VGF szaklap

KlímatechnikaVitaindító

Egyre több klíma, egyre több VRF

2017. március 5. | VGF online |  966 | |

Egyre több klíma, egyre több VRF

A statisztikák szerint a klíma- és hűtőberendezések forgalma globálisan évről évre kb. tíz százalékkal bővül. ezen belül is a VRF berendezések még nagyobb ütemet diktálnak.

A 2012-es globális 98 milliós szám 2018-ra várhatóan 170 millióra nő, és a kb. 10%-os növekedésből a VRF rendszerek 15, míg a hagyományos vizes rendszerek (folyadékhűtő + fan-coil) 5%-kal veszik ki a részüket. Míg 2000-ben világszinten 80-20% volt a folyadékhűtők javára a VRF-ekkel szemben, addig 2015-ben a VRF kiegyenlített. Magyarországon itt még azért nem tartunk, hazánkban a folyadékhűtő és fan-coil kombinációja még vezet.

M.Z.

Érdekes folyamat. A világ ebből a szempontból kettészakadt. A változó térfogatáramú rendszereket jellemzően távol-keleti gyártók állítják elő, míg Európában és talán az USA-ban a hűtőkörök minimalizálása és a vizes rendszerek vannak a gyártói oldalon preferálva. És ez nem csak gyártói preferencia, hanem az európai szabályozás igyekszik a hűtőköröket minimalizálni, környezetvédelmi szempontok miatt. Nem tisztem és nem is látok bele, hogy ezek a környezetvédelmi szempontok mennyire valósak, vagy csak az európai gyártók lobbyeredménye-e? A fenti adatok mindentől függetlenül az európai és amerikai gyártók relatív piacvesztését jelentik!

A két rendszer jellemző tulajdonságai a következők:

  • A változó térfogatáramú rendszerek – mivel kihagynak egy plusz közvetítőközeget – alapból jobb hatásfokot tudnak elérni.
  • A magas szabályozási követelmény miatt – épületfelügyeleti rendszerrel felérő – magas szintű vezérlő rendszer jár egy ilyen rendszerhez.
  • A kész rendszer viszont sokkal kötöttebb, azaz ha egyszer letettük a voksot egy rendszer mellett, akkor annál is kell maradni.
  • A beltéri egységek komfort légvezetése még mindig sok problémát okoz, „A” kategóriás komfortteret szinte lehetetlen biztosítani.
  • Konvektív és sugárzó fűtés itt is csak vizes egység közbeiktatásával lehetséges, márpedig fűtési oldalon nem szeretjük a ventilátorokat, érthető okokból.
  • A tervezés sokkal egyszerűbb, kisebb csőkeresztmetszetek kellenek.
  • A vizes rendszerek – mivel egy plusz közvetítőközeget tartalmaznak – alapból gyengébb hatásfokúak.
  • Egyszerű vezérléssel – azaz épületfelügyelet nélkül – lényegesen alacsonyabb beruházási költséggel lehet kialakítani egy vizes rendszert.
  • Rugalmasabb – de egyben több időt is vesz igénybe – a tervezés, mivel a termelő és fogyasztói oldal sokkal szélesebb palettából választható ki.
  • Nagyobb méretű csőhálózat szükséges.
  • A magas szintű komforthoz jól illeszthető fogyasztói berendezések installálhatók.

Összefoglalva, mindkét rendszernek megvannak a pozitív és negatív oldalai, de az igazi különbség a környezetvédelmi szempontok miatti különbség.

Sz.T.

Teljesen egyetértek M.Z.-vel, nagyon jó kis összegzés. Amit még hozzátennék:

  • A VRF kivitelezéséhez megfelelő, magasan képzett szakember kell – mert ugye tudjuk, hogy ami víztömör, az még nem gáztömör.
  • Az üzemeltetés a VRF rendszereknél sokkal költségesebb. Itt a karbantartásra (esetleges szivárgás felderítésére, javítására), a hűtőközeg kezelésére (visszafejtés, elszállítás, kezelés) gondolok.

De szerintem is a legfontosabb a környezetvédelem. Bárki bármit mond, a hűtőközegek mindig is környezetszennyezőbbek lesznek, mint a víz. Több országban is adóval sújtják a hűtőközeg használatát. Nagyon szép téma, sokat lehet rajta töprengeni.

A.J.

