámítani, mennyi lesz a költsége. Ráadásul a számlán szereplő fogyasztások közül is jó néhány adat a szolgáltató becslése.
Az áttekintést egy vidéki, szabadon álló, 2006-ban elkészült, gázfűtéses családi ház éves, ún. elszámolási villany- és gázszámláján keresztül mutatom be.
Kezdeném azzal, hogy az első (összesítő) oldalon az elszámolási időszak, a fizetendő összeg, a fizetési határidő és a rezsicsökkentés által megtakarított összeg szerepel. Annak ellenére, hogy a médiákban harsogott a lakosság (és a kormány) kívánsága: ENNYIT FOGYASZTOTTAM és azért ENNYIT FIZETEK, a fogyasztás a főoldalon lemaradt. Annak ellenére, hogy energiatudatos fogyasztó kinevelését tartjuk kívánatosnak, ezt a számlák erőteljesen gátolják. A vizsgált példákban a szolgáltató egy évben egyszer olvassa le a mérőórákat. Ezzel éppen azt veszítjük el, ami a legfontosabb lenne, hogy jellegzetes viselkedéseink, szokásaink hogyan tükröződnek a fogyasztási adatokban.
Villamosenergia-fogyasztás
Az 1. ábra a 2013-14-es számlázási időszakban mutatja a vizsgált családi ház villamosenergia-fogyasztását. A diagram nem csak a napi hosszabb-rövidebb világítási időszakokat követi, de rámutat arra is, hogy a nyári esővizes-szivattyús locsolás milyen többletfogyasztást eredményezett. A IV-V. havi eredmények adódhatnak mérési (leolvasási) hibából is, de az is lehetséges, hogy a család áprilisban hosszabb ideig nem volt otthon. Ha ezeket az adatokat a fogyasztó minden hónapban megkapja (természetesen a fogyasztó leolvashatja maga is az óraállásokat, de nem tudja annak költségkihatását kiszámítani, akkor ezt fölöslegesnek tartja), könnyebben tudja az energiafelhasználását tudatosan szabályozni. Ha a fogyasztásokat az éves átlagértékkel helyettesítjük, a becslés pontossága (korrigált szórása) esetünkben 21%, ami már jelentős érték.
Az éves fogyasztás meghatározása természetesen leolvasás alapján történik, ezért a becslés pontatlanságának mindaddig nincs költségvonzata, amíg az elszámolási időszakon belül nem történik tarifaváltás. Ez utóbbi esetben a szolgáltató a tarifaváltás időpontjában megbecsüli a mérőóra állását, és az így számolt fogyasztási értékekkel, az időszakra érvényes tarifával számítja ki a költségeket. Ha a becsült mérőóra-állása nem egyezik a ténylegessel, a számla fogyasztással arányos költségei hibásak lesznek. Példánkban a mérőóra-állások átlagos relatív hibája 4,59%, de van -13,5%-os eltérés is (2. ábra).
Legyen az évi összes E fogyasztáson belül E1 a tarifaváltásig vett fogyasztás, a fogyasztással arányos fajlagos költségek pedig a tarifaváltásig a1, az után a2.
Ekkor a tényleges (arányos) költség:
a becsült költség pedig:
A költségbecslés hibája:
Az összefüggés szerint a szolgáltató többletköltséget számolhat el, ha a mérőóra állását alábecsüli, és az energiaár növekszik, vagy ha túlbecsüli a mérőállást, és az energiaár csökken. Mint a 3. ábra is mutatja, a többletköltség reálisan 0,5-2,5% közé is eshet, igaz, ellenkező irányú becslés esetén a szolgáltatót éri veszteség. Különösen aktuális rezsicsökkentés esetén: ha a fogyasztó az elszámolási időszak elején egy jelentősebb energia-megtakarítási fejlesztést végez (hűtőgépcsere vagy az izzók lecserélése), a becsült érték a tarifaváltásnál biztosan nagyobb lesz, mint a tényleges fogyasztás. Ennek eredményeként a szolgáltató biztosan túlszámláz.
A fogyasztót a várható költség kiszámításában az is elbizonytalanítja, hogy a fogyasztás egy része kedvezményes kategóriába esik. A kedvezmény mértékét éves szinten jogszabály írja elő, de hogy ez havonta (vagy éppen a tarifaváltás idején) milyen arányú legyen, azt a számla nem tartalmazza. Ráadásul az éves kedvezmény aránya csak a teljes éves fogyasztás ismeretében határozható meg, ezért előre nem tudunk vele számolni.
Fenti kedvezmény csak az egyetemes szolgáltatói díjra vonatkozik, ezen kívül még van ötféle fogyasztással arányos díjtétel, aminél nincs kedvezmény. Végül van még 2013-ban kétféle, 2014-ben már csak egyféle, szintén az összfogyasztással arányos kedvezmény, amit az eddig számított értékekből le kell vonni. Összességében tehát a vizsgált példánkban a villamosenergia-fogyasztás éves fogyasztással arányos költsége egy állandó tarifájú időszakra:
ahol a11 és a12 a kedvezményes és kedvezmény nélküli egyetemes szolgáltatási díj, Eka kedvezményes és E a teljes időszakra vonatkozó fogyasztás, ai az i-edik, a teljes fogyasztásra vonatkozó fajlagos költség, és bj a teljes fogyasztás kedvezménye. n értéke 2013-ban 2, 2014-ben 1. Ha ki szeretnénk számítani az adott időszakban elfogyasztott villamos energia költségét, az Ek értéke ismeretlen, és – ha közben tarifaváltás is történik – az E értékét hiába ismerjük, mert a szolgáltató azt becsléssel fogja meghatározni.
