VGF szaklap

Átfolyós vagy tárolós vízmelegítőt alkalmazzunk?

2000. szeptember 10. | VGF online |  21 234 | |

Az alábbi tartalom archív, 17 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Használati meleg víz ellátásra minden háztartásban szükség van, így akár új épületszerelésről, akár utólagos gázosításról van szó, a címben feltett kérdés szinte mindig felmerül. Ha pedig a kérdésre nem jó választ adunk, akkor egy család akár évtizedekig „élvezi” a nem megfelelő melegvíz-ellátás kényelmetlenségeit.

 

"Tessék mondani, mester úr..."

Mielőtt az átfolyós és tárolós vízmelegítők alkalmazástechnikai értékelésére térnék, előre kell bocsátanom egy olyan tényt, amit nem szabad elfelejtenünk: azt, hogy a fogyasztói igények – nemcsak a pénzesebb fogyasztói rétegnél – az elmúlt néhány évben rendkívül sokat nőttek. Tíz évvel ezelőtt, amikor a gázüzemű vízmelegítőt kizárólag a V-4 gyártmány képviselte, és ahhoz is csak protekcióval vagy borravalóval lehetett hozzájutni, a megrendelő örült, hogy kapott valamit, amibe bement a gáz és kijött belőle a meleg víz – majdnem mindegy volt, hogy mennyi és milyen hőmérsékletű. Ebből az időből eredő és még ma is érvényes magyar szabvány az átfolyós kombi készülékek által előállított használati meleg víz hőmérsékletének megengedhető ingadozását ± 4 C° -ban írja elő. Ezzel szemben saját méréseim szerint érzékenyebb emberek zuhanyozáskor vagy hajmosáskor 0,5 °C hőmérséklet-ingadozást már kellemetlennek éreznek, de 1-2 °C-os hőmérséklet-ingadozás már mindenki számára kellemetlenül észrevehető.

Miért kell ezt elmondanunk? Azért, mert átfolyós rendszerű melegvíz-ellátásnál csak bizonyos körülmények között biztosítható a viszonylag stabil melegvíz-hőmérséklet. Ez azt jelenti, hogy az átfolyós rendszerű melegvízelőállítás alkalmazásának lehetőségei a megnövekedett komfortigények között meglehetősen korlátozottak. Ahol a hálózati víznyomás, a gáznyomás vagy a használati melegvíz-fogyasztás időbeni változására (ingadozására) lehet számítani, ott az átfolyós vízmelegítő – vagy ebből a szempontból vele egyenértékű, átfolyós kombikészülék – panaszmentes üzeme nem valószínű. Akkor is szinte biztosan fogyasztói panaszokra számíthatunk, ha átfolyós vízmelegítőt – akár a legnagyobbat is – több melegvíz-vételi hely egyidejű ellátására szereljük fel. Az elmondottaknak fizikai és ebből eredő szerkezeti okai vannak. Az átfolyós rendszerű vízmelegítő a használati meleg vizet a fogyasztással egyidejűleg állítja elő. Több vizet semmi esetre sem tud felmelegíteni, mint amennyit az égő-hőcserélő szerkezeti konstrukció által elégetett gáz égés során felszabaduló hője meghatároz.

Nézzük meg, mit is jelent ez az elterjedten használt V-4 vízmelegítő esetében. Ennek a vízmelegítőnek a kialakítása 2,7 m3/h gázmennyiség (névleges gázterhelés) elégetését teszi lehetővé. Ennél nagyobb gázmennyiséget csak a készülék károsodásával, élettartamának csökkenésével, káros anyag (CO, NOx) kibocsátásának növekedésével tudunk vele elégetni. A készüléket tehát a jelzett – gyárilag megadott – névleges terhelésnél nagyobb terhelésre beszabályozni nem célszerű és nem is szabad. Az ország legnagyobb részén szolgáltatott „H” minőségű földgáz esetén ez a gázmennyiség 27000 W hőterhelést biztosít, ami a készülék 83%-os hatásfoka mellett 22350 W hőteljesítményt, azaz a vízmelegítésre fordítható hasznos hőteljesítményt jelent.

Az átfolyós vízmelegítők névleges teljesítményét (vízadó képességét) 25 °C vízhőmérséklet emelkedéshez adják meg: a jelzett hőteljesítmény 13 liter/perc vízmennyiség hőmérsékletének 25 °C-al történő melegítéséhez elegendő. (Így nevezzük a vízmelegítőt 5, 10, 13, 16 literesnek.) Fürdéshez, zuhanyozáshoz általában 40 °C körüli hőmérsékletű víz szükséges. Ha tehát a hidegvíz-hálózatból érkező víz hőmérséklete 15 °C, akkor (15 + 25 = 40) lehet számítani arra, hogy a vízmelegítő a 13 liter/perc megfelelő hőmérsékletű vizet leadja. Akár a hálózatból érkező víz hidegebb, akár a szolgáltatott meleg víz hőmérséklete iránti igény magasabb: a nagyobb hőmérséklet-emelés a maximált hőteljesítmény miatt csak a vízmennyiség csökkentése árán lehetséges. (Gyakori szervizpanasz a téli hónapokban: „tessék ezt a vízmelegítőt kicserélni, mert nyáron, amikor felszerelték, jó volt, de most alig ad meleg vizet”. Persze nem a vízmelegítő romlott el, hanem nyáron +20 °C volt a beérkező hálózati hideg víz hőmérséklete, a panasz idején, január-februárban pedig alig +5 °C.)

Tudnunk kell, hogy az átfolyós vízmelegítőn található, vízhőmérséklet állítására szolgáló gomb nem hőfokszabályozó, hanem hőfokválasztó. Nem a gázmennyiségbe avatkozik be, hanem magasabb hőfok felé állításkor az átfolyó vízmennyiséget csökkenti. Nyilván a kisebb vízmennyiséget azonos hőteljesítmény magasabb hőmérsékletre melegíti. A gyártók különféle vízmennyiség-szabályozó és korlátozószerkezetek beépítésével gondoskodnak arról is, hogy a készüléken névleges vízmennyiséget jelentősebben meghaladó vízmennyiség ne folyhasson át, hiszen azt a készülék úgysem tudná felmelegíteni. Azt sem árt tudni, hogy ezeknek az átfolyós vízmelegítőknek a belső áramlási ellenállása (hőcserélő, vízarmatúra, összekötő csövek) meglehetősen nagy.
Mit is jelent ez a gyakorlatban? Például egy átfolyós rendszerű vízmelegítőt éppen zuhanyozásra használunk a hideg-meleg víz keverési arányát megfelelően beállítva. Ekkor kinyitják az ugyanerről a vízmelegítőről ellátott konyhai mosogató csapját. A készüléken az eddiginél több víznek kellene átáramlania, megnövekszik az áramlási ellenállás (esetleg a beépített vízmennyiség-korlátozó is beavatkozik), tehát az elsőként megnyitott zuhanynál a melegvíz mennyiség csökken. Közben a hideg víz nyomása nem, vagy alig változik, így a második csap kinyitása a zuhanynál a vízhőmérséklet hirtelen csökkenését okozza.

Vannak olyan arányszabályozóval (teljesítmény-illesztéssel) ellátott készülékek, amelyek az éppen átfolyó vízmennyiség változását a bevezetett gázmennyiség állításával bizonyos mértékig követni képesek. Legyünk azonban ezekkel is óvatosak: egyrészt követés csak bizonyos mértékig megoldott, amibe egy második csap megnyitása már nem mindig „fér bele”, másrészt ezek a szabályozók ún. arányos szabályozók, melyeknek beavatkozása után mindig fennáll az eredeti, ún. parancsolt értéktől – esetünkben vízhőmérséklettől – való eltérés. Nem árt azt is megemlíteni, hogy ezek a komfort igények szempontjából eleve nem kellemes viszonyok a hőcserélő belső elvízkövesedésével, égéstermék-oldali elpiszkolódásával még csak romlanak – bizonyos körülmények között (kemény víz, elégtelen légellátás stb.) időben igen gyorsan.Mindent összevetve úgy fogalmaznék, hogy ha csak lehetséges „óvakodjunk” az átfolyós vízmelegítőtől, legyen az kár 16 liter/perc teljesítményűnek jelzett, és mondjon bármit gyártója a készülék csodás képességeiről. Bármennyire is csábítóan kellemes megoldást ad: csak ott szabd alkalmazni, ahol egyszerre több fogyasztó melegvíz-ellátásának igénye nem merül fel. Ez lehet: kevés fogyasztó (pl. egyetlen fürdőszoba), vagy kis létszámú felhasználó, max. 2-3 fős család, akik „megosztoznak” a melegvíz-használaton. Persze egy hajmosás közben (program szerint) meleg vizet vételező automata mosógép még ilyen esetben is kellemetlen perceket okozhat. (Még mielőtt ezekért a kijelentéseimért valamelyik átfolyós vízmelegítő-gyártó felnégyelésemet vagy kerékbe törésemet indítványozza, sietek leszögezni: itt nem arról van szó, hogy ezek a készülékek rosszak, hanem a bevezetőben említett komfort és takarékossági fogyasztói igények növekedtek és lépték túl ezen készülékek technikai lehetőségeit.) Legtöményebben az a kérdés-felelet fogalmazza meg a helyzetet, mely szerint:

– Hány fogyasztót lehet egy átfolyó vízmelegítőre kötni?
Ne tessék találgatni, a helyes válasz nem szám, hanem:
– rákötni lehet akárhányat, de használni ezek közül egyszerre csak egyet lehet.
Azt se felejtsük el, hogy a vízmelegítőtől távolabb lévő melegvíz-vételi helyek esetében ma már általában igényelt cirkulációs vezeték átfolyós vízmelegítők esetén nem működtethető.
Az átfolyós vízmelegítők alkalmazására fent leírt korlátozások általában az átfolyós kombikészülékekre vonatkozólag is elmondhatók, legfeljebb kedvezőbb szabályozástechnikai tulajdonságokra számíthatunk.
A különféle tárolós megoldások alkalmazástechnikai kérdéseire a későbbiekben visszatérünk.

Végezetül egy kedves esetem az átfolyós vízmelegítők tárgyköréből:
Utólagos gázosítás, meglévő ház, hatalmas fürdőszoba, spanyol csempe, sarokkád, zuhany, dupla mosdó stb.
Tulaj (bevezet): „Mester úr, ott a kémény, mellé kérek egy V-4 vízmelegítőt.”
Én (elszörnyedve): „De uram, ebbe a fürdőszobába?”
Tulaj (határozottan): „Ketten vagyunk a feleségemmel, csak ő fürdik, én csak zuhanyozok.”
Határozottsága láttán nem vitatkoztam. Megterveztem és amikor mentünk szerelni, akkor láttam, hogy a tulajnak igaza volt: legalább 160 kg az asszony – alig kell mellé víz a fürdőkádba…

Meszlényi Zoltán

"Tessék mondani, mester úr..."