Talán nem egészen a perifériáról kiáltok? Ma ismert projekteknél (kormányhivatali, intézményi rekonstrukció) kizárólag VRF-et terveztek. 100-200-300 kWh teljesítményeknél csak ezen hőtermelők vannak (hideg-melegenergiára). Több szakmai és energetikai részlet is botladozik:

  • Létesítménytájolás szerinti megoldás (hűtés/fűtés), ha csak kétcsöves a rendszer?
  • Tisztán villamos energiáról történő működtetés (még ha részarányosan napelem is van hozzá), vagyis minimum kétszeres energiahordozó-ár a földgázzal szemben.
  • Még ha több VRF kültérire tagozódik is a rendszer, hiba esetén mi támasztja meg a hőtermelést?
  • Ha költségelszámolás kell a létesítményben egy-egy fogyasztó számára, hogyan működik, ha nincs megtervezve?
  • Ha volt kiépített gázközmű, annak feladása is költségteher.
  • Villamos közműfejlesztés (új, rendelkezésre álló/lekötött) villamos hálózatra is költségelem.
  • Ismert a nyári állapotoknál a (klíma?) túlterhelés, mi van a korlátozással, kinek a javára/rovására történik?

M.Z.

Kedves A.J.!

Nem védeni akarom a VRF rendszereket, de a következőket látom. Teljesen szubjektív, amit mondok, de az a sejtésem, hogy a nagy állami projekteknél alapvetően az egyszerűbb tervezési munka és az egyszerűbb telepítési munkák miatt választják a VRF rendszereket. Jellemzően a kivitelező mérnöke probléma nélkül elkészíti a számítógépes szoftverrel a tervezést, igaz, a tervek csak a felkészült klímás szerelő kollégák részére érthetők. Mi is készítettünk ilyen szoftverrel terveket, de amikor egy régi vágású műszaki ellenőr kezébe kerültek, akkor hegynyi problémát sorolt fel a tervvel kapcsolatban, pedig igyekeztünk a szoftver által prezentált – egyébként teljesen korrekt – tervet valamilyen szinten a hagyományos gépésztervek kereteire átformálni. Persze a lényeg az volt, hogy nem tud angolul, és nem is ismerte a VRF rendszereket.

Kétségtelen, hogy jól felkészült kivitelező csapatok szerelnek VRF rendszereket, jellemzően saját mérnöki hátérrel. Sajnos a víz-gáz-fűtésszerelő vállalkozások elsöprő többségére ez nem mondható el. 20 éves tapasztalat alapján ki merem jelenteni, hogy az átlag klímás kollégák felkészültsége mindig is lényegesen magasabb szinten állt, mint az átlag víz-gáz-fűtésszerelő kollégáké.

Összefoglalva, sokkal egyszerűbb egy gyorsan készülő projekten megoldani a hűtést-fűtést VRF-fel, mint „hagyományos” rendszerekkel.

A műszaki, technikai kifogásaiddal egyébként egyetlen pontban sem tudok egyetérteni. A VRF rendszerek szabályozása alapból messze felülmúlja a hagyományos rendszerekét, versenyezni egy hagyományos rendszer csak akkor tud, ha komplett épületfelügyeletet is telepítenek hozzá, akkor viszont szinte megszűnik az árkülönbség. A költségmegosztás is működik, ráadásul akár beltéri egységenként is, nem kell hozzá semmi plusz berendezés, mint egy hagyományos rendszernél, mert eleve ott van egy komplett szoftveres háttér, ami ezt tudja. Mióta rákapcsolhatók a rendszerekre vizes egységek, nagyobb rendszereknél korrektül megoldható a meleg víz és vizes fűtési részek kiszolgálása is.

Összességében – főleg új épületeknél – a jövőt a hőszivattyús rendszerekben látom, akár VRF, akár „kompakt” gép, vizes rendszerrel kombinálva. Azaz a két rendszer közötti igazi különbség a környezetvédelmi hozzá állásból adódik.

Régi épületeknél is javasolható a kombinált rendszerek telepítése. Érdemes megnézni, hogy egy 100 kW névleges fűtési igényű gázkazános épületnél, 75/50 °C-os külső hőmérsékletkövető fűtővíz mellett gazdaságosan csökkenthető a fűtési számla egy 30 kW-os levegő-víz hőszivattyúval. Egy ilyen ház éves fűtési számlája gázzal 2,1 millió Ft, a hőszivattyúval kombinálva 1,6 millió, a hőszivattyú beépítése pedig 2,5 millióba kerül. 5-6 év alatt megtérül a beruházás.