A beépített oltóberendezések
2015/10. lapszám | Nádor András | 6233 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A beépített tűzoltó rendszerek tervezését és építését 20-25 éve, magyarországi megjelenésük idején még egyértelműen gépészeti feladatként kezelték. Mára a tűzvédelem elfoglalta a helyét önálló szakágként, amelynek integráns részét képezi az oltóberendezések tervezése, építése és karbantartása is. Cikkünk a változás nyomán a jelenlegi helyzetet vizsgálja.
Előzmények
A sprinkler-technológia a tűzvédelem igazi sikertörténete az egész világon. Az iparág az első sprinkler-rendszer 1812-ben történt beépítését követően töretlenül fejlődött, és fejlődik még ma is. Az építészeti megoldások támasztotta kihívásokra a mai korszerű sprinkler-technológia megfelelő eszközökkel és megoldásokkal képes válaszolni. Magyarországon az aktív rendszerekkel történő tűzelnyomás a ′90-es évekig
gyakorlatilag ismeretlen volt. A szocialista időkben sem a tulajdon, sem az emberi élet nem volt annyira fontos, hogy az építmények automatikus védelme igényként felmerüljön. A ′90-es évektől viszont a külföldi beruházások elterjedése fokozatosan magával hozta, hozza a szabályozás korszerűsödését is, ma már például a hatékonyságra optimalizált magasraktárakban a vagyonvédelem miatt, a fejlődő turizmus kiszolgálására épülő szállodákban az életvédelem okán a sprinkleres védelem alapkövetelmény lett. A technológia hazai megjelenését követően a rendszerek tervezésével és beépítésével a gépész cégek kezdtek foglalkozni, hiszen ott volt megfelelő szakmai alapismeret és felszerelés a szükséges hidraulikai számítások elvégzéséhez, a csőhálózatok beépítéséhez. A kezdetek után aztán gyorsan megindult a specializálódás, a 2000-es évek elején megjelentek az első sprinkler-rendszerek tervezésére, beépítésére és karbantartására szakosodott vállalkozások. A tervezés területén az önállósodáshoz a legnagyobb lökést a Magyar Mérnöki Kamara Tűzvédelmi Tagozatának 2011-es megalapítása adta. Ma már a sprinkler-rendszereket tervezni kizárólag a Tűzvédelmi Tagozat által kiadott és ellenőrzött TUO jogosultsággal szabad.
A sprinkler-tervezés után a -beépítés is egyre inkább elválik a gépész projektektől. A beépített oltóberendezések egyre nagyobb szerepet játszanak az épületszerkezetek védelmében, a tűzterjedés gátlásban, a menekülési útvonalak biztosításában. Ezek az okok a sprinkler-tervezők egyre hatékonyabb együttműködését igénylik a menekülési útvonalakat, a hő- és füstelvezetést, a szükséges tűzszakaszolást tervező építészeti tűzvédelmi tervezővel, és a tűzjelzőket, az oltásvezérlőket és a tűzszakasz-lezárásokat tervezőkkel. A kivitelezés területén is egyre jobban felismerhető az előnye annak, ha a tűzvédelmi szakágak közös kiírás alapján közös engedélyeztetési eljárásokkal, felelősséggel végzik a munkát. Divatos kifejezéssel élve, ma már az egyes tűzvédelmi területek között nagyobb a szinergia, mint ami valaha a gépészet és a sprinkler között volt. A beépített oltóberendezések tervezése és kivitelezése egyre jobban távolodik a gépészektől.
Mai helyzet
Az aktív tűzvédelem szerepe folyamatosan nő. Az elmúlt években egyre gyorsuló tempóban fejlődtek az építési technológiák, folyamatosan nőtt az építményekben elhelyezett tűzterhelés, és ezekre a kihívásokra válaszul gyorsan fejlődtek és fejlődnek a beépített oltóberendezések. A mai korszerű építőipar, illetve a szabályozás egyre több helyen igényli a beépített oltóberendezéseket, de a beruházók érdeke azt követeli, hogy az építménybe kerülő aktív eszközök egyre nagyobb részt vállalhassanak a tűzszakaszolás, a tűzterjedés-gátlás, a szerkezetvédelem korábban kizárólag passzív eszközökkel történt megoldásaiban.
A beépített oltóberendezések ma képesek jelentősen megnövelni az építőipar versenyképességét, mert az élet- és vagyonvédelem miatt eleve szükséges aktív eszközök lehetőséget biztosítanak biztonságosabb épületeket létrehozására versenyképes áron.
A beépített aktív rendszerek tanúsítása, tervezése, beépítése és beüzemelése könnyen ellenőrizhető, transzparens módon történik, a rendszerek folyamatos karbantartására kiforrott és biztonságos módszerek állnak rendelkezésre, amelyek nem zavarják a védett épületek rendeltetésszerű működését.
A sprinkler-tervezés és -beépítés
A sprinkler-tervezés és -beépítés ma már nem gépész feladat. Ahogy a kerti öntözőrendszereket sem épületgépészek tervezik és építik, hanem kertészek szakosodtak a feladatra, úgy a sprinklereket, gázzal oltókat, vízködös rendszereket, konyhai oltókat stb. jellemzően olyan tűzvédelmi mérnökök tervezik, akik oltórendszerek tervezését választották hivatásnak.
Habár a tervezési jogosultság megszerzéséhez szükséges és elvileg elégséges is a magyarországi képzések elvégzése, a tervezést, a projektvezetést, a beüzemelést és a karbantartást ténylegesen és megfelelő minőségben csak az egyes eszközök gyártói által szervezett képzéseken lehet elsajátítani. Az egyre speciálisabb technológiák tervezéséhez szükséges szoftvereket szintén az eszközök gyártói fejlesztik ki, a tervezőket ők képzik ki a szoftverek alkalmazására. A beépítéshez és beüzemeléshez szükséges célszerszámok és speciális eszközök beszerzése is speciális ismereteket igényel. Elmúlt az az idő – ha létezett egyáltalán –, amikor egy gépésztervező minden gyártói támogatás nélkül, kizárólag egy hazai tervezői tanfolyam alapján képes lehetett a sprinklerek, a gázzal oltók vagy bármilyen tetszőleges beépített oltóberendezés tervezésére.
A beépített oltóberendezések alkalmazásának jogszabályi háttere
Az építmények tűzvédelmével kapcsolatos követelményeket Magyarországon az Országos Tűzvédelmi Szabályzat írja le. A legújabb – 2015 márciusában hatályba lépett – 54/2014. számú BM rendelettel a jogalkotó egyértelműen a világon elterjedt fősodor irányába kívánt elmozdulni. A hatóság deklarált célja a mérnöki módszerek minél nagyobb mértékű érvényesítése az építmények tűzvédelmi tervezésénél. Ennek a megértéséhez segítséget nyújthat a tűzvédelmi törvény (XXXI/1996 tv.) 2014-ben született 3/A pontja:
„3/A. § (1) Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat meghatározza az épületek, építmények létesítési és használati, valamint a tűzoltóságok beavatkozásával kapcsolatos tűzvédelmi követelményeket, az elérendő biztonsági szintet.
(2) A tűzvédelmi műszaki irányelvek kidolgozásáért felelős bizottság kidolgozza az Országos Tűzvédelmi Szabályzatban meghatározott biztonsági szintnek megfelelő egyes műszaki megoldásokat, számítási módszereket tartalmazó tűzvédelmi műszaki irányelveket.
(3) Az Országos Tűzvédelmi Szabályzatban meghatározott biztonsági szint elérhető
a) tűzvédelmet érintő nemzeti szabvány betartásával,
b) a tűzvédelmi műszaki irányelvekben kidolgozott műszaki megoldások, számítási módszerek alkalmazásával, vagy
c) a tűzvédelmi műszaki irányelvektől vagy a nemzeti szabványtól részben vagy teljesen eltérő megoldással, ha az azonos biztonsági szintet a tervező igazolja.”
Fontos tehát látni, hogy a jogalkotó alapvetően az előírt biztonsági szintek betartásához ragaszkodik, a mikéntet a tervezőkre bízza. Egyszerűbb esetekben az OTSZ konkrét megoldásainak betartása a célravezető, de egy bonyolultabb épületnél már érdemes és sokszor elengedhetetlen eltérni attól.
Ha szükséges az eltérés, akkor a Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek (TVMI) további segítséget adnak a tervezőknek. A szakmai szervezetek által kidolgozott és a hatóság által elfogadott lehetőségek minden külön eljárás nélkül alkalmazhatók. Ezek a lehetőségek – igény esetén – folyamatosan és a jogalkotási eljárás bonyolult bürokráciájának mellőzésével bővíthetők. A lényeg csak az, hogy a javasolt megoldásokat a hatóság fogadja el. Amennyiben nagyon speciális beruházói vagy tervezői igények, vagy egy nagyon friss technológiai fejlesztés miatt a tervező a TVMI által sem ismert megoldást szeretne, akkor egy külön eltérési eljárás keretében bizonyíthatja annak megfelelőségét. A fent leírtak vonatkoznak az építészeti tűzvédelemre és az aktív eszközökre is.
Az új OTSZ-be szerencsére már jelentősen leszűkített mértékben kerültek beépített oltóberendezésekre vonatkozó konkrét előírások. Azokat a tervezők a szabványokban és az oltóberendezés TVMI-ben kereshetik.
A sprinklereket érintő szabvány az MSZ EN 12845, amely minden részletre kiterjedően szabályozza a sprinkler-rendszerek tervezését. Azaz szabályozta addig, amíg a technológia fejlődése meg nem előzte a szabvány frissítésének igen lassú folyamatát. Ezért az újabb (ESFR, Largedrop stb.) sprinklerekre vonatkozó szabályok a gyártói előírások alapján a TVMI-be kerültek.
Az aktív tűzvédelem szerepe folyamatosan nő. Az elmúlt években egyre gyorsuló tempóban fejlődtek az építési technológiák, folyamatosan nőtt az építményekben elhelyezett tűzterhelés, és ezekre a kihívásokra válaszul gyorsan fejlődtek és fejlődnek a beépített oltóberendezések.
A beépített oltóberendezésekre vonatkozó friss szabályozás az ún. CPR rendelet. A 305/2011. EU rendelet (Construction Product Regulation) a beépítésre kerülő azon építési termékek tulajdonságainak minimális dokumentáltságát szabályozza, amelyekre harmonizált európai vizsgálati szabvány vonatkozik. A beépített oltóberendezések elemei közül nagyon sokra vonatkozik harmonizált vizsgálati szabvány, tehát azokra ez a rendelet vonatkozik. A tervezőknek a gyártóktól kell bekérniük az ún. teljesítménynyilatkozatokat, és csak azok alapján, az azokban feltüntetett tulajdonságokkal tervezhetnek. Amenynyiben a termékekre nem vonatkozik harmonizált vizsgálati szabvány, a 375/ 2011. kormányrendelet előírásait kéne figyelembe venni. Ez ma sok fejtörést okoz a szakmának, mert aránytalanul megnehezíti több termék forgalmazását. A hatóság a szakmával együttműködve keresi a megoldást, és remélhetőleg az év végéig megnyugtató döntés születik.
A statikusok számára Magyarországon a 2000-es évek közepétől alkalmazandó az ún. Eurocode szabványsorozat. Ez alapvetően az építmények tartószerkezeteinek tervezését szabályozza, de mivel megengedi a beépített oltóberendezések hűtőhatásának figyelembevételét, így az oltóberendezés tervezőinek is ajánlott, hogy megismerjék az MSZ EN 1991-MSZ EN 1996, illetve MSZ EN 1999 lapok tűzterhelésre történő méretezést szabályozó 1-2. fejezeteit.
Jövő
A technológia fejlődése nem áll meg, szinte hetente születnek újabb és újabb megoldások a beépített oltóberendezések területén is. Mint minden más szakágban, a jövő tervezési módszerei itt is az egy-egy szűk területet jól ismerő specialisták egyre intenzívebb együttműködésén alapulnak.
Alkalmazási szabályok
Szintén TVMI írja le az oltóberendezéseket komolyan érintő tűzszimulációra vonatkozó alkalmazási szabályokat.
A tűzszimuláció szintén a 2000-es évek technológiai áttörésének eredménye. Mára már nem kell méregdrága szupergép ahhoz, hogy egy akár mindenki által hozzáférhető, ingyenes program segítségével modellezhető legyen a tűz okozta hő- és füstterjedés. A beépített oltóberendezések működése komolyan befolyásolja a hő- és füstterjedést, tehát itt is szükséges a tervezők közötti együttműködés. A hatályos szabályozás szerint tűzszimulációk tervezése és futtatása kizárólag tűzvédelmi mérnökök által végezhető.
