Akik figyelmesen olvasták legutóbbi számainkat, azoknak feltűnhetett, hogy mindegyikben vagy visszatértünk valamely régebbi témánkra, vagy pedig – nyomós okkal – újraközöltük egy korábbi írásunkat, amelyet érdeklődésre számot tartónak ítéltünk meg. És ezt nem véletlenül tettük, hanem mert lapunk áprilisban ünnepelte 25. születésnapját, így volt hova és miért visszatekintenünk. Ezúttal az elmúlt negyedszázad legolvasottabb írását tárjuk ismét olvasóink elé. Az alábbi cikk a 2000 július-augusztusi számban jelent meg, szerzője pedig Versitsné Czentnár Zsuzsanna. És hogy miért esett rá a választásunk? Túl azon, hogy szakmailag ma is megállja a helyét természetesen, ez fennállásunk eddigi legnépszerűbb cikke. Csaknem 200 000-ren olvasták el.
Az épületek vezetékhálózatainak tervezésekor a szerelés hatékonysága érdekében gondolni kell arra, hogy a teljes épületgépészeti rendszer lehetőleg egyféle anyagból, azonos technológiával és szereléstechnikával készüljön. Az épületgépészeti rendszerek rézcsőből csőalakító szerszámokkal vagy csőkötő idomokkal gyorsan és esztétikusan kiépíthetők. A geometriai pontosság, az alakhűség, a minimális belső felületi érdesség, az egyszerű szerelés a rézcső további előnye. Alkalmazható új csőhálózatok kiépítésénél, felújításoknál vakolat alatt vagy felett szerelt rendszerekben.
Alkalmazási területei:
Vízvezeték-hálózat (hideg-meleg víz)
Fűtési rendszerek (padló-, fal-, radiátoros fűtés stb.)
Földgázvezetékek
Folyékonygáz-vezetékek
Napkollektorok és szolárrendszerek
Hőszivattyúk
Olajvezetékek
Orvosi és laboratóriumi berendezések
Hűtő- és fagyasztóüzemek
Tűzvédelmi berendezések
Hidraulikai és pneumatikai vezetékek
Ipari termékek, pl. hőcserélők.
A rézcső alkalmazása a vízellátásban
A rézcső vízellátásban való alkalmazása a víz minőségére előírt értékekkel szab határt. Fontos, sőt alkalmazásának feltétele is, hogy a rézcsőben szállított víz pH-értéke 6,5…9, valamint a szabad CO2-tartalma 44 mg/l alatt legyen. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor a rézcső korlátlanul felhasználható. Hazánkban, a közművesvíz-ellátásban a használati vízre előírt vízminőségi követelmények e feltételeknek mindenütt megfelelnek, így a rézcső használható. Ha egy rendszerbe vegyesen szerelnek be vörösréz- és acélcsöveket, akkor az ilyen csövek különböző tulajdonságai miatt a következő szempontokat kell figyelembe venni.
Az ivóvízben – a zárt fűtési rendszerrel ellentétben – mindig található oxigén a víz származásától és egyéb összetételtől függetlenül, ezért az új vezetékhálózatban – amíg nem alakul ki az oxidréteg – szabad rézion található, amely acéllal érintkezve elektrokémiai korróziót okoz, melynek hatására az acél gyorsan tönkremegy. Ennek elkerülésére a nagyon fontos „folyási szabályt” kell betartani, amely kimondja, hogy a víz áramlási irányát tekintve réz után nem következhet acél, vagyis a vörösréz csöveket – a víz folyásirányát tekintve – mindig az acél szerkezeti elemek után kell beépíteni.
Ivóvízhez a rézcső korlátok nélkül alkalmazható. Acélcsővel kombinálva ügyelni kell az úgynevezett folyási szabályra
Megfelelő rendszerkialakítással, szerelvények beiktatásával meg kell akadályozni a víz visszaáramlását, keringését (cirkuláltatását) e kétféle anyagból készült szerkezetek között. A hidegvizes vezetékeket tartalmazó berendezéseknél a folyási szabályt be lehet tartani. Például horganyzott acélcsőből készült pincetéri elosztó- és felszállóvezetékeknél az emeleti vezetékeket vörösrézből lehet szerelni. Ugyanilyen kialakítást már nem alkalmazhatunk a melegvizes hálózat kialakításánál, mivel nagyobb rendszereknél a cirkulációsvezeték-hálózat kiépítése kötelező.
