A csövek kiszereltetése közvetlenül az épületbe való beépítés után még viszonylag ritka következmény hazai építkezéseken, de az épületgépész tervező vagy a felelős műszaki ellenőr által jóvá nem hagyott kiváltás egyre gyakoribb. A következő néhány gondolattal segíteni szeretnénk abban, hogy mit mérlegel ilyen esetekben a kiváltást jóvá nem hagyó épületgépész mérnök. Arra is érdemes felkészülni, hogy előbb-utóbb megfelelő kapacitása lesz a fogyasztóvédelemnek, és a karácsonyfa izzósorok, húsvéti sonkák ellenőrzése mellett például az építkezéseken beépített, ivóvízzel érintkező termékek is napirendre kerülnek. Itt ivóvízről van szó, ami sok embert érint, és szinte képzés nélkül, nagyon egyszerűen ellenőrizhetőek a termékek. Más esetekben, egy későbbi peres eljárásban pedig a bíróság szakértő bevonása után, egyértelmű döntést hozhat a felhasználási területen alkalmatlan csőrendszerrel kapcsolatban.
Az ivóvízzel érintkező épületgépészeti rendszerek esetén nem a magyar önállóságra való törekvés a bevizsgálási kötelezettség oka, ebben a tekintetben egész Európában nincs harmonizáció, hiszen minden tagállam megőrizte önálló döntési jogkörét ebben a kérdésben. Egy osztrák csőgyárban például sorban állnak a német, a francia, az olasz auditorok, valamint Magyarországról az ÉMI munkatársai. Mindenki a saját országa által kialakított bevizsgálási módszerrel, szabályrendszerrel ellenőrzi a gyártást. Aki azt mondja hazánkban, hogy a német DVGW bevizsgálása csőrendszerére Magyarországon is elegendő, az nincs tisztában a szabályokkal, vagy szándékosan nem mond igazat.
Ivóvízzel érintkező termékek: a kulcsszó a Teljesítmény Állandósági Tanúsítvány (ÉME 1+) és az NMÉ
Az első, amit a felelős műszaki ellenőrnek, épületgépész tervezőnek meg kell néznie egy ivóvízrendszerre beérkező kiváltási kérelemnél, hogy van-e a terméknek Teljesítmény Állandósági Tanúsítványa (ÉME 1+) és Nemzeti Műszaki Értékelése (NMÉ). Utóbbi dokumentumban is megtalálható a csőrendszer 1+ kategóriába sorolása, egyértelmű megfogalmazás arra vonatkozólag, hogy a csőrendszer emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termék. Amennyiben ezekkel rendelkezik az adott termék, akkor az 5/2023.(I.12.) ivóvizes kormányrendeletnek való megfelelése is rendben lesz, hiszen ezek elkészítéséhez az alapfeltétel. Ezen dokumentumok megléte nagyon könnyen ellenőrizhető az ÉMI ÉMIINFÓ adatbázisában, a Nemzeti Műszaki Értékelések és Termék Teljesítmény Állandósági Tanúsítványok oldalon a cég, vagy terméke pontos beírásával. Amennyiben létezik a tanúsítvány, ellenőrzi a tervező, a műszaki ellenőr, hogy az elvárt műszaki paramétereknek (pl. 80 °C üzemi hőmérséklet) megfelel-e a benyújtott kiváltásra javasolt rendszer, majd amennyiben mindent rendben talál, hozzájárul a kiváltáshoz.
Mit csinál az ÉMI, ha a higiéniai vizsgálatokat nem is ő végzi el, hanem a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK)? Miért nem elegendő ezen a területen kizárólag az NNK határozata?
Sokan úgy gondolják, hogy az ivóvízzel érintkező termékeknél a higiéniai vizsgálatot 5 évenként elvégző NNK (korábban ÁNTSZ) megcsinál mindent, az ÉMI az 1+ tanúsításért csak pénzt szed be, munka nélkül. Ezt az álláspontot próbálták évekig a hazai szabályokat nem tisztelő, a kiskapukat kereső gyártók is terjeszteni, hosszú, szinte követhetetlen okfejtésükkel. Az ő érdekük az volt, hogy bizonytalan helyzetet hozzanak létre, amiben már senki nem tudta, melyek a szabályok, mit kell betartani, betartatni. Érvelésük középpontjában az állt, hogy az ÉMI-t senki nem jelölte ki a teljesítmény-állandóság tanúsítására (1+ Tanúsítvány kiadására), így nem is végezhet ilyen feladatot, és mivel nincs szervezet, amely tanúsíthat, elegendő az ÁNTSZ (NNK) dokumentuma.
Csakhogy ez már abban az időben sem így volt, az ÉMI a vonatkozó jogszabályban leírtak alapján automatikusan, külön kijelölési határozat nélkül végezhette ezt a feladatot, de most ezt a bizonytalanságot is feloldotta a hatóság. A Budapest Főváros Kormányhivatala ugyanis – az ÉMI kérésére – határozatban jelentette meg, a kijelölés tárgyát képező műszaki előírások mellett, a műszaki értékelések alapján végzett tanúsítási jogosultságot az ivóvízzel érintkező termékek tekintetében.
