Jó lenne tudni, hogy...

2000/9. lapszám | Meszlényi Zoltán |  9978 |

Figylem! Ez a cikk 25 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Mi is az igazság a sorozatos radiátorlyukadásokkal kapcsolatban?

A lap legutóbbi számában a „Tanulságos történetek” rovatban megjelent írás valamilyen – közelebbről meg nem nevezett – alumíniumradiátorral előfordult gyors lefolyású korróziós eset(ek)ről szól. Véleményem szerint a kérdés felvetése igen fontos: valamennyi fűtésszerelő kollégának érdeke lenne pontosan tudni, hogy melyik típusú radiátor, milyen körülmények között lyukad ki, illetve korrodál. Számos kollégától hallottam hasonló panaszt, és magam is néhány százezer forint veszteséget könyvelhettem el szó szerint radiátorokból „kifolyólag”. A gyártó a problémát velem szemben is úgy rázta le magáról, mint a kutya a vizet. Ugyanis a radiátorokat vállalkozásom vásárolta a gyártótól (számlával), és adta el a tulajdonosnak (annak nevére szóló számlával). Ezek után a gyártó közölte, hogy velem nem foglalkozik, mert a hibás radiátor nem az enyém, a tulajdonossal pedig azért nem, mert a gyári számla nem az ő nevére szól.

Erre mondják, hogy ügyes!

Nyilván a gyártó pontosan tudja, hogy egy ilyen, már kezdetben is jogi csűrés-csavarással induló perbe az ember nem szívesen megy bele, inkább saját becsülete érdekében „lenyeli” a kárt. Itt álljunk meg egy pillanatra. Vannak a szakmában egyértelműen tisztázott jelenségek – még korróziós vonatkozásban is. Ha valaki vízvezetéki hálózat szerelésénél nem tartja be a folyásirányszabályt, azaz horganyzott csövet szerel réz után, akkor annak úgy kell: fizessen és esetleg menjen tönkre bele. Viszont a radiátorkorrózió „réme” Damoklesz kardjaként függ az egyébként jól és szakszerűen dolgozó fűtésszerelő feje felett is. Bármennyire becsületesen végezte a munkáját, egyszer csak jöhet egy telefon, hogy mester úr, baj van… És nem tudjuk, hogy mitől! A megjelent cikkben közölt történet ennyiből nem tanulságos, hanem csak történet. Tanulságos akkor lenne, ha tudnánk, hogy mit, miért, hogyan kerüljünk el. Véleményem szerint sajnos nemcsak nem tanulságos, hanem a megjelent formában etikátlan is.

Engedjenek meg egy profán hasonlatot: ha egy nagy társaságban felállok és bejelentem, hogy az itt lévő hölgyek közül az egyik büdös k…tól trippert kaptam, majd rámosolygok az egyikre (lásd a korábbi cikkhez mellékelt fénykép), hogy nem ő volt, akkor a jelenlévő többi húsz hölgy meglehetősen pironkodva nézhet körül, a megjelölt egy kivétel pedig egyedül marad a „placcon”. Ettől függetlenül érdeme a cikknek, hogy beszél valamiről, amiről beszélni kell. Csak nem így. Sokkal konkrétabban, célratörőbben, mert csak úgy tudjuk tisztázni a dolgainkat, és ezzel megvédeni érdekeinket.

Évekkel ezelőtt, amikor a témában problémáim jelentkeztek – tudva azt, hogy nem egyedül az én munkáimon hibásodnak meg radiátorok – személyesen felkerestem az ügyben akkor illetékesnek vélt Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot, Kézműves Kamarát és Fogyasztóvédelmi Felügyelőséget. Gyakorlatilag mindenütt elutasítottak egy sajnálkozó mosoly kíséretében, mely mögött ott volt: „a balf… kis szerelő jól elb… a fűtést, és most kapálózik”. Kaptam olyan megjegyzést, hogy a radiátornak alkalmassági bizonyítványa van. Hát kérem: az is „megér egy misét”, hogy mennyi gyenge anyag, mondhatnám bóvli kap alkalmassági bizonyítványt hazánkban, de erről majd máskor. (Itt érződik igazán egy erős szakmai szövetség hiánya, amellyel már az említett főhatóságok és egyéb szervek is kénytelenek „asztalhoz ülni”. Egy ilyen szövetségnek ki kell alakulni. A magam részéről igyekszem mindent megtenni, hogy kialakuljon, de ez nem megy egyik napról a másikra.) Viszont azt vállalom, hogy ebben a konkrét kérdésben az előfordult eseteket összegyűjtöm, és legalább olyan mélységig feldolgozom, amelynek alapján tisztább képet kapunk, netán rákényszeríthetjük a gyártót a megfelelő minőség biztosítására, vagy legalábbis korrektebb magatartásra.

---