Társasházi „óramizéria”
Ha egy épületben olyan jelentős és követhetetlen belső hőáramlások alakulhatnak/alakulnak ki, amelyek leképezhetetlenek, nem ajánlott fűtési költségmegosztók telepítése
2024/9. lapszám | Erdősi Csaba | 3544 |
Július végén a Telex nyomán körbefutott a magyar sajtóban az a hír, hogy akár félmillió lakásban is le kell cserélni a következő két és fél évben a fűtés- és melegvíz-fogyasztást mérő műszereket. Lapunk már az idén márciusi számában is körbejárta a témát szerzőnk, dr. Uzonyi Zoltán jóvoltából (Nincs mese, ahol lehet, mérni kell!). Jelen írásunkat nem pusztán azért készítettük el, mert a nem szaksajtó figyelmét is felkeltette a téma, annak külön aktualitást ad egy tanácsot kérő olvasó, akinek esete sokak számára lehet tanulságos.
Mielőtt rátérnénk valódi témánk kifejtésére, idézzük fel újból a már említett cikk segítségével, miről is van szó. A távhőtörvény végrehajtási rendelete jelentősen módosult 2023 decemberében. Az új rendelkezések előírják a távolról leolvasható, hiteles fűtési hőfogyasztásmérő és melegvízmérő kialakítását új építésű ingatlanokban, illetve meglévő épületekben, amennyiben ott az műszakilag megvalósítható és költséghatékony. Ellenkező esetben költségmegosztók felszerelése szükséges. Új csatlakozás esetén csak távolról leolvasható eszközök szerelhetők. A módosítás alapján minden meglévő eszközt távleolvashatóra kell cserélni 2027. január 1-ig.
A költséghatékonyság számításának módszerét a melléklet egzaktan meghatározza, de eleve költséghatékonynak minősíti a meglévő költségmegosztók cseréjét hőmennyiségmérőkre, illetve költségmeosztók telepítését ott, ahol a fűtés egyedi szabályozhatósága nem megoldott. ilyenek például az átkötőszakasz nélküli, egycsöves fűtési hálózatok.
Ugyancsak a tavalyi év végén kijött a 676/2023. (XII. 29.) kormányrendelet a központi fűtésről és melegvízszolgáltatásról is. Az előírás vonatkozik minden olyan központi hőellátó rendszerre, ahol az épület hőellátása távhővezeték nélkül történik, például egy központi gázkazánnal vagy hőszivattyúval. A rendeletmódosítás január 28-a óta hatályos.
A módosítás szintén előírja a távolról leolvasható, hiteles fűtési hőfogyasztásmérő és melegvíz-mérő kialakítását új építésű ingatlanokban, illetve meglévő épületekben, amennyiben az műszakilag megvalósítható és költséghatékony. Ellenkező esetben költségmegosztók felszerelése szükséges. Minden eszközt távleolvashatóra kell cserélni 2027. január 1-ig. Új csatlakozás/új építés esetén csak távolról leolvasható eszközök szerelhetők.
Érkezett egy levél
És most térjünk át a már beharangozott levélre, amelyet nem lapunk, hanem az e-gépsz.hu portál kapott, lévén írója egy ott olvasott 2017-es MMK-álláspont (Az MMK állásfoglalása társasházi lakások fűtési költségmegosztására vonatkozó kormányrendelet módosítására) hatására fordult éppen hozzájuk. Nézzük a levelet:
„Társasházunk 1963-ban épült, 3 emeletes tégla lapos tetejű egyenház. A 90-es években külső felújítást kapott, leheletnyi (néhány cm-es), szórt homlokzatszigeteléssel és nem hőszigetelt nyeregtetős ráépítéssel, amelyben a 3. emeleti lakások tetőtér-beépítést hajthattak végre, lépcsővel egybenyitva azokat az addigi lakásukkal.
A korábbi, szobai hengerdobos olajfűtőket az egész házat egységként szemlélő távfűtéses radiátorrendszer váltotta le. Ennek kialakítása: 2 körös, függőleges strangos rendszer, a fűtés szerves részét képező, lépcsőházi radiátorfűtéssel. Tehát a rendszer lényege: hogy komplett házfűtés van, a ház fogyasztását hagyományos, légköbméteres átalányrendszerben számolják el, nem pedig egymástól elszigetelt lakásokban lévő, egyedi lakásfűtés.
A lépcsőházi nyílászárók az eredeti, fémkeretesek, szimpla üveggel.