Az említett ÉMI honlapon sok érdekes esetet különböztethetünk meg, ha jobban megvizsgáljuk. A szabálytisztelők esetében sok visszavont, és ezzel egy időben új tanúsítást fedezhetünk fel termékenként (1. és 2. kép).
1. kép. Forrás: emi.hu. A képernyőmentés ideje: 2024. 10. 11.
2. kép. Forrás: emi.hu. A képernyőmentés ideje: 2024. 10. 11.
Vannak cégek, amelyek a szabályokra magasról tesznek, és semmilyen termékük nem szerepel a kötelező nyilvántartásban (3. kép).
3. kép. Forrás: emi.hu. A képernyőmentés ideje: 2024. 10. 11.
A legérdekesebbek azonban azon cégek, akik ismerik az előírásokat, például korábban volt tanúsításuk, de az lejárt és nem foglalkoztak ezzel később, vagy egy termékre megcsináltatták ugyan, de 4 másik termékkörüknél, amit szintén ivóvízhez ajánlanak, nem vették a fáradságot hozzá (4. és 5. kép).
4. kép. Forrás: emi.hu. A képernyőmentés ideje: 2024. 10. 11.
5. kép. Forrás: emi.hu. A képernyőmentés ideje: 2024. 10. 11.
A „mit csinál az ÉMI, ha a higiéniai vizsgálatokat nem is ő végzi?” kérdésre keresve a választ, a feladatmegosztás nagyon logikus felelete adható. A Népegészségügyi Központ egy előzetesen beadott mintadarab alapján kioldódásokat mér az adott termékből, különböző hőfokú vizet felhasználva a vizsgálatokhoz. Ezt követően a gyártó által beadott adatokat (alapanyag, gyártási hely stb.) rögzítve kiadja az 5 évig érvényes engedélyét. Ők nem ellenőriznek semmit a következő 5 év alatt, így amennyiben a termék alapanyaga, összetevői, alkatrészeinek beszállítói megváltoznának ezen időszak alatt, nem derülne ki.
Az ÉMI évente végez gyártóhelyi ellenőrzést, ahol például a gyártó gyártásellenőrzési rendszerében tetszőleges időpontra ellenőrzi a termékeket, az alapanyag-egyezőséget a NNK engedélyben találhatóval. Azt vizsgálja, hogy a termék minden paraméterében azonos-e (állandó maradt-e) a Népegészségügyi Központ által bevizsgálttal. Az ÉMI szűri ki azokat a „simlis” cégeket, amelyek valamit bevizsgáltatnak, engedélyt szereznek, majd teljesen mást forgalmaznak ezzel az engedéllyel.
Van olyan forgalmazó, amely több éve a gyártóhelyet sem tudja megnevezni, így nem is tudták leellenőrizni, nincs se NMÉ-je, sem Teljesítmény Állandósági Tanúsítványa. Hétköznapibb esetekre gondolva, a szomszédunkban zajló háború könnyen felboríthatta a gyártók alapanyagbeszerzési láncait, így más beszállítók után kellett nézniük, hogy ne alakuljon ki hiány termékeikből. Ezeket újra be kell vizsgálni, hiszen alapvető tulajdonságaikban különböznek. Ezt ki kezdeményezné az 5 év letelte előtt, ha nincs egy tanúsító szervezet, amelynek ez évente a feladata?!
Az eljárás során először elkészítik a Nemzeti Műszaki Értékelést, majd az üzemi gyártásellenőrzés alapvizsgálatát, majd évente ellenőrzik, hogy ugyanazt a terméket gyártják-e, és ugyanazon alapanyagokból, mint amire vonatkozik a termék érvényes NNK engedélye. Amennyiben egy terméknek NMÉ-je és Teljesítmény Állandósági Tanúsítványa (ÉME 1+) van, biztosak lehetünk a kiváltással kapcsolatban, mert a többi szükséges dokumentum is elkészült már. A szabályos Teljesítménynyilatkozatot a gyártó ezen dokumentumok felhasználásával önállóan állítja ki, a kulcs az ivóvízrendszereknél az NMÉ és a Teljesítmény Állandósági Tanúsítvány (ÉME1+).
Fűtési csőrendszerek: a kulcsszó a diffúziómentesség
A fűtési/hűtési csőrendszerek kiváltása esetén a beépítési, forgalmazási szabályok kevésbé szigorúak, mint az ivóvízzel érintkező rendszereknél. A gyártóknak itt alapvetően – a kevés harmonizált termékszabványtól lefedett terméktől eltekintve – Nemzeti Műszaki Értékelést kell csináltatniuk az ÉMI-vel, aminek alapját laboratóriumi vizsgálat biztosíthatja. Az NMÉ birtokában tudnak szabályos Teljesítménynyilatkozatot kiállítani, amivel rendszerük forgalmazható.