Ezzel a problémával találkozhatunk a melegvíz-ellátásnál is: figyelni kell arra, hogyha a tároló horganyzott acélból készült, akkor rézből készült hálózat esetén nem szabad cirkulációt alkalmazni, mert a keringés következtében a réz után megint acél következik. Az sem helyes, ha csak a melegvíz-termelő hőcserélője készült rézből, mert utána horganyzott acél következik. Ilyenkor csak az az elfogadható, ha a hálózat is rézből készül. Természetesen a zománcozott vagy műanyag belső felülettel rendelkező melegvíztároló esetén ez a probléma nem áll fenn. E tárolókat mindig kiegészítő anódos védelemmel látják el, mivel a rétegbevonatnak mindig vannak hibás részei. Ezeket az (elfogyó) anódokat a készülékgyártók előírásai szerint kell karbantartani, ill. cserélni.
A rézcső falán a védőbevonat (oxidréteg) kialakulása nagyon lényeges, ezért a rézcsövet – ivóvíz esetén – minél kisebb hőmérsékleten munkáljuk meg. Nagyon jók a hideg csőkapcsolások, ill. a lágyforrasztás, melynek munkahőmérséklete 230 °C. Az ivóvíz-vezetékekben 28 mm külső átmérőig nem szabad keményforrasztást alkalmazni. A vízellátó-hálózat kialakítása az alap- és felszállóvezetékeknél megegyezik a hagyományos kialakításokkal. A hagyományos megoldás előnye, hogy kisebb az anyagfelhasználás, de a rendszer nem annyira stabil, mert egyszerre több helyen történő felhasználásnál már nyomásesés (nyomásingadozás) következhet be. Hátránya még az is, hogy ritkábban használt berendezési tárgyak vezetékében hosszabban pang a víz.
Ha több fogyasztó egyidejű fogyasztása léphet fel, akkor jobb megoldás az egyedi vízellátás szerelése egy központi osztóról. Ekkor minden berendezési tárgy külön vezetékről kapja a vizet, ami egyenletesebb nyomású üzemet jelent. Természetesen ez a megoldás nagyobb anyagfelhasználással jár. A nyomás egyenletesebb a körvezetékes megoldásnál is, sőt még a víz mozgása is megoldott a teljes ágvezetéki részben, mert egy csapoló kinyitásakor mindkét irányból megindul az áramlás. Az előbbi megoldásnál ez akkor jobb, ha az ágvezeték hosszabb. További előnye a körvezetékes kialakításnak, hogy pangó zónák nem alakulnak ki, vagyis a legionellabaktériumok elszaporodásának veszélye kisebb. A „körbejárhatóság” továbbiakban biztosítja még a rendszer könnyű átöblítését, tisztíthatóságát.
A készre szerelt réz vízvezetékrendszer vizsgálata szemrevételezéssel kezdődik, átöblítéssel, majd nyomáspróbával zárul. Az átöblítés és a nyomáspróba más csőrendszerekéhez hasonlóan előírások szerint történik. A nyomáspróba során nem csökkenhet a nyomás és természetesen folyást, szivárgást sem tapasztalhatunk. Az esetleges szivárgási helyek meghatározása végett szerencsés, ha a vezetékrendszert szakaszolhatóság szempontjából helyesen alakítjuk ki, mert ezáltal a hibakeresés is egyszerűbbé válik.
Rézcső a fűtéstechnikában
Hazánkban is egyre jobban terjed a rézcső fűtéstechnikai alkalmazása. A csövek elhelyezhetők az aljzatban (esztrichben), a falban és a falon kívül. A csövek általában bevonat nélküliek, de beszerezhetők műanyag- és hőszigetelőanyag-bevonattal is. A csőkötési módok (forrasztás, hegesztés stb.) bármelyike használható fűtési rendszerekhez, mert itt nincs állandó friss oxigén-utánpótlás, mint az ivóvíznél. Falon belül, ill. aljzatban nem szabad bontható kötést alkalmazni. A kötési módok közül a lágyforrasztásos technológia a legolcsóbb szerelés. A forrasztás szakszerű előkészítése és elvégzése lényeges hatással van a rendszer későbbi üzembiztonságára.