Nagy vita után, egy korábbi közös képviselőnk azzal győzött meg néhány vonakodó tulajdonostársat a költségosztós rendszer megpályázásáról, hogy a régi, többeknek beragadt radiátorszelepek helyett »ingyen« kapnak termosztátos szelepeket, és hogy a pályázat elnyerése nem kötelez minket arra, hogy a felszerelt költségosztókat el is kell majd indítani.
A pályázat elnyerése és a beszerelések után évekig tartó vitás szavazások voltak, mert az egymást váltó több képviselő mindegyike (ki tudja, milyen motivációból) végig akarta erőltetni a költségosztós rendszer beindításának megszavazását.
Az idén is nagy vita volt, de egy közgyűlés alatt, egymás utáni 3! szavazás után kijött a képviselő által áhított végeredmény, hogy átáll a ház a költségosztós rendszerre. A jelenlegi képviselő az évek alatt már vagy negyedszer szavaztat erről.
További lényeg: a ház amellett, hogy szinte teljesen szigeteletlen (kivéve, hogy majdnem mindenki egyénileg hőszigetelős nyílászárókat rakatott be a lakásába), a pinceablakok eddig a fűtési szezon évi 7 hónapjában is nyitva voltak, mert a pince vizesedik, penészedik, a vas nyílászárók erősen korrodálnak. A szakértő szerint ez ilyen korú házban normális, nincs vele mit tenni.
Kérdéseim a következők lennének:
A kedvezőtlen fekvésű lakások előírt díjkompenzációján túl milyen további kompenzációt kérhetnek a leolvasó cégtől a földszinti lakások tulajdonosai, melyek alatt folyamatosan nyitva vannak a pinceablakok, egyáltalán szabad-e az 1. pontban leírt körülmények között átállni a lakásonkénti (azaz költségosztós) elszámolásra?
Ha az adott társasház jóformán szigeteletlen, a várható lakásonkénti méretes számlakülönbözetek miatt egyáltalán szabadna-e átállni az átalány-elszámolásról a lakásonként mért elszámolásra?
Ha egy társasház úgy lett megépítve, és a fűtésrendszere úgy lett kialakítva, hogy a szigetelés hiánya miatt nem alkalmas a lakásonkénti fűtésfelhasználás-mérésére, tehát a ház fűtésrendszere átfogó, házfűtés-elszámolásra (tehát nem lakásonkénti elszámolásra) lett kialakítva (tehát a lépcsőházzal közös, szigeteletlen lakásfalak hőt kapnak a lépcsőházi radiátorokból is), szabadna-e átállni az átalány-elszámolásról a lakásonként mért elszámolásra?
Ha a rendszer (nem lakásonkénti, hanem) házfűtés-elszámolásra lett kialakítva, akkor megengedhető-e az, hogy a lakók bármelyik (akár felső emeleti) lépcsőházi radiátor szelepét teljesen elzárják (mondván, hogy az alulról jövő hő amúgy is felfelé száll)?
Régi emlékeim szerint valamilyen jogszabály maximálja, hogy egy társasházban költségosztós elszámolás esetén (az 1 négyzetméterre vetített) legkisebb fűtésszámladíjat kapó lakás és a legmagasabbat kapó lakás között mekkora lehet a különbség.
- Melyik ez a jogszabály,
- kinél kell ennek létét jelezni (közgyűlésen rögzíteni vagy a leolvasó cégnek írni, aki tapasztalatból tudjuk, hogy úgysem válaszol a megkereséseinkre),
- ha még sincs ilyen jogszabály, akkor megszavazhat-e ilyen díjkülönbség maximálást a ház, és előírhatja-e azt a leolvasó cégnek?”
És a válasz
Az olvasó levélre az eredeti állásfoglalást jegyző Hrabói Kelecsényi Tibor adott választ.
„A hivatkozott központi fűtésről és melegvíz-szolgáltatásról szóló 189/1998. (XI. 23.) Korm. rendeletet 2024. I. 28. napjával hatálytalanította a központi fűtésről és melegvíz-szolgáltatásról szóló 676/2023. (XII. 29.) Korm. rendelet 35.§-a.