Természetesen tudom, hogy lehetőség van a mérőóra állásának havonkénti bediktálására vagy elektronikus beküldésére, sokan élnek is ezzel, bár ez még mindig nem általános. De ebben az esetben is az Ek értékek becsült értékek maradnak, és a számlázás még így is bonyolult: felesleges a fogyasztót azzal terhelni, hogy milyen díjtételek adják a teles fogyasztással arányos költségeket, és azokhoz milyen díjcsökkentő tételek járulnak. Szubjektív véleményem, hogy elég lenne egyetlen a tényezőt használni, ami mindezt magába foglalná:
de az is segítség lenne, ha ezt az a értéket (esetleg a többiek felsorolása mellett) önállóan is megadná.
Földgázfogyasztás
A földgázfogyasztás költsége ennél egy kicsit bonyolultabb. Mivel a mérőóra térfogatot mér, az elszámolás pedig hőegységben történik, már a fogyasztás meghatározásánál is bizonytalanná válunk. Az 1. táblázat a vizsgált családi ház mért és becsült földgáz-fogyasztását mutatja. A korrekciós tényezők és a fűtőértékek a számlán adottak voltak. Sem a korrekciós tényezőt, sem a fűtőértéket nem ismeri a fogyasztó, ráadásul ezek az értékek hónapról hónapra változnak. A mérés alapján elszámolt fogyasztás:
ahol f a korrekciós tényező, H a fűtőérték MJ/m3-ben és G a mért fogyasztás m³-ben. Az éves adatok ismeretében becsülhetjük a fogyasztás hibájának várható értékét, ami 0,59%. Ez a pontatlanság egy átlagos családi ház éves gázköltségében általában 1000 Ft alatti összeget jelent.
A 4. ábra mutatja, hogy a szolgáltató az időjárás sokévi átlagának megfelelően becsülte a várható fogyasztásokat, a tényleges fogyasztások azonban néhány hónapban ettől jelentősen eltérhetnek.
Ez azért okozhat problémát, mert az elszámolási időszakban itt kétszer is volt tarifaváltozás, ahol a becslési hibák halmozódhatnak (5. ábra).
5. ábra. A közbenső fogyasztások becslési hibájának terjedése a tarifaváltások miatt.
A vonatkozó jogszabályok alapján a lakossági fogyasztóknak 41 040 MJ/év fogyasztásig kedvezményes a fogyasztással arányos gázár, így az éves díj:
ahol a1 és a2 a kedvezményes, illetve a nem kedvezményes tarifa. A szolgáltató – hogy elkerülje az év közbeni jelentős tarifaváltást – a tarifaváltások időpontjában megbecsüli, hogy a kedvezményes fogyasztásnak milyen aránya terhelhető az előző, illetve a következő időszakra. Ez a becslés valószínűleg az éves fogyasztás arányosításával történik, bár erre a számla nem ad semmiféle utalást.
Ha így van, akkor
felvételével egy időszakra a költséget 
alakban számítja, ahol Ei az adott időszak becsült fogyasztása. Az Ei értékek összegének azonban év végére ki kell adniuk a 41 040 Mj értéket, ezért értékeit korrigálni kell. Példánkban az év végi váltást is figyelembe véve a szolgáltató 4 különböző értékkel számol: 89,09%, 88,00%, 88,62% és 88,06%. Ezzel végképp elmúlik annak lehetősége, hogy a fogyasztó előre kiszámíthassa a várható gázköltségét.
Összefoglalás
Az energiatudatos fogyasztó joggal várhatná el, hogy energiafogyasztását a szolgáltató kiszámítható módon számolja el. A fentiekben beláthattuk, hogy ez éves mérőóra-leolvasások esetén gyakorlatilag lehetetlen. Ha év közben tarifaváltás történik, a közbenső fogyasztások becslése miatt a valós költség nem számítható ki, igaz, korrekt becslés esetén, ha a fogyasztói szokások nem változnak, és a fogyasztó berendezések is ugyanazok maradnak, a fogyasztó és a szolgáltató egyaránt kockáztat.
Az áttekintést tovább nehezíti, hogy mind a villamos energia, mind a földgáz lakossági áránál van egy kedvezményes tarifa, ami egy konkrét fogyasztáshoz kötött.
Ha év közben tarifaváltás történik, a szolgáltató a (becsült) fogyasztást egy (szintén becsült) arányban osztja szét a kedvezményes és nem kedvezményes részek között. A számítások korrekt algoritmusok szerint és a jogszabályoknak megfelelően történnek. Csak az nem biztos, hogy a tényleges fogyasztás tényleges költségeit tartalmazza a számla.
