Nem újdonság, hogy a hazai vízvezeték-hálózat vészesen elöregedett. Az ivóvíz egynegyede nem jut el a fogyasztókhoz, mert útközben egyszerűen elszivárog, és egyre gyakoribbak a jelentős veszteséget okozó csőtörések is. A Fővárosi Vízművek Facebook-posztban számolt be arról a küzdelemről, amelyet nap mint nap vívnak a szolgáltatás fenntartásáért.
Nem indult könnyen az új esztendő a Fővárosi Vízművek szakemberei számára. Mint írják, a rég nem látott fagyot hozó január hónapban kereken 100 közcsősérülést kellett kijavítaniuk. A legtöbb beavatkozásra a II. kerületben volt szükség, ahová 15 alkalommal vonultak fel. Ebből két eset a közlekedés számára is jól érzékelhető volt: a Szép Juhászné és a Budakeszi út kereszteződésénél egy 300 mm átmérőjű, míg a Hidegkúti úton egy 200 mm-es azbesztcement vezeték javítása járt forgalmi korlátozásokkal. Ezt az anyagtípust összesen 51 csőtörés érintette a múlt hónapban.
Ebbe a számba tartozik bele a soroksári Szentlőrinci úton meghibásodott 700 mm-es vezeték is, amely a hónap második legnagyobb megsérült közcsöve. Az első azonban magasan a VIII. kerületi Gutenberg téri 1050 mm átmérőjű öntöttvas vezeték, amelyet toklazulás miatt szereltek meg a szakemberek.
A korelnök szintén öntöttvasból készült. A X. kerület Somfa utcájában szolgáló 100 mm-es vezetéket 1885-ben fektették, így 141 éve látja el ivóvízzel a fogyasztókat. Ezzel együtt 9 darab 100 évesnél idősebb cső adta meg magát januárban, ami jól mutatja, hogy hálózatunk elöregedett. „Lehetőségeinkhez mérten ugyan végzünk rekonstrukciókat, de a szükségestől messze elmaradó arányban” – áll a munkálatokról beszámoló közleményben.
II. kerület, a Budakeszi és a Szép Juhászné út kereszteződése
VIII. kerület, Gutenberg tér
XXIII. kerület, Szentlőrinci út
XII. kerület, Normafa út
Régóta rossz a helyzet
A Fővárosi Vízművek szolgáltatási területét behálózó csaknem 5500 kilométernyi vízvezeték tervszerű felújítására az üzleti és lakossági díjakból befolyt bevételek sokáig egyáltalán nem biztosítottak fedezetet. A 2024 januártól a kizárólag az üzleti fogyasztók számára megemelt díjaknak köszönhetően már felcsillant ugyan egy kis remény, de attól még nagyon távol vannak, hogy évente kicseréljenek legalább 70 kilométernyi csövet, amivel megelőzhetőek lennének a mind gyakoribbá váló meghibásodások.
Országos kiterjedésű a probléma
A Magyar Víziközmű Szövetség (MAVÍZ) korábbi adatai szerint 2024-ben országos szinten a hálózati veszteség elérte a 138,8 millió m³-t, ami azt jelenti, hogy a kitermelt víz csaknem negyede sosem jut el a fogyasztókhoz. És ez nem is csoda. A hazai ivóvízvezeték-hálózat hossza 92 446 km. A Századvég Gazdaságkutató Zrt. korábbi tanulmánya szerint a gerinchálózat közel harmada azbesztcement (eternit), amelyet az 1960–’70 közötti nagyszabású fejlesztési időszakban fektettek le, ezek tervezett élettartama 30-40 év volt, s ezért mára erősen elöregedtek. A következő egyharmadot a KM-PVC csövek teszik ki, melyeket jellemzően az 1970–1990 közötti években fektettek le. Várható élettartamuk 40 év, vagyis itt is elérkezett a rekonstrukció ideje.
Egy 2022-es felmérés szerint a rendelkezésre álló adatok összegzése alapján az országos viszonylatban vett átlagos hibasűrűség 1,16 db/km, az átlagos felújítási ciklus hossza 271 év, az átlagos hálózati veszteség értéke 21,98 százalékos! A 35 víziközmű-szolgáltató közül a legmagasabb átlagos hálózati veszteség érték (47,0 %) a Borsodvíz Zrt.-nél mutatkozott, de nem sokkal maradt el mögötte a MIVIZ Miskolci Vízmű Kft sem (43,8%). A legalacsonyabb hálózati veszteséggel működő szolgáltatóknál is meghaladta a 9 százalékot a hálózati veszteség. A Víz Koalíció adatai alapján a legnagyobb hibasűrűség 34,32 db/km, Csehbánya település ivóvízellátó rendszerén volt, ahol 5,5 km vezetékhálózaton a 2020-as évben 191 hibaeseményt észleltek!
Kurdi Viktor, a Víziközmű Szövetség elnöke korábban az InfoRádiónak nyilatkozva ismertette, hogy a hálózatok állapota nem korszerű, nagy része élettartamának a vége felé jár, ezért eresztenek a csövek. A szakember szerint nagyon hosszú idő szükséges ahhoz, hogy az ország víziközmű-infrastruktúrájában érdemi előremozdulást, javulást tapasztalhassunk. Úgy számol, jelenleg 50-100 milliárd forintot fordítanak évente közvetlenül hálózatrekonstrukcióra, ugyanakkor 200-250 milliárd forint kellene évente ahhoz, hogy látható előremozdulást eredményezzen a projekt, ami legalább tíz évet vehet igénybe.
Van remény?
Február 1-jén lépett hatályba az a kormányrendelet, amely új alapokra helyezi a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap működését. A Magyar Közlönyben megjelent EM rendelet a víziközmű-működtető eszközök fenntartására és karbantartására vonatkozó szabályokat pontosítja. A legfontosabb változás, hogy a szolgáltatóknak elkülönített számviteli nyilvántartást kell vezetniük az erre a célra fordított összegekről, biztosítva, hogy a források kizárólag az engedélyes tevékenység ellátását, azaz a hálózat üzembiztonságát szolgálják.