Zárt fűtési rendszerekben nem kell figyelni a vízellátásnál alkalmazott „folyási” szabályra, vagyis vegyesen lehet szerelni acél- és rézterméket, mert a jól szerelt hálózatoknál felfűtés után kiválnak a vízből a vízben elnyelt gázok, nem marad szabad oxigén a rendszerben, s ezáltal nem válik le a rézcső faláról a rézion, így nem kerül az acélhoz a korróziót kiváltva. Lehetőleg zárt fűtési rendszert kell kiépíteni, hogy megakadályozzuk az oxigén rendszerbe jutását. A kötéseknél arra viszont figyelni kell, hogy réz és acél, vagy réz és alumínium közvetlenül ne érintkezhessen egymással, mert ez szintén korróziót okoz. Réz-acél csatlakoztatásánál az elemek közé megfelelő átmeneti csőidomokat kell használni, például sárgaréz vagy nikkelezett sárgaréz idomot, réz-alumínium csatlakoztatásánál sárgaréz vagy kadmiumozott sárgaréz idomot kell beépíteni. A fűtésszerelésnél a réz-acél-alumínium-vörösöntvény vegyes installációknál fontos pont a pH-érték. Az említett szerkezeti anyagok kombinációjánál a pH-értékre megszabott 8,5 határértéket nem szabad túllépni. Ennél erősebb lúgos kémhatás esetén a védőréteg feloldódik, ezáltal megszűnik a korrózióval szembeni ellenállás még akkor is, ha nincs jelen oxigén.
Zárt fűtési rendszerekben nem kell ügyelni a folyásirányra, vegyesen alkalmazhatunk réz és acél elemeket
A hagyományos vezetékelrendezések mellett nagy előnye a rézcsőnek, hogy az aljzatban, padlóban is vezethető. Sokan, esztétikai okokból, nem kívánnak vezetékeket látni a lakásban, akkor ezzel a szerelési módszerrel a probléma megoldható. A láthatatlanság mellett a vezetékek hossza is kedvező, mert rövidebb úton érhetőek el a hőleadók. A padozatban lehetőleg ne legyenek vezetékkötések, de ha elkerülhetetlen (pl. kétcsöves fűtésnél), akkor keményforrasztással készüljenek. (Van olyan ország, ahol megengedett a padlózatban a lágyforrasztás is, ilyen pl. Svájc.)
Ma már kevesen forrasztanak, gyorsabb és biztonságosabb a préselés
A radiátor (hőleadó) csatlakoztatására több megoldás is kínálkozik: alsó csatlakoztatású radiátorszelep, padló felőli csatlakoztatású szerelvények és a radiátor mögött történő felállásnál a flexibilis radiátorkötés. Padozatban, falban a rézcső lehetőleg ne érintkezzen közvetlenül gipszszel, vakolattal vagy betonnal a korróziós kockázat miatt. Biztonsági okokból célszerű ilyen esetekben műanyag bevonatos rézcsövet alkalmazni. Ezek padozatban történő vezetésénél arra kell vigyázni, hogy 5 m-nél hosszabb egyenes szakasz ne legyen, mert 5 m-ig fel tudja venni a hőtágulást a bevonat. Ha ennél hosszabb nyomvonalvezetésünk van, akkor irányváltoztatásokat kell beiktatni, vagy gondoskodni kell másképpen a hőtágulás felvételéről, ami drágább és bonyolultabb megoldás az előbbinél.
Rézcső vágása görgős szerszámmal
A radiátorszerelvények kiválasztásánál vigyázni kell arra, hogy átállíthatóak legyenek az egycsöves- vagy kétcsöves fűtési rendszerhez, vagy azok a rendszerünknek megfelelő legyenek. Sok radiátorcsatlakozó-szerelvény kívülről teljesen egyforma az egy- és kétcsöves fűtési rendszerhez, csak a feliratából látható, hogy melyikhez való. Problémát okoz az ellentétes rendszerhez beépített radiátorcsatlakozó szerelvény, mert utólag kicserélni már nehéz és költséges. Az egycsöves rendszer jellemzője, hogy a rákapcsolt fűtőtestek sorba vannak kötve, így a fűtővíz hőmérséklete radiátoronként változik, azaz csökken. Speciális szerelvényekkel elérhető, hogy az egyes radiátorokon a körfolyamatban lévő vízmennyiség csak egy része (20-60%-a) folyik át. Ez a rendszer akkor működik helyesen, ha meg van tervezve.
