Az Épületgépészeti Múzeum kincseit bemutató sorozatunk előző darabjában a hegesztéshez használt berendezéseket, eszközöket mutattuk be. A különböző gázpalackok, trafók, lánghegesztő pisztolyok és egyebek ma már nem kerülnek mindennap a víz- vagy gázszerelők kezébe, nem úgy, mint amiről most szó lesz, a menettömítők. Ezek természetesen napi használatban vannak, csak éppen egy kicsit mások, mint elődeik.
A csövek és csőidomok kötésének egyszerűen kivitelezhető módja a menetes csőkötések alkalmazása. Persze – különösen nagyobb csőátmérőknél – már nem feltétlenül olyan egyszerű az a kivitelezés, ha előtte menetet is kell vágni a csőre. Ha azonban a menetek rendelkezésre állnak, a csőkötés már tényleg könnyen kivitelezhető. Természetesen ennek is megvannak a mesterfogásai, és szakszerűtlen kivitelezésnél egy ilyen kötésben is megvannak a hibalehetőségek – de a csatlakozó menetek között alkalmazott megfelelő tömítőanyag számos hiányosságot képes elfedni.
Temperöntésű menetes csőidomok az Épületgépészeti Múzeum gyűjteményéből
Kenderkóc, a múlt Loctite-ja
Menetes kötést hagyományosan csőmenetvágásra alkalmas acélcsövek és szerelvényeik csatlakoztatására alkalmaztak és alkalmaznak ma is: ivóvízrendszerek horganyzott acélcsöves szerelésénél, fűtési rendszerek kisméretű szerelvényeinél vagy a gázszerelésnél. A hagyományos, „klasszikus” tömítőanyag pedig a kenderkóc.
Címkép: menetvágó és kenderkóc a tábori csősatun
A kender (Cannabis sativa) az ősidők óta ismert haszonnövény, rostjaiból hagyományosan szövetet, kötelet, ponyvát készítenek. Az egyéb célú hasznosítási lehetőségek közül mi az épületgépészeti felhasználásra koncentrálunk: a viszonylag durva szálakból álló kenderkócot a menetre tekerve az a menethézagokat jól kitölti, majd a víz szivárgása esetén beduzzadva vízzáró tömítést hoz létre. Tömítőpaszta alkalmazása kevesebb kenderkóc felhasználását igényli, könnyíti a szerelhetőséget, tartósabbá teszi a kötést, egyszerűsíti a későbbi bontást.
A kenderkóc a magas nedvességtartalmú városi gáz vezetékeinek tömítéseire is alkalmas volt, mert a gáz kellően nedves és tömítőképes állapotban tartotta a tömítőanyagot. A földgáz nedvességtartalma elhanyagolható: a városi gázról a földgázra való áttérés után (ez a folyamat kb. 40 éve lezajlott Magyarországon!) a hálózatban visszamaradt kötések tömítése kiszárad, a kötés elveszti gáztömörségét és szivárogni fog. A mai napig előfordul, hogy egy lakásba belépve a gázmérő környékén gázszagot érzünk. Ha ezt a tömítetlenséget pl. egy nyomáspróba során a gázszolgáltató tapasztalja meg, akkor az a fogyasztót a hálózat kijavításáig ki fogja zárni a szolgáltatásból.
Ivóvízre nem igazán alkalmas
Az ivóvízrendszerekben a kenderkóc alkalmazása számos higiéniai kockázatot vet fel: a szálak a menetek közül a cső keresztmetszetébe is belóghatnak, a szerves kenderkóc pedig tápanyagként szolgálhat a vízben óhatatlanul jelen lévő baktériumok számára. A higiénikus szerelés teflonszalag, teflonzsinór, vagy valamilyen tömítőfolyadék alkalmazását igényli.
A teflonszalag higiénikus tömítést nyújt ivóvízrendszerekben. A teflonzsinór is jó megoldást kínál ivóvízre
A teflon a politetrafluoretilén neve, ami egy 1938-ban felfedezett mesterséges anyag. Azontúl, hogy nem rákkeltő, további nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik: magas hőmérsékleten is alkalmazható, vegyszerálló, elektromosan szigetelő. A tömítésre való alkalmazhatóságát mechanikai tulajdonságai – viszonylag puha, könnyen alakítható, terhelve deformálódik – teszik lehetővé, továbbá, hogy sem a hidrofil, sem a hidrofób folyadékok nem nedvesítik. A teflonszalaggal kivitelezett tömítés könnyen szerelhető, tartós, olcsó és a szerelési technológiát betartva higiénikus is. A szerelés azonban a kenderkócnál nagyobb technológiai fegyelmet igényel: a menetet betekeréskor túlhúzva az vissza már nem lazítható, ilyenkor a szerelést újból, elölről kell kezdeni. A teflonszalag alkalmazható fűtési és gázvezetékek menetes kötéseinek tömítésére is.
