Áttekintő táblázat alapjánÉpületgépészetEszközeink

Hőkamerás vizsgálatok az épületgépészetben

2017/12. lapszám | Porcs Norbert |  2051 |

Figylem! Ez a cikk 8 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Mai felgyorsult világunkban, ahol az idő és a költségek minimalizálása első számú tényezővé vált, különösen jól jön egy olyan műszer, amely hozzásegít ezek eléréséhez: a hőkamera. Vajon milyen technológia rejlik a műszer belsejében? Milyen hőkamerát válasszunk? Mik azok a mérési feladatok, amelyek a műszerrel az épületgépészet területén elvégezhetők? Mik azok a technikai újdonságok, amelyek a mérést segítik? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Mit értünk termográfia alatt?

Termográfia alatt egy felület hőmérséklet-eloszlásának képi megjelenítését értjük. Minden test abszolút nulla fok (–273 °C) felett elektromágneses sugarakat bocsát ki magából, ezek egy részét infravörös tartományban, hősugárzás formájában. Az épülettermográfiás gyakorlatban a hosszú hullámhosszú infravörös tartományban (8–14 μm) – itt legkisebb a levegő jelvesztesége – mért sugárzás alapján készíthető el egy megfelelő minőségű hőkép.

A termográfia alapjai

A tökéletesen mérhető testet, egy ideális sugárzót, fekete testnek nevezzük, ami annyi sugárzást nyel el, mint amennyit kisugároz magából. A valóságban azonban számolni kell az ideálistól eltérő tényezőkkel is, amik korrekciós faktorokkal jellemezhetők. Ezek közül a két legfontosabb az emissziós tényező és a reflektált hőmérséklet. Az első esetben a 0…1 közötti érték azt mutatja meg, hogy a mérendő anyag mennyire képes sugározni infratartományban (fekete test ε=1). Az építőipari anyagok esetén szerencsés a helyzet, mivel magasabb emissziós értékkel rendelkeznek, míg fémek esetén korrekciózni kell a mért értéket. A másik fontos tényező pedig, hogy a reflektált hőmérséklet, tehát az anyag mennyire veri vissza a környezetéből a hősugarakat. A két érték fordítottan arányos, tehát egy anyagnak minél rosszabb az emissziós képessége, annál jobban képes reflektálni a környezetéből a sugarakat. Nemfémes anyagok esetén az emissziós tényező alacsony, ezért sokszor – például egy polírozott acélfelületnél – direkt módon nem is mérhető infra méréstechnikai eszközökkel. Ilyen esetekben a felület emissziós értékének megváltoztatása lehet a megoldás (például lefesteni, leragasztani stb.), vagy egy kontakt felületi érzékelővel történő referenciamérés.

Méréstechnika

---