Ezen rendszerek esetében nagyobb gond, és feltétlenül ellenőrizendő a csövek diffúziómentessége. Egy zárt rendszerben, amennyiben a csövek nem diffúziómentesek, nem a csövekkel lesz gond a közegbe bejutó oxigén miatt, hanem a rendszerben található acél (nem nemesacél) és alumínium anyagú termékekkel, alkatrészekkel. Az ötrétegű alumínium réteggel rendelkező csőrendszerek, a szénacél vagy nemesacél (rozsdamentes) présrendszerek esetén ezzel nincs probléma.
A tisztán műanyag alapanyagú csövek diffúzióvédelme fűtési rendszerekben fontos kritériuma lehet a kiváltásnak. Például a PP-RCT, PP-R alapanyagú csöveket alapvetően ivóvíz rendszerekhez hozták létre, így teljes diffúziómentesség egyiknél sem érhető el. Az idomok senkinél nem tudják ezt a kritériumot teljesíteni, igaz, ezek a rendszer felületének nagyon kis részét képzik.
A polipropilén csövek esetén egy német cég rendelkezik egy szabadalmaztatott bevonattal a polipropilén rétegek között, amely hatékony diffúziómentességet garantál. Más cégek ezt az ötrétegű rendszerekhez hasonló, perforálások nélküli, teli alumínium réteggel próbálják megoldani, de a komoly hosszirányú hőtágulás miatt, magas hőmérsékletnél, a csövet alkotó rétegek elválhatnak egymástól. Egyben mindenki biztos lehet: a hosszirányú hőtágulás mérséklése érdekében a polipropilén csövekbe épített üvegszövet, bazalt őrlemény, perforált alumínium réteg az oxigéndiffúziót nem akadályozza meg, erre a feladatra ezek a megoldások nem alkalmasak (6. kép).
6. kép. A hosszirányú hőtágulást mérséklő perforált alumíniumréteg nem alkalmas az oxigéndiffúzió megakadályozására
Vannak olyan gyártók, akik még katalógusaikban is leírják, hogy „az alumínium réteg részben az oxigéndiffúzió ellen is védelmet nyújt”, és központi fűtésre ajánlják PP-R rendszerüket. A lyukacsos, perforált alumínium réteg nem alkalmas oxigéndiffúzió elleni védelemre, csak mérsékelten fognak „szétrohadni” a radiátorok, amit ezzel kötnek be. Olyan ez, mint a mérsékelten alkoholos befolyásoltság alatti autóvezetés, a jogsitól a végén el lehet búcsúzni. A fűtési rendszerekben a kiváltásnál a szakemberek nem részben oxigéndiffúzió elleni védelemnek megfelelő csőrendszereket fogadnak el, hanem a feladatra tökéletesen alkalmasat.
A padlófűtés, mennyezethűtés területén alkalmazott PE-RT, PEXc, PEXa alapanyagú csöveknél az oxigéndiffúzió elleni védőréteg (általában EVOH réteg) elhelyezkedése a kérdés a csövek rétegrendjében. Az olcsóbb termékeknél a diffúzió elleni védőréteg a külső záróréteg, és háromrétegű rendszerekről beszélünk. A fektetés, vagy a csövön folyó betonvasszerelés alkalmával ez a réteg komoly sérüléseket szenvedhet ezen termékeknél, és máris oda az oxigén bejutásának kizárása a rendszerből. A minőségi gyártók itt is ötrétegű rendszert ajánlanak, ahol az oxigén bejutását megakadályozó réteg a csőrétegrend közepén található, amit véd egy külső réteg a sérülésektől (7. kép).
7. kép. A diffúziómentességet garantáló EVOH réteget egy külső fedőréteggel védik a sérüléstől
PE-RT 2-es típusú fedőréteg. A belső réteggel azonos anyag, az összes építőiparban alkalmazott vegyi anyagnak ellenáll, mechanikai behatásokkal szemben ellenálló. UV-álló.
Külső kötőközeg. Hőstabil, öregedésnek ellenálló, teherhordó, köztes réteg speciális anyagból.
EVOH oxigénzáró réteg. Az etil-vinil-alkohol réteg kiváló oxigénzáró hatást biztosít.
Belső kötőközeg. A külső kötőközeggel azonos anyagból.
Belső cső, PE-RT 2-es típus. A PE-RT ellenáll mindenfajta fűtő- és hűtővíznek, fiziológiailag ártalmatlan, sima és varratmentes. Átlátszó színű.
Összefoglaló
Amikor a tervezői kiírásban az szerepel, hogy „XY termék, vagy azzal egyenértékű”, azt tanácsoljuk, hogy az ivóvízhálózat területén elsőként a megadott ÉMI weblapon a kiváltásra szánt termék Teljesítmény Állandósági Tanúsítványának és Nemzeti Műszaki Értékelésnek, míg a fűtési/hűtési rendszereknél a Nemzeti Műszaki Értékelés meglétével, és a betervezett termékekkel minimum azonos diffúziómentesség ellenőrzésével kezdjünk, ezt követi a többi műszaki paraméter kontrollálása.
8. kép. Ötrétegű, diffúziómentes réteggel ellátott felületfűtési csövek szerelése vashálóra
