VGF szaklap

ErPSzakmakörnyezet

Az ErP kommunikációjának története

2015. november 4. | Endrődy Eszter |  1008 | |

Az ErP kommunikációjának története

Az ErP-ről szóló cikksorozatunk első, januári számában célként tűztük ki, hogy a témával kapcsolatban átfogó képet adjunk a szakma és a végfelhasználó szemszögéből. A cikksorozatot készítő kollégák egészen mélyen beleásták magukat az ErP adott rendeleteinek és értelmezésének témájába, azért, hogy a legátfogóbb és leghitelesebb képet adják az olvasó számára. Elég-e azonban ez?

A szakmai médiumok és szervezetek szerepe az ErP irányította változtatások témájában jelenleg hiánypótló. A mindennapjaikba beépíteni köteles kivitelezők és végfelhasználók teljes körű tájékoztatásáról egyelőre a gyártók, ezek közül is kiemelkedően a Robert Bosch Kft. Termotechnika üzletága és a szakmai szervezetek gondoskodtak. Más forrásból, például az internet és a Kormány oldaláról nem volt idáig meghatározó a hiteles tájékoztatás. Pedig mennyire fontos lenne!

A gyártói kötelezettségek között nem csak a szezonális hatékonysági határnak kell szeptember 26-tól megfelelni – 86%, és ne feledjük, a számítási mód is változott! –, hanem már augusztus 1-től energiahatékony szivattyúval kell, hogy a készülékek az EU piacára belépjenek. A régi szivattyúval szerelt termékek EU-n belüli továbbértékesítése természetesen továbbra is engedélyezett. Ugyanez az állítás azonban nem igaz a szezonális hatékonysági határ alatti termékekre! Erről bővebben az „Aki időt nyer, ErP-t nyer!” című cikkünkben tájékozódhatnak olvasóink. Bár a nemzetközi gyártók véleményének és a magyar nyelvű rendelet helyi értelmezésének állami szinten történő különbségeiből adódó konfliktushelyzetet rendezte az utolsó utáni pillanatban kihirdetett rendeletmódosítás tartalma, az eredeti, kommunikációs problémát azonban nem oldotta meg.

Kinek a felelőssége a kommunikáció?

Kinek a felelőssége a gyártókat érintő változásokból adódó kérdésekre megadni a választ, de legalábbis felhívni a szakma szereplőinek figyelmét arra, hogy mely hatások befolyásolhatják a hétköznapokat a rendelet bevezetése után?

A nagy nemzetközi gyártóknál külön kollégák foglalkoznak azzal, hogy az EU-s irányelveket, rendeleteket jogi szempontból elemezzék, és irányítsák azokat a projektcsapatokat, akik aztán a változásra készítik fel az országokban található képviseleti irodákat. Jó esetben ez a munka minden gyártónál már 2011-ben megkezdődött a projekt tervezésével. Körülbelül 2013-ra álltak össze azok a csapatok, amelyek az elkövetkezendő hónapok vállalaton belüli tevékenységéért voltak felelősek.

Beleértve a gyárak extra gyártási kapacitásának és alapanyagigényének megtervezését, az új technológia installálása nem volt egyszerű – gondoljunk csak a fordulatszabályozott szivattyúk legyártásához szükséges gyártósoron belül változásokra, a termékcímkézési kényszerre és a termékadatlapok nyomtatásához, készítéséhez szükséges gyártósorok kibővítésére, arról nem is beszélve, hogy a különböző márkák összeszerelése természetesen még összehangoltabb gyártástervet igényel.

A csúcsra futó kapacitás miatt egyik gyártó sem épített új gyártóegységet, ezért már 2014 nyarán elkezdődött az igények összegyűjtése, többek között az alapanyag-beszállítók időszerű értesítése érdekében. 2015 elején már bőven teltek a raktárak az előre legyártott készletekkel, annak érdekében, hogy az augusztusi és szeptemberi átállás könnyen menjen.

A készletezés elveiről a gyártók igyekeztek már tavaly decemberben megegyezni, ezért volt nyílt titok, hogy egy plusz szezonnál több darabszám nem kerül az ellátási láncba a szeptember 25-ei utolsó forgalomba helyezéssel. Azokról a hagyományos készülékekről beszélünk természetesen, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek.

A jelenlegi tapasztalatok alapján a fordulatszám-szabályozott szivattyú átlagos 15-40 eurós többletköltsége sem befolyásolta drasztikusan a piaci árakat. Legfeljebb 1%-os áremelkedést érzékelhetünk átlagban az augusztusi határidő óta, azonban ez köszönhető akár piaci stratégiai vagy árfolyampolitikai döntésnek is a külföldi gyártóktól (hiszen gyakorlatilag a magyar piacon külföldi gyártók termékei találhatók csak meg). Mondhatni, ez az átállás simán alakult, a szakma könnyen vette az akadályt. Többek között ezért volt meglepő az az augusztus eleji gázszolgáltató, tehát az engedélyes szerv oldaláról való kommunikáció partnerei felé – beleértve a kivitelezőket és tervezőket is –, amelyben (egyoldalas levélben) a szolgáltató tájékoztatási kötelezettségének eleget téve, tájékoztató jelleggel közölte, hogy szeptember 1-jével kizárólag olyan készülékek beépítését engedélyezik a tervfelülvizsgálat keretein belül, amelyek a 813 és 814/2013/EU előírásainak megfelelnek. A nem tervköteles készülékeknél is a rendeletben szereplő, de nem feltétlen erre az aktusra vonatkozó szeptember 26-át jelölte meg az engedélyes az üzembe helyezés végső határidejeként.

Ki kell emelni, hogy eközben a szakma több csatornán keresztül is élt a szóban forgó rendelet módosítását ösztönző társadalmi konzultáció lehetőségével, és a Kormány nyitottságát alapul véve annak online felületén véleményezte a rendelet módosítását. A Kormány rendeletmódosítása 2016. július 1-ig ad türelmi időt azonos témában, azaz a lakossági beépítések/beüzemelések tekintetében. Ennek alapján a fent nevezett szolgáltatói kommunikáció sem érvényes. Lapzártakor (október 5.) a szolgáltatók internetes oldalain már nem volt megtalálható a nyári tájékoztatás. Tekintettel a jelenlegi türelmi időre, reményeink szerint a szolgáltatók felől is megtörténik a sikerrel kitolt határidő módosításáról szóló hírek alapján a tervek befogadási határidejének kitolása. Hiszen jelenleg talán még nagyobb káosz uralkodik a fejekben az egymásnak ellentmondó kommunikációs sávok miatt.

Szükség van a megfelelő tájékoztatásra, és nemcsak a szakmától

Az energiahatékonysággal kapcsolatos technológiai újítások bevezetése és erősítése mellett ugyanis a címkézésről, azaz a fogyasztók megfelelő tájékoztatásáról is gondoskodni kell, nem csak a termék, de az átadott rendszer szintjén is. A termékek címkézése a gyártók felelőssége, és minden magára adó épületgépész kereskedő gondoskodott már arról, hogy az üzletekben található mintakészülékekre felragassza az energiacímkét.

A rendszercímke viszont a rendszert a fogyasztó számára elkészítő fél felelőssége. Ez pedig nagy valószínűséggel a kivitelező lesz. A rendszercímke elkészítése a rendeletben található sablon alapján egyszerű – abban az esetben, ha valaki már legalább 100-szor készített a mintapélda alapján rendszercímkét.

Mégis, kinek kellett volna hivatalosan a kivitelezőket tájékoztatni arról, hogy ilyen, elsőre bonyolultnak számító kalkulációt kell, hogy végezzenek?

A gyártók ebben a témában is próbálják támogatni a kivitelezőket. Honlapjaikon már megtalálható az a szoftver, amely egyszerű felületet nyújt a számításhoz, sőt még a címkét is nyomtatható állapotban jeleníti meg. Ez általában azonban csak a gyártó azonossága (egy gyártónak lehet több márkája is) tekintetében igaz. Ez ezért lehetséges, mert rendkívül nagy adatmennyiséget kellene egy szoftvernek kezelni, nem is beszélve a versenytársak termékeinek adatairól abban az esetben, ha mindenféle márkájú összeállítást kellene kezelnie ezeknek a programoknak.

ErP


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem