A rézcső alkalmazástechnológiája

2000/9. lapszám | Versitsné Czentnár Zsuzsanna |  19 704 |

Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az épületek vezetékhálózatainak tervezésekor a szerelés hatékonysága érdekében gondolni kell arra, hogy a teljes épületgépészeti rendszer lehetőleg egyféle anyagból, azonos technológiával és szereléstechnikával készüljön. Az épületgépészeti rendszerek rézcsőből csőalakító szerszámokkal vagy csőkötő idomokkal gyorsan és esztétikusan kiépíthetők. A geometriai pontosság, az alakhűség, a minimális belső felületi érdesség, az egyszerű szerelés a rézcső további előnye. Alkalmazható új csőhálózatok kiépítésénél, felújításoknál vakolat alatt vagy felett szerelt rendszerekben.

Alkalmazási területei:

• Vízvezeték-hálózat (hideg-meleg víz)
• Fűtési rendszerek (padló-, fal-, radiátoros fűtés stb.)
• Földgázvezetékek
• Folyékonygáz-vezetékek
• Napkollektorok és szolárrendszerek
• Hőszivattyúk
• Olajvezetékek
• Orvosi és laboratóriumi berendezések
• Hűtő- és fagyasztóüzemek
• Tűzvédelmi berendezések
• Hidraulikai és pneumatikai vezetékek
• Ipari termékek, pl. hőcserélők.

A rézcső alkalmazása a vízellátásban

A rézcső vízellátásban való alkalmazása a víz minőségére előírt értékekkel szab határt. Fontos, sőt alkalmazásának feltétele is, hogy a rézcsőben szállított víz pH-értéke 6,5…9, valamint a szabad CO₂-tartalma 44 mg/l alatt legyen. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor a rézcső korlátlanul felhasználható. Hazánkban, a közművesvíz-ellátásban a használati vízre előírt vízminőségi követelmények e feltételeknek mindenütt megfelelnek, így a rézcső használható. Ha egy rendszerbe vegyesen szerelnek be vörösréz- és acélcsöveket, akkor az ilyen csövek különböző tulajdonságai miatt a következő szempontokat kell figyelembe venni. Az ivóvízben – a zárt fűtési rendszerrel ellentétben – mindig található oxigén a víz származásától és egyéb összetételtől függetlenül, ezért az új vezetékhálózatban – amíg nem alakul ki az oxidréteg – szabad rézion található, amely acéllal érintkezve elektrokémiai korróziót okoz, melynek hatására az acél gyorsan tönkremegy. Ennek elkerülésére a nagyon fontos „folyási szabályt” kell betartani, amely kimondja, hogy a víz áramlási irányát tekintve réz után nem következhet acél, vagyis a vörösréz csöveket – a víz folyásirányát tekintve – mindig az acél szerkezeti elemek után kell beépíteni. Megfelelő rendszerkialakítással, szerelvények beiktatásával meg kell akadályozni a víz visszaáramlását, keringését (cirkuláltatását) e kétféle anyagból készült szerkezetek között. A hideg vizes vezetékeket tartalmazó berendezéseknél a folyási szabályt be lehet tartani. Például horganyzott acélcsőből készült pincetéri elosztó- és felszállóvezetékeknél az emeleti vezetékeket vörösrézből lehet szerelni. Ugyanilyen kialakítást már nem alkalmazhatunk a meleg vizes hálózat kialakításánál, mivel nagyobb rendszereknél a cirkulációsvezeték-hálózat kiépítése kötelező.

Ezzel a problémával találkozhatunk a melegvíz-ellátásnál is: figyelni kell arra, hogyha a tároló horganyzott acélból készült, akkor rézből készült hálózat esetén nem szabad cirkulációt alkalmazni, mert a keringés következtében a réz után megint acél következik. Az sem helyes, ha csak a melegvíz-termelő hőcserélője készült rézből, mert utána horganyzott acél következik. Ilyenkor csak az az elfogadható, ha a hálózat is rézből készül. Természetesen a zománcozott vagy műanyag belső felülettel rendelkező melegvíztároló esetén ez a probléma nem áll fenn. E tárolókat mindig kiegészítő anódos védelemmel látják el, mivel a rétegbevonatnak mindig vannak hibás részei. Ezeket az (elfogyó) anódokat a készülékgyártók előírásai szerint kell karbantartani, ill. cserélni. A rézcső falán a védőbevonat (oxidréteg) kialakulása nagyon lényeges, ezért a rézcsövet – ivóvíz esetén – minél kisebb hőmérsékleten munkáljuk meg. Nagyon jók a hideg csőkapcsolások, ill. a lágyforrasztás, melynek munkahőmérséklete 230 °C. Az ivóvíz-vezetékekben 28 mm külső átmérőig nem szabad keményforrasztást alkalmazni. A vízellátó-hálózat kialakítása az alap- és felszállóvezetékeknél megegyezik a hagyományos kialakításokkal. A hagyományos megoldás előnye, hogy kisebb az anyagfelhasználás, de a rendszer nem annyira stabil, mert egyszerre több helyen történő felhasználásnál már nyomásesés (nyomásingadozás) következhet be. Hátránya még az is, hogy ritkábban használt berendezési tárgyak vezetékében hosszabban pang a víz.

Ha több fogyasztó egyidejű fogyasztása léphet fel, akkor jobb megoldás az egyedi vízellátás szerelése egy központi osztóról. Ekkor minden berendezési tárgy külön vezetékről kapja a vizet, ami egyenletesebb nyomású üzemet jelent. Természetesen ez a megoldás nagyobb anyagfelhasználással jár. A nyomás egyenletesebb a körvezetékes megoldásnál is, sőt még a víz mozgása is megoldott a teljes ágvezetéki részben, mert egy csapoló kinyitásakor mindkét irányból megindul az áramlás. Az előbbi megoldásnál ez akkor jobb, ha az ágvezeték hosszabb. További előnye a körvezetékes kialakításnak, hogy pangó zónák nem alakulnak ki, vagyis a legionellabaktériumok elszaporodásának veszélye kisebb. A „körbejárhatóság” továbbiakban biztosítja még a rendszer könnyű átöblítését, tisztíthatóságát. A készre szerelt réz vízvezetékrendszer vizsgálata szemrevételezéssel kezdődik, átöblítéssel, majd nyomáspróbával zárul. Az átöblítés és a nyomáspróba más csőrendszerekéhez hasonlóan előírások szerint történik. A nyomáspróba során nem csökkenhet a nyomás és természetesen folyást, szivárgást sem tapasztalhatunk. Az esetleges szivárgási helyek meghatározása végett szerencsés, ha a vezetékrendszert szakaszolhatóság szempontjából helyesen alakítjuk ki, mert ezáltal a hibakeresés is egyszerűbbé válik.

Rézcső a fűtéstechnikában

Hazánkban is egyre jobban terjed a rézcső fűtéstechnikai alkalmazása. A csövek elhelyezhetők az aljzatban (esztrichben), a falban és a falon kívül. A csövek általában bevonat nélküliek, de beszerezhetők műanyag- és hőszigetelőanyag-bevonattal is. A csőkötési módok (forrasztás, hegesztés stb.) bármelyike használható fűtési rendszerekhez, mert itt nincs állandó friss oxigén-utánpótlás, mint az ivóvíznél. Falon belül, ill. aljzatban nem szabad bontható kötést alkalmazni. A kötési módok közül a lágyforrasztásos technológia a legolcsóbb szerelés. A forrasztás szakszerű előkészítése és elvégzése lényeges hatással van a rendszer későbbi üzembiztonságára.

Zárt fűtési rendszerekben nem kell figyelni a vízellátásnál alkalmazott „folyási” szabályra, vagyis vegyesen lehet szerelni acél- és rézterméket, mert a jól szerelt hálózatoknál felfűtés után kiválnak a vízből a vízben elnyelt gázok, nem marad szabad oxigén a rendszerben, s ezáltal nem válik le a rézcső faláról a rézion, így nem kerül az acélhoz a korróziót kiváltva. Lehetőleg zárt fűtési rendszert kell kiépíteni, hogy megakadályozzuk az oxigén rendszerbe jutását. A kötéseknél arra viszont figyelni kell, hogy réz és acél, vagy réz és alumínium közvetlenül ne érintkezhessen egymással, mert ez szintén korróziót okoz. Réz-acél csatlakoztatásánál az elemek közé megfelelő átmeneti csőidomokat kell használni, például sárgaréz vagy nikkelezett sárgaréz idomot, réz-alumínium csatlakoztatásánál sárgaréz vagy kadmiumozott sárgaréz idomot kell beépíteni. A fűtésszerelésnél a réz-acél-alumínium-vörösöntvény vegyes installációknál fontos pont a pH-érték. Az említett szerkezeti anyagok kombinációjánál a pH-értékre megszabott 8,5 határértéket nem szabad túllépni. Ennél erősebb lúgos kémhatás esetén a védőréteg feloldódik, ezáltal megszűnik a korrózióval szembeni ellenállás még akkor is, ha nincs jelen oxigén.

A hagyományos vezetékelrendezések mellett nagy előnye a rézcsőnek, hogy az aljzatban, padlóban is vezethető. Sokan, esztétikai okokból, nem kívánnak vezetékeket látni a lakásban, akkor ezzel a szerelési módszerrel a probléma megoldható. A láthatatlanság mellett a vezetékek hossza is kedvező, mert rövidebb úton érhetőek el a hőleadók. A padozatban lehetőleg ne legyenek vezetékkötések, de ha elkerülhetetlen (pl. kétcsöves fűtésnél), akkor keményforrasztással készüljenek. (Van olyan ország, ahol megengedett a padlózatban a lágyforrasztás is, ilyen pl. Svájc.)

A radiátor (hőleadó) csatlakoztatására több megoldás is kínálkozik: alsó csatlakoztatású radiátorszelep, padló felőli csatlakoztatású szerelvények és a radiátor mögött történő felállásnál a flexibilis radiátorkötés. Padozatban, falban a rézcső lehetőleg ne érintkezzen közvetlenül gipszszel, vakolattal vagy betonnal a korróziós kockázat miatt. Biztonsági okokból célszerű ilyen esetekben műanyag bevonatos rézcsövet alkalmazni. Ezek padozatban történő vezetésénél arra kell vigyázni, hogy 5 m-nél hosszabb egyenes szakasz ne legyen, mert 5 m-ig fel tudja venni a hőtágulást a bevonat. Ha ennél hosszabb nyomvonalvezetésünk van, akkor irányváltoztatásokat kell beiktatni, vagy gondoskodni kell másképpen a hőtágulás felvételéről, ami drágább és bonyolultabb megoldás az előbbinél.

A radiátorszerelvények kiválasztásánál vigyázni kell arra, hogy átállíthatóak legyenek az egycsöves- vagy kétcsöves fűtési rendszerhez, vagy azok a rendszerünknek megfelelő legyenek. Sok radiátorcsatlakozó-szerelvény kívülről teljesen egyforma az egy- és kétcsöves fűtési rendszerhez, csak a feliratából látható, hogy melyikhez való. Problémát okoz az ellentétes rendszerhez beépített radiátorcsatlakozó szerelvény, mert utólag kicserélni már nehéz és költséges. Az egycsöves rendszer jellemzője, hogy a rákapcsolt fűtőtestek sorba vannak kötve, így a fűtővíz hőmérséklete radiátoronként változik, azaz csökken. Speciális szerelvényekkel elérhető, hogy az egyes radiátorokon a körfolyamatban lévő vízmennyiség csak egy része (20-60%-a) folyik át. Ez a rendszer akkor működik helyesen, ha meg van tervezve.

Kétcsöves rendszernél mindegyik fűtőtest külön előremenő és visszatérő vezetékkel csatlakozik a központi osztóra és gyűjtőre. A vezeték padlóban történő kötésénél a műanyag bevonatot nem szabad eltávolítani, azt a kötés után vissza kell húzni a kötésre. A fűtéstechnikában a padlófűtést az 50 °C alatti vízhőmérsékletből adódó gazdaságos energiafelhasználás, a helyiség optimális hőmérséklete nyújtotta előnyök miatt sokan szívesen alkalmazzák. Padlófűtésnél is alkalmazható a bevonatos rézcső, mert abszolút diffúziómentes és az ára sem több mint az oxigéndiffúziót csökkentő bevonattal ellátott műanyag csöveké. A padlófűtéshez a leggyakrabban a 14 x 0,8 mm-es bevonatos rézcsövet szokták alkalmazni. A kis falvastagság miatt könnyen hajlítható, és szabályos szerelés esetén az élettartama szinte korlátlan. A 90°-os ívek kézzel is hajlíthatóak.

A padlófűtés-szerelés elengedhetetlen feltételei:

• a csöveket vízszintesen, lejtés nélkül kell fektetni,
• a fűtési köröket egy szál csőből kell készíteni. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor csak keményforrasztásos kötést alkalmazhatunk,
• a csöveket beépítés előtt szemrevételezéssel meg kell vizsgálni és csak sérülésmentes csövet szabad felhasználni,
• a cső legkisebb hajlítási sugara 100 mm, ha nem használunk hajlítószerszámot,
• fektetés után a fűtési köröket nyomáspróbának kell alávetni. A próbanyomás értéke: 5 bar, ideje: 12 óra,
• fektetés előtt a csöveket ki kell mosni és ledugózni,
• a bebetonozás csak ennek megfelelő betonnal történhet (4 mm szemcsenagyságú, hígfolyós betonnal),
• a csőtágulás kompenzálására a határolófalaknál rugalmas tömítő-szalagot kell elhelyezni,
• a csőhálózat szerelését 0 °C felett kell végezni (nyomáspróba és a leürítési nehézség miatt),
• a biztonság miatt a betonozás idejére a nyomást a padlófűtési hálózaton rajta kell hagyni, hogy a betonozás közbeni esetleges sérülés azonnal látható legyen.

Itt kell megemlíteni a klímatechnikában alkalmazott ún. tisztított rézcsöveket. Nagy tisztaságú helyeken a szükséges gáz vezetésére használják. E csöveket a gyártás során különlegesen kezelik, vagyis megtörténik a zsírtalanítás, szennyeződések eltávolítása. A tisztítás után ledugózzák, tehát így kerül a szerelés helyszínére, ahol csak a beépítés előtt a dugót távolítják el. Nagyon nagy tisztaságú helyekre gyártott rézcsöveket semleges gázzal töltik fel, hogy az alkalmazásig megmaradjon a tisztaság, és ne menjen végbe az oxidáció.
A kemény és félkemény rézcső szálban, a lágy rézcső tekercsben rendelhető meg, attól függően, hogy melyiket építik be.

---