Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző számban beszéltünk a hőellátó rendszerről. Említettük a Parlamentben üzemelő két fűtési rendszert, radiátoros és légfűtést. Beszéltünk a kazánházról, gőztávvezetékről stb. Ígéretünkhöz híven, most folytatjuk a riportot a ház nyári hűtési lehetőségeinek ismertetésével.
Szontág László: Működik-e az Országházban olyan vagy hasonló légkondicionáló rendszer, amit pl. irodaházakban, vagy a mai igényeknek megfelelő egyéb épületekben találunk?
Wágner György: Amikor ezt az épületet tervezték és építették, még nem alkalmaztak folyadékhűtő berendezéseket, FAN-COIL hőleadókat. A nyári, illetve téli levegő kezelését nem légkezelő berendezések végezték, így a hagyományos értelemben vett légkondicionáló berendezésekkel az épület nem rendelkezik. Természetesen elődeink is és a jelen időben mi is törekedtünk arra, hogy ahol lehet, ott az épület nyári hűtéséről gondoskodjunk. Ez igen nehéz feladat, hiszen ha számításba vesszük az épület jellegét, építészeti belső és külső kialakítását, beláthatjuk, hogy meglehetősen bonyolult SPLIT rendszerű helyi hűtőberendezések telepítése a kiemelten fontos helyiségek hűtésére. Ennek ellenére az épületben 12 db National gyártmányú Spilt klíma üzemel, amelyek kültéri egységét belső udvari ablakokban, kívülről nem látható parapetekben, balkonokon vagy használaton kívüli lépcsőházakban helyeztük el. Nagy teljesítményű folyadékhűtők elhelyezése is problémát jelentene, hiszen ezeket általában a tetőn vagy szabad téren helyezik el úgy, hogy jól hozzáférhető és a kondenzátor hűtéséhez kellő friss levegővel rendelkező helyen legyenek telepítve.
A megfelelő telepítési hely megtalálásánál nagyobb problémát jelentene a folyadékhűtőhöz tartozó hűtési hálózat kialakítása, valamint az épület architektúrájához illeszkedő FAN-COIL berendezések elhelyezése és kiválasztása.
Elődeink az akkori lehetőségeiket kihasználva próbálták megoldani a feladatot. Mint már az előbbi számban elmondtuk, a Parlament frisslevegő-bevezetéséről két db (északi és déli) légkút gondoskodik.
Korábban ezek a légkutak távolabb helyezkedtek el az épülettől, és egy csápszerű alagút kötötte őket össze az épület pincéjében elhelyezkedő légaknákkal. Így nyáron, amikor a levegő hőmérséklete magas volt, a beszívott levegő bizonyos mértékben lehűlt a hosszú alagúton végighaladva a pincehatás miatt. Nyáron a friss levegő szállítását nem gravitációs úton, hanem ventilátorok segítségével oldották meg. Sajnos 1935-ben ezeket a légkutakat az épület közvetlen közelébe helyezték át. Ezek most is itt találhatók.
Balra: a friss levegőt szállító, eredeti, axiális ventilátor
Jobbra: a radiátoros gőzfűtés-hálózat felszállója az alagsorban
Az Országház kazánháza a Balassi Bálint utcában
Balra: gőzfűtésűradiátor eltakarását szolgáló fali rács
Jobbra: légkútban lévő jégcsúszda
A másik lehetőség a meleg levegő hűtésére az volt, hogy a légkutakba nagy mennyiségű jeget helyeztek el, kb. 15–20 tonna mennyiségben, így az itt beáramló levegő a nagy tömegű jéggel érintkezve lehűlt, és bizonyos mértékig nedvességet is magához vett. Ez a megoldás nem olyan hatékony, hiszen a hőátadás nem jó hatásfokú. Az elhelyezett jeget nem lehet úgy tárolni, hogy kellő nagy felülettel érintkezzen a kezelendő levegővel. Az északi légkútban a mai napig is megtalálható az egykori jégcsúszda, amely segítette a jég lejuttatását. Mi is alkalmaztuk ezt a hűtési megoldást, utoljára 1997 nyarán, amikor helyileg közeli beszerzés hiányában az albertirsai MIRSA hűtőházból hozattuk a külön erre a célra gyártott vízjeget.
A harmadikként, amit a mai napig is alkalmazunk, a vízbeporlasztásos hűtést tekintjük. Ezt a műszaki megoldást ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a régi bérházak udvarát a házmester fellocsolta nagy meleg idején. Az elpárolgó víz párolgáshőjéből adódóan hűtötte a levegőt.
A légkútnál az aknában beporlasztott víz elpárolgott, ezzel csökkentve a beáramló levegő hőmérsékletét. Ezzel a módszerrel közel 4–6 °C-kal is tudjuk jó esetben csökkenteni a szellőztetőlevegőt.
Természetesen ezt a módszert csak akkor alkalmazhatjuk, ha a levegő relatív páratartalma lehetőséget ad erre. Magas relatív páratartalom esetén nem tud annyi beporlasztott víz elpárologni, így a hűtés sem olyan hatékony. Egy légkúton keresztül manapság kb. 70 000–80 000 m³/h levegő áramlik és ha mind a három ventilátor működik, akkor a légsebesség kb. 0,8 m/sec.
Tapasztalati úton arra jöttünk rá, hogy a jéggel történő hűtésnél sokkal jobb hatásfokú megoldás, ha ventilátorok segítségével nagy légforgalmat produkálunk, és azt vízbeporlasztással hűtjük. Így ezt a módszert manapság is használjuk.
Sz. L.: Építettek-e be az épületbe olