Decemberi gépésztotónkra rengeteg egy híján telitalálatos megfejtés érkezett – legnagyobb bánatunkra így több tucat olvasónk maradt le arról, hogy bekerüljön a nyereménysorsolásra. Pedig a kérdés ártatlannak tűnik, és egy rövid internetes kereséssel is megtalálható rá a válasz. Mégis úgy gondoltuk, érdemes egy rövid cikkben kitérni arra, mi az ominózus kérdésre a helyes válasz, és vajon miért.
Decemberi nyereményjátékunkban az egyik neves radiátorgyártó (akit érdekel a márka, lapozza fel azt a lapszámunkat) azt a kérdést tette fel, hogyan készítik fürdőszobai radiátoraik festését. Három lehetséges válasz közül lehetett választani, amelyek ezek voltak:
1
Először alapozzák, utána egyből a színre festik
2
Először alapozzák, majd fehérre festik, utána színre
X
Először fehérre festik, majd a kívánt színre
Rengeteg megfejtő az első válasz mellett döntött, holott a helyes válasz a 2-es lett volna. Úgy gondoltuk, megkérdezzük magát a gyártót, hogy miért ezt az eljárást alkalmazzák.
Ennyi az egész
A válasz roppant egyszerű, az eljárásnak gazdaságossági okai vannak. Alapozó festékre minden esetben szükség van, ez nem is kérdés. Azt tehát nem lehet megspórolni, hiszen a termék minősége látná kárát, ha ez a munkafázis kimaradna a gyártásból. Azt pedig már a kereskedelmi tapasztalatból következik, hogy a legtöbb vásárló fehér radiátort választ magának, ezért ez az alapszín, minden más pedig csupán választható, méghozzá a vevő igényei szerint, a RAL skála minden árnyalatában. Tehát a színes radiátorok egyedi termékek, eseti megrendelésre készülnek, ezért sokkal egyszerűbb az alapszínben elkészített radiátort utólag átfesteni, mint rengeteg árnyalatban előre lefestett radiátort raktározni, arra bazírozva, hogy azok színe majd megtalálja a maguk vásárlói igényét.
Az alapszín mindig fehér. Az alapszíntől eltérő festést mindig megrendelésre készítik
Mi az a RAL skála?
A RAL színskála egy 1927-ben, Németországban megjelent, nemzetközileg elismert szabványosított színazonosító rendszer, amelyet ipari, építészeti és tervezési célokra használnak a pontos színmeghatározáshoz. A négyjegyű kódokkal (pl. RAL 7016, vagyis antracitszürke) jelölt rendszer kiküszöböli a színárnyalatok félreértelmezését, biztosítva a konzisztenciát a festékgyártásban, porszórásban és lakkozásban. Több mint 200 különböző, klasszikus színárnyalatot tartalmaz. Az építőiparban, a belsőépítészetben, a gépészetben és a bútorgyártásban legáltalánosabban használt színmintagyűjtemény.
Így zajlik maga a festés
A nyers radiátorokat, miután átmentek a technológiai folyamat első szakaszain, további eljárásoknak vetik alá, amelyek biztosítják a kész festhető felületet. Ilyen a felület előkészítése – (mosás, zsírtalanítás, a felület foszfátkezelése, öblítése), miközben a fűtőtestek átmennek a mosón, ahol különleges tisztítási- és vegyszerkezelési eljárásoknak vannak alávetve; a festésalapozás – második generációs KTL kataforézis módszerrel az egész fűtőtestet fehér színű alapozó festékbe mártják mely egy tökéletes korrózióelleni védelmet biztosít neki; a szárítás – a festésalapozás után, csepegtető kamrában és szárítóban; festés – az epoxigyanta-alapú porfestéket a fűtőtestek felületére, egy különleges berendezés segítségével lakkozó kabinban elektrosztatikus módszerrel viszik fel; a felvitt porfesték-réteg polimerizálása (keményítése) – a fűtőtestek 190 °C-os gázüzemű szárítón mennek keresztül. Valamennyi radiátor standard színe a fehér RAL 9016. Más RAL skála szerinti színeket külön kívánságra, felárral lehet rendelni.
Mivel a vásárló a RAL skála összes árnyalatából választhat, a radiátor biztosan illeszthető a fürdőszoba összeképéhez
Véd, de azért figyelni kell
Bár a szóban forgó radiátorok korrózióvédelme a fenti eljárásnak köszönhetően kiváló, az élettaram az üzemeltetésen is múlik. Így például a fűtőtesteket megfelelő minőségű vízzel kell feltölteni, amelyben a klór- és a szulfátionok együttes tartalma nem haladhatja meg a 150 mg/l értéket (rézcsövekből készült rendszerek esetében pedig 50 mg/l értéket), az oldottoxigén-tartalma nem lehet 0,1 mg/l értéknél magasabb, a pH-értékének 8,0 és 9,5 között kell lennie, illetve a keménysége nem lehet 4 mval/l értéknél magasabb.
Üzemzavar eseteken kívül nem engedélyezett a fűtési rendszer vízének leeresztése. Amennyiben a víz leeresztése karbantartás miatt feltétlenül szükséges, csak a javítandó részből szabad leereszteni! A munkák elvégzése után a leürített részt haladéktalanul fel kell tölteni. A rendszer éves vízfogyása nem haladhatja meg, zárt rendszer esetében a rendszerben levő összes vízmenynyiség 5%-át, illetve 10%-át nyitott rendszer esetében.
Tilos a fűtőtestek felszerelése olyan rendszerekben, amelyeknek a maximális üzemi nyomása meghaladhatja a 10 bar értéket, a hőmérséklete pedig 110°C értéket. Nem szabad a fűtőtesteket olyan rendszerhez kapcsolni, amely közvetlenül magas hőmérsékletű hálózatra van kapcsolva, például hidraulikai váltó vagy keverőszelep alkalmazásával.
A fűtőtesteket a gyári csomagolásuk levétele nélkül kell felszerelni. A csomagolásnak rajta kell maradnia a fűtőtesteken még akkor is, amikor a fűtési rendszert bekapcsolják a befejezési munkálatok időtartamára, vagy az épület szárítása céljából. Ajánlatos, hogy a csomagolást a helység használója vegye le csak az összes befejező munka elvégzése után. A fűtőtestek felületét nem szabad olyan szerekkel tisztítani, amelyek oldószereket, savakat, vagy más, korróziót okozó anyagokat tartalmaznak!