Rézfittingek
Kétcsöves rendszernél mindegyik fűtőtest külön előremenő és visszatérő vezetékkel csatlakozik a központi osztóra és gyűjtőre. A vezeték padlóban történő kötésénél a műanyag bevonatot nem szabad eltávolítani, azt a kötés után vissza kell húzni a kötésre. A fűtéstechnikában a padlófűtést az 50 °C alatti vízhőmérsékletből adódó gazdaságos energiafelhasználás, a helyiség optimális hőmérséklete nyújtotta előnyök miatt sokan szívesen alkalmazzák. Padlófűtésnél is alkalmazható a bevonatos rézcső, mert abszolút diffúziómentes és az ára sem több mint az oxigéndiffúziót csökkentő bevonattal ellátott műanyag csöveké. A padlófűtéshez a leggyakrabban a 14 x 0,8 mm-es bevonatos rézcsövet szokták alkalmazni. A kis falvastagság miatt könnyen hajlítható, és szabályos szerelés esetén az élettartama szinte korlátlan. A 90°-os ívek kézzel is hajlíthatóak.
A padlófűtés-szerelés elengedhetetlen feltételei:
a csöveket vízszintesen, lejtés nélkül kell fektetni,
a fűtési köröket egy szál csőből kell készíteni. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor csak keményforrasztásos kötést alkalmazhatunk,
a csöveket beépítés előtt szemrevételezéssel meg kell vizsgálni és csak sérülésmentes csövet szabad felhasználni,
a cső legkisebb hajlítási sugara 100 mm, ha nem használunk hajlítószerszámot,
fektetés után a fűtési köröket nyomáspróbának kell alávetni. A próbanyomás értéke: 5 bar, ideje: 12 óra,
fektetés előtt a csöveket ki kell mosni és ledugózni,
a bebetonozás csak ennek megfelelő betonnal történhet (4 mm szemcsenagyságú, hígfolyós betonnal),
a csőtágulás kompenzálására a határolófalaknál rugalmas tömítő-szalagot kell elhelyezni,
a csőhálózat szerelését 0 °C felett kell végezni (nyomáspróba és a leürítési nehézség miatt),
a biztonság miatt a betonozás idejére a nyomást a padlófűtési hálózaton rajta kell hagyni, hogy a betonozás közbeni esetleges sérülés azonnal látható legyen.
Itt kell megemlíteni a klímatechnikában alkalmazott ún. tisztított rézcsöveket. Nagy tisztaságú helyeken a szükséges gáz vezetésére használják. E csöveket a gyártás során különlegesen kezelik, vagyis megtörténik a zsírtalanítás, szennyeződések eltávolítása. A tisztítás után ledugózzák, tehát így kerül a szerelés helyszínére, ahol csak a beépítés előtt a dugót távolítják el. Nagyon nagy tisztaságú helyekre gyártott rézcsöveket semleges gázzal töltik fel, hogy az alkalmazásig megmaradjon a tisztaság, és ne menjen végbe az oxidáció. A kemény és félkemény rézcső szálban, a lágy rézcső tekercsben rendelhető meg, attól függően, hogy melyiket építik be.
Klímatechnikában használatos rézcső
A szerkesztő zárszava
Igen, tudjuk, hogy az elmúlt 25-éveben alaposan megváltozott a világ, új anyagok és technológiák kerültek előtérbe. Fűtési rendszereket ma már szinte senki nem szerel rézzel, felületfűtési rendszereket pedig tényleg szó szerint senki. Mindamellett talán a ma olvasójának sem volt érdektelen ez az írás, különös tekintettel arra, hogy a réz még sokáig velünk fog maradni. Ivóvizes hálózatokban sokan ma is ragaszkodnak hozzá, és ahogy a 25 évvel ezelőtti cikk is felhívta rá a figyelmet, ez az anyag a klíma- és hűtéstechnikában kikerülhetetlen.