Viszont e rendeletnek az 1. § szerinti hatálya:
- a legalább két lakással vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséggel rendelkező épület alkotórészét képező minden olyan központi hőellátó rendszerre, amelyből az épületnek vagy azzal együtt más épületnek a hőellátása távhővezeték nélkül történik;
- az a) pont szerinti központi hőellátó rendszer üzembentartójára és fogyasztójára,
következésképpen, az olvasó által lakott épületre nem vonatkozik, mivel az hőtávvezetékre kapcsolt. (Egyébként pedig javasolnám figyelembe venni a rendelet 4.§ /5/ és /6/ bekezdését, illetve az 1. és 3. mellékletét.)
Mindent összevetve, mivel fenntartom a korábbi szakmai állásfoglalásomat, semmiképpen nem javaslom a költségosztók alkalmazásának bevezetését az adott épületnél. Részletezés nélkül kiemelten azért, mert a silány hőszigetelés, az EU és hazai érvényes előírásokat közel sem kielégítő épületszerkezeti állapotok miatt olyan jelentős és követhetetlen belső hőáramlások alakulhatnak/alakulnak ki, amelyek leképezhetetlenek, s ezáltal mérhetetlenek – különösen a már többször jellemzett költségosztókkal. Annál is inkább, mert a 2017-es MMK állásfoglalásban hivatkozott EU-s, és azóta elrendelt jogszabályok mind további szigorításokat vezettek be. Hiszen erről szól a legújabb, fenti 676/2023. (XII. 29.) Korm. rendelet hatályba léptetése is (ld. pl. 34.§.), amiknek az adott lakóépület semmiképpen nem felel meg.”
Mérés vagy megosztás
Mivel még a szakemberek fejében is olykor összekeveredik a hőmennyiségmérés és a költségmegosztás folyamata, érdes erre is kitérnünk. Ehhez ismét csak a már említett márciusi cikkhez nyúlunk vissza.
Hőmennyiségmérőt vízszintes elosztású fűtési rendszernél alkalmazunk, ahol a lépcsőházban felvezetett méretlen vezetékpárról ágaznak le a lakások fűtési vezetékei, azaz a hő egy helyen lép be az egyes lakásokba. Minden lakásban egy önálló fűtési vezetékrendszer van, hőmennyiségmérővel, zónaszabályzó szeleppel, szobatermosztáttal, termosztatikus radiátorszelepekkel és termosztatikus fejekkel. A hőmennyiségmérő készülék kifejezetten lakások által fogyasztott hőmennyiségek pontos mérésére alkalmas, míg a fűtési költségmegosztó-készülék nem hőmennyiséget, hanem ún. fogyasztási értékeket mér.
A fűtési költségmegosztó rendszer működési elve tehát az épületben található radiátorok fogyasztási arányának meghatározásán alapszik. Az egyes radiátorok fogyasztási arányának viszonyítási alapja pedig az épület összes fűtési hőfelhasználása, illetve annak költségei. Ez a központi kazánnal fűtött épületeknél a kazán üzemeltetésével kapcsolatos költségek összessége alapján, távfűtött épületek esetén pedig a hőszolgáltató hőmennyiségmérésének adatai alapján történhet.
Fűtési költségmegosztó olyan fűtési rendszerek esetén javasolt, ahol a hőmennyiségmérés a fűtési vezetékhálózat kialakítása miatt nem valósítható meg. A többlakásos épületek fűtési rendszereinek többsége központi elosztású, a lakásokba a fűtési hő betáplálása nem egy ponton történik, hanem strangonként, függőleges elosztással.
Alapvetően kétféle fűtési rendszert különböztetünk meg: az egycsöves rendszert, mely lehet átfolyós, illetve (részben, vagy egészében) átkötőszakaszos, és a kétcsöves rendszert, mely lehet függőleges kétcsöves, illetve vízszintes kétcsöves. Az egycsöves, átfolyós rendszernél nem lehetséges a szabályozás, azaz nem alkalmazhatunk fűtési költségmegosztást. Fűtési költségmegosztást egycsöves átkötőszakaszos rendszernél és függőleges kétcsöves rendszernél, hőmennyiségmérést pedig jellemzően vízszintes kétcsöves rendszernél alkalmazunk.
Hőmennyiségmérésről akkor beszélünk, ha egy fűtési rendszer betáplálási pontjánál megmérjük a fűtővíz mennyiségét és a betáplálási, valamint a visszatérési pontok közötti hőmérséklet-különbséget. Ezen két érték ismeretében a rendszerben felhasznált hő mennyisége fizikai mértékegységben (joule) meghatározható.
Címkép: Modern társasházi hőközpont. A karimás bronzcsövön mérik az áramlást.
