Az épületgépészet szakma a bádogosságból fejlődött ki. A bádogostanulóknak és -segédeknek nemcsak ereszcsatornákat, tetőkibúvókat vagy csúcsdíszeket kellett megtanulniuk elkészíteniük néhány igen egyszerű szerszámmal, de különböző edényeket, kádakat, kannákat is. Az Épületgépészeti Múzeum tárgyait bemutató sorozatunkban most egy ilyen inasmunkáról lesz szó, egy kicsit rendhagyó, de a szerzőnktől már megszokott formában.
A bádogosműhelyben ugyancsak serény munka folyt már kora reggel is. A Mester kiadta az aznapra szóló utasításokat a segédeknek és tanulóknak, hogy milyen feladatokat is kell megoldaniuk. Először is a raktárból fel kellett hozni a lemezeket, amikből majd ereszcsatornákat kell fabrikálni, mert, hogy ez a megrendelés már megjött egy épülőfélben levő ház építésvezetőjétől.
Annak idején az ereszcsatornák sem a gyárban, hanem kézzel készültek
Ezenkívül aztán már nekikezdhettek a tanulók egy locsoló elkészítésének, hiszen az is a bádogosmunkák tárgykörébe tartozik, és a végzési bizonyítvány szigorú tartozéka. Igaz, hogy ez a munka nagyfokú odafigyelést igényel, főleg az a cső, amivel a növények felé lehet irányítani a vizet, meg esetleg a fogantyú elkészítése is.
Nem mindegy, hogy locsolókanna csövét és fogantyúját hogyan alakítjuk ki
– Fiúk – tartott eligazítást a Mester –, nem mindegy a kanna befogadóképessége, én csak a körülbelüli méreteket adom meg, aztán ki-ki eldönti, hogy milyen alakúra gondolja. És hogyan legyen megoldva a fogantyú, miképpen legyenek a forrasztások. Aztán, ha már kész lesz a munkadarab, persze kellőképpen lecsiszolva, akkor én megnézem, és utána le lehet fújni valamilyen színre, a festékek itt vannak, mindenki azt választ magának, amit akar.
A locsolókészítés is a bádogosmunkák tárgykörébe tartozott
A fiúk megrajzolták az ereszcsatornákat, hogy tudják, milyen méreteket vágjanak ki a lemezből, aztán kézbe vették az ollót, amely a Mester szerint az egyik legfontosabb szerszámuk.
– Fiúk fűzte tovább szavait a Mester –, az sem mindegy, hogy a locsolókannánál a szükséges csövet és fogantyút hogyan alakítjuk ki. Itt láthatóak a hajlításokhoz szükséges szerszámok és gépek, ha megakadtok, akkor szóljatok, majd megmutatom hogyan is kell ezekkel bánni. Ha meg majd hajlítani kell a csöveket, hát azokat csakis melegen lehet, itt hátul van a kemence, ami már hajnalban be lett üzemelve, aztán itt van mellette a dézsa, amiben a melegítés és alakítás után le lehet hűteni az egyes darabokat. A forrasztásokhoz itt láthatjátok a különféle pákákat, amikből a nagyobbakat majd akkor kell használni, ha fenn vagyunk a tetőn, és össze kell forrasztani az egyes darabokat. Azért is kellenek ekkor a nagyobbak, mert a meghajlított és peremezett csatornák piszok gyorsan elviszik a hőt, amit keservesen a pákákba plántáltunk.
Balra: forrasztáshoz használt pákák
Jobbra: a konzolokat laposvasból alakították ki
Na és ne feledkezzünk meg a konzolokról sem, amiket majd laposvasból kell kialakítani, körülbelül másfél, két méterenként kell majd az ereszcsatornát alátámasztani, főleg a hóteher miatt. Mivel a tetőzet állásai is hozzávetőlegesen 90-100 centiméterre vannak egymástól, hát a kétméteres alátámasztás tűnik megfelelőnek. Na, akkor munkára, ennek ma késznek kell lenni. És ne felejtkezzetek el arról, hogy a csatlakozásokat is előre be kell futtatni horgannyal, hogy a helyszínen már csak a melegítés maradjon hátra. Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy előre le kell pácolni, illetve savval zsírtalanítani a csatlakozási felületeket. Mert ha valahol hézag vagy rés marad, azt az a fránya víz kiszagolja és csepegni kezd, vagy rossz esetben elkezdődik a rozsdásodás. Az ejtőcsöveknél pedig, amiknek a hosszát majd megadom, szintén gondosan kell eljárni. A szükséges belső átmérő ennél a háznál 120-130 mm legyen, aztán úgy készüljön, hogy a korcolásnál is összeforrasztható legyen, persze ezt már az iskolában is megtanultátok!
Szintén kézzel készült, elegáns vízköpő
Ezzel a Mester bevonult a kis irodájába, majd később kiment ellenőrizni, hogy a fiúk mennyire vannak a locsolókannákkal, hiszen 1-2 napon belül azoknak is meg kell lenni, igaz, hogy a festés miatt ez egy kicsit tovább is tarthat.
– Mester, legyen szíves megnézni, hogy jó lesz-e így, nem szívesen bontanám meg, és főleg nem szeretném, ha nem lenne velünk megelégedve. Ezt a locsolót meg különös gonddal fogom összehozni, mert az Édesanyámnak lassan itt van a születésnapja, ezzel szeretném meglepni – szólította meg az egyik fiú.
– Helyes a gondolkodásod fiam, csak nyugodtan szóljál, ha megakadnál, a lényeg mindig az, hogy szép árut adjunk ki a kezünkből. Hiszen szép ez a szakma, sok mindennek az alapja, sokkal nagyobb tudást is igényel, mint a kőműveseké, legalábbis szerintem. Azok csak rakják a téglákat egymásra, nincs bennük az a többlet, ami a mi szakmánknál van. Legközelebb majd vízköpőket csinálunk, ott aztán elszaladhat az agyunk, hogy kellően esztétikus külsőt adhassunk nekik, hiszen egy épület külsőjénél ez nagyon fontos, nem is szólva olyan esetben, mint a műemlékek…
