VGF szaklap

A „jövő” uszodája

2018. december 18. | Szentgyörgyi András |  46 | |

A „jövő” uszodája

Az uszodatechnikai vízforgató rendszerek tanulmányozása közben arra a következtetésre juthatunk, hogy a fürdők fűtési hővesztesége elenyésző a medencevíz felmelegítéséhez szükséges hőmennyiséghez képest. A fűtési számlák lényeges csökkentésére kerestem megoldást, ennek kapcsán a Budapest, Kőbánya, Újhegyi Uszoda vízforgató rendszerének energiatakarékos koncepcióját dolgoztam ki.

Első olvasásra az állításom valótlannak tűnhet. A medencében található víztömeg folyamatosan kering, szűrődik a rendszerben, és logikus a feltételezés, hogy a víz fűtéséért felelős hőcserélők az épület falain keresztül távozó hőt pótolják, amely mennyiség arányos az épület energetikai tulajdonságaival. A hő döntő része azonban nem transzmisszióval vész el, hanem az elhasznált, meleg medencevízbe zárva a csatornarendszerbe szökik, ugyanis az MSZ 15234:2012 (Fürdőmedencék vízkezelése vízforgatással) szabvány előírása szerint a víztérfogat egy részét napi rendszerességgel köteles cserélni az üzemeltető. A napi pótvízigény számítandó fejadag (30 l/fő) és medencetérfogat (5%) alapján, a kettő közül a nagyobb érték a mértékadó.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

Otthonainkban nem állítanak kényszert az előírások, valószínűleg nem kerül sor vízcserére napi rendszerességgel, ezért nem javasolt a hőszivattyús medencevíz-hővisszanyerő rendszer kiépítése, azonban városi uszodáinkban jelentős megtakarítást eredményezhet az üzemeltetési költségek csökkentésével. Ezek a projektek jó eséllyel indulhatnak pályázatokon, hozzájárulva a bekerülési költség csökkentéséhez. A megújuló energiák használata nem csupán profitnövelés szempontjából előnyös, hanem kedvező színben tünteti fel a vállalatot, a megtakarítások felhasználhatók beruházásokra és egyéb, versenyképességet növelő fejlesztésekre.