Tekintsünk 30-40 évet vissza. Ez az épületgépészeti rézcsövek életre ébredésének ideje. A kezdeti idegenkedések ellenére felhasználásuk egyre növekedett, a hagyományos acélcsövek tere fokozatosan szűkült. A műanyag csövek akkor még nemigen szóltak be ebbe a kérdésbe. Minőségük elmaradt az elvárásoktól, az oxigéndiffúzióval szemben sem voltak ellenállóak. Ezen persze folyamatosan javítgattak, például a csövek felületén ellenálló réteg kialakításával. Így sem sikerült 80%-nál hatékonyabban az oxigén csőbe történő bejutását megakadályozni. A rézcső, más fémekhez hasonlóan, viszont kizárja az oxigénnek a cső falán történő behatolását.
A fejlődés, a tudás gyarapodása természetesen egyik területen sem állt meg. A hajdani Magyar Rézpiaci Központ éveken keresztül oktatta a rézcsőszerelés szakismereteit, és több ezer épületgépész kapott erről oklevelet. Bemutatók, vetélkedők is népszerűsítették a rézcsőszerelést. Meg is lett ennek eredménye. A rézcsövek felhasználása igen nagy mértékben bővült.
Élesedő anyagverseny
A műanyag csöveknél sem volt megállás. Minőségük sokat javult. Igazi áttörést jelentett a többrétegű (ötrétegű) műanyag csövek megjelenése, amelyeknél a beépített, vékony falú alumíniumcső ténylegesen megakadályozta a cső falán keresztül történő oxigénbehatolást. A verseny a rézcső és a műanyag cső között élesedett. Mik az előnyök és a hátrányok?
A rézcső anyaga kitűnő korrózióállóságú, megfelelő szilárdságú. Beépítéskor – főként falon kívül – „tartása“ van, szemben a műanyag csővel. A rézcső hőtágulása a műanyag cső tizedrésze., ezért a réznél tágulási behajlásokkal alig kell számolni. A rézcső élettartama szinte beláthatatlanul magas. A mai beépített műanyag csövek legfeljebb néhány évtizedesek, tartósságukat még nehéz megítélni. Ezzel szemben ismerünk száz évnél idősebb rézcsőinstallációkat, de tudunk olyan épületről is, amelyet több, mint 400 éve borít rézlemez. Teljes élettörténetét tekintve a réz hulladéka maradéktalanul, károsító melléktermékek kibocsátása nélkül, alacsony biológiai lábnyomot hagyva visszadolgozható.
Szó sincs arról, hogy mérgező lenne
A réz- és a műanyag csövek versenyfutását esetenként dicstelen jelenségek is beárnyékolták. Egyes műanyagosok a réz – egyben minden nehézfém – mérgező voltával riogattak, persze mellőzve minden tudományos érvet. Elfelejtve azt, hogy a fogpótlás, az emberi protézisek anyagai is nehézfémként ismert elemeket tartalmaznak. Éppen ellenkezőleg, a réz ugyanannyira fontos nyomelem a humán idegrendszer megfelelő működtetésében, mint a vas a vérképzés terén. Nem tekintve azt, hogy a réz emellett antibakteriális hatású is. Ezért is alkalmazzák régóta olyan tárgyaknál, ahol a fertőzés tovaterjedésének veszélye fennállhat (kilincsek).
A fűtési rendszerekből már kezd kikopni a réz, de a vízvezetékhálózatokban még nagy népszerűségnek örvend, nem utolsó sorban antibakteriális hatása miatt
Mindent az ár dönt el?
Az épületgépészeti tchnológia az utóbbi évtizedben is sokat fejlődött. De az árak és árarányok is sokat változtak. Mindezek behatárolták a rézcsövek és a műanyagcsövek alkalmazási területét.
Előtérbe kerültek a felületfűtési (padló-fal-mennyezet) rendszerek, amelyek az energiatakarékosság szempontján túl a komfortérzetet is kedvezően befolyásolják. A műanyag csövek nagy gyártási hosszuk és könnyű hajlíthatóságuk alapján itt előnyösen alkalmazhatók. Jelentősen előre is törtek, nagy piaci részarányt értek el. Bár e téren a lágy, vékonyfalú rézcsövek is jól vizsgáztak, gyártási hosszuk azonban lényegesen kisebb. A költségek csökkentése jegyében jelentek meg a vékony falú szénacél csövek is a fűtési rendszerekben, nem túl nagy jelentőséggel.
Közben a réz tőzsdei ára az elmúlt 10-15 évben erős kilengéseket mutatott, majd magas értékekre állt be, így jelentősen megemelkedtek a rézcsőárak is. A fenti hatások, de főként a magas rézár következtében a víz-gáz-fűtési célú rézcsövek alkalmazása érezhetően csökkent.
A hőszivattyúk gyártásához jelentős mennyiségű rézvezetéket használnak
Mik a kilátások?
Az ivóvizes installációban a réz még jelentős pozíciót tart. Ugyancsak kedvező a helyzete ott, ahol mechanikai szilárdság szükséges, mint a kazánházi vagy falon kívüli szerelésnél. A klimatizálás jelentős előretörésével – a hűtés ma több energiát fogyaszt, mint a fűtés – a rézcsövek felhasználása jelentősen növekedett. Itt a réz felhasználása kizárólagosnak mondható. Ugyanez a helyzet a kis- és nagyteljesítményű hőcserélők gyártásánál is. Nem beszélve az egyre inkább elterjedő hőszivattyúkról, amelyekbe szintén rézcsöveket építenek be. A rézcsövek tehát előreláthatólag ismét reneszánszukat élhetik.
Végül egy elfogult kultúrtörténeti mozzanat a rézről. Arany János írja az V. László című balladájában:
„Zúgó sebes özönt A rézcsatorna önt Budának tornyiról.”
A költő tehát csaknem 180 évvel ezelőtt is tudta, hogy a XV. században a Budai Várban csakis rézcsatorna lehetett. Kedvező hír ez a réznek! Jó, de akkor még nem volt műanyag.
