Épületgépészet

Kártérítés hibás teljesítés miatt több év elteltével is?

2016/5. lapszám | Szélpál Tamás |  1983 |

Figylem! Ez a cikk 8 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Polgári Törvénykönyv alapján a szerződés hibás teljesítése esetén a kötelezett kellékszavatossággal tartozik a megrendelő felé. De meddig áll fenn a kellékszavatosságon alapuló kártérítési felelősség? Akár a jogvesztő határidő eltelte után is? A következő tanulságos eset választ ad erre a kérdésre.

Egy bírósági határozatból kiderül, hogy a megrendelő (a későbbi felperes) 2 db LHD 40-es típusú kazánt és a hozzá tartozó 2 db PGG-380 típusú gázégőt, valamint 5 db LHW-1600 típusú kazánt és a hozzá tartozó 5 db PGG-280 típusú gázégőt rendelt meg az L. Gépgyártól, mint szállítótól (az egyik későbbi alperestől), és kötött vele szállítási szerződést a 0. év augusztus 22-én (az események jobb követhetősége miatt a dátumokat a szerződéskötés időpontjától számítjuk. A szerk.). A szállító a fenti eszközök leszállítását 1. év szeptember 30-ai határidőre vállalta. Az eszközök időben el is készültek, azonban a megrendelőnél végzett kazánházi rekonstrukció miatt a tárolásuk nem volt megoldható, így a megrendelő a szállító dombóvári gyáregységével megállapodott a kazánok elhelyezéséről. A tárolás az 1. évben ingyenesen, a következő két esztendőben pedig tárolási díj felszámításával történt.

A megrendelő végül, miután elkészült a kazánház rekonstrukciója, 3. év decemberében vette át a kazánokat. Az átvétel során felvett jegyzőkönyvben a későbbi alperes szállító képviselője úgy nyilatkozott, hogy az általuk leszállított kazánok garanciális idejét csak abban az esetben áll módjukban meghoszszabbítani, ha az eszközök üzembe helyezését is tőlük rendelik meg (ennek később lesz majd különös jelentősége). Ebben az esetben a kazánok garanciális ideje a szállító által elvégzett üzembe helyezés napjától „ketyegett” volna.

A későbbi felperes megrendelő ennek ellenére végül csak bő egy esztendővel később, 5. év februárjában, a szállító dombóvári gyárától rendelte meg az ún. repasszálást, azaz a leszállított kazánok gyártása óta eltelt hoszszabb idő miatt szükségessé vált alkalmassági vizsgálatot, és az azt követő üzembe helyezést. Az erre irányuló szerződést a felek 5. év június 9-én megkötötték, amely azonban csak a kazánokra vonatkozott, az égőfejekre nem. Ezt követően a vállalkozó nyílt levelében vállalta a 7 db repasszálásra került kazán garanciális idejének – a repasszálási munka elvégzésétől, 5. év július 7-étől számított – 12 havi meghosszabbítását.

A kazánok üzembe helyezése 7. év február végéig tartott. A felperes több mint egy évvel később, 8. év májusában tett kárbejelentést, amelyben részletezte a kazánok és az égőfejek hibáját, és az ezzel kapcsolatban felmerült kárát. Kárának megtérítése érdekében 9. év március 25-én fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be a szállító ellen a 7 db kazán működési hibájával kapcsolatban felmerült földgáz-többletfogyasztásra hivatkozva. A Fővárosi Bíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta, az alperes ellentmondása folytán perré alakult ügyet azonban elbírálás végett illetékességből a megyei bírósághoz áttette, mivel az alperes az L. Gépgyár dombóvári leányvállalata lett.

Az ügy tárgyalássorozata 10. évben megkezdődött, amelynek során a felperes a keresetét az L. Gépgyárra, mint II. rendű alperesre is kiterjesztette. Mindkét alperes elévülésre hivatkozva a kereset elutasítását kérte, ugyanis a per tárgyát képező kazánok gyártása a nem megfelelő hatásfok miatt 2. évtől megszűnt, a termékeket korszerűsíteni kellett. A kazánokhoz szükséges égőket például onnantól kezdve nyugati piacról szerezték be.

Tanulságos

---