Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

In memoriam Orolin András

Történetek a régi tervezői világból

2017/4. lapszám | Arnold Károly |  1030 |

In memoriam Orolin András

A mérnök csak teszi a dolgát, és a legtöbbször – ha jól végezte – észre sem lehet venni munkája gyümölcsét. A műszaki életben is akadnak zseniális egyéniségek, akiknek emlékét leginkább kollégái, barátai, tanítványai őrzik. Arnold Károly (Karcsi bácsi) mesél Orolin Andrásról.

Némi történeti előzmény

Az 1952-es évben, az Építésügyi Minisztérium utasítására a tervezőirodák kötelesek voltak minden dolgozójukat besorolni a következők szerint: vezető tervező, tervező, segédtervező, szerkesztő, rajzoló, adminisztratív dolgozó. Ennek megfelelően bevezették a bérezési besorolást is, óra- és teljesítménybéres dolgozókra. A szerkesztőket és rajzolókat az utóbbi csoportba sorolták, és a teljesítésük mérésére normákat dolgoztak ki, előkészítendő a terepet a más országból átveendő, sztahanovista munkaversenyekre. Megalakították a normacsoportot, kidolgozták a normákat, melyeknek alapja a tervrajz területe volt négyzetméterben, amelyhez egy úgynevezett „nehézségi szorzó” táblázat is tartozott.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, .
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

Történelem