Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A Mátyás-templom épületgépészeti helyreállítása

2018/1-2. lapszám | Takács Gyula |  1866 |

A Mátyás-templom épületgépészeti helyreállítása

A Budavári Nagyboldogasszony Templom, közismert nevén Mátyás-templom a 13. század közepén épült, majd többször átépítették, bővítették. A 16. század közepétől kezdődően állapota egyre romlott, különösen Buda eleste (1541) után. A 18. században tűzvész, majd villám pusztította, és a 19. századra igen rossz állapotba került, ezért elhatározták a felújítását. Az 1874–1896 között zajló átépítést Schulek Frigyes vezette, ekkor nyerte el a templom mai, neogótikus alakját.

A II. világháborúban súlyosan megsérült templom helyreállítása 1970-re befejeződött, de az elmúlt időszakban történt károsodások miatt szükségessé vált a rekonstrukciója.

A templom a hitélet folytatása mellett jelenleg már kulturális (egyebek mellett múzeumi) funkciót is betölt, ezért jelentősen megnőtt a turistaforgalom. A látogatottságból eredően jelentős a templom hő- és nedvességterhelése, ráadásul ezek változása igen gyors, ezért hatásuk jelentős a templomban lévő műtárgyakra.

Az épületgépész tervező feladata műemléki környezetben

Az épületgépész tervezőnek egy műemléki helyreállításnál alkalmazkodnia kell a meglévő épülethez, annak sem külső, sem belső megjelenésén nem változtathat, ugyanakkor törekszik a legkorszerűbb megoldások alkalmazására, esetenként követelmény a hőmérséklet és a páratartalom pontos, meghatározott értéken való tartása is.

A gépek, berendezések műemléki környezetben nem jelenhetnek meg, ezeket el kell rejteni. A korszerű gépészeti berendezéseknek követniük kell a gyors változásokat (hő- és nedvességterhelést), nemcsak a szabályozás, hanem az adatok tárolása is feladat, ezért esetünkben elengedhetetlen az épületfelügyeleti rendszerek alkalmazása.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, .
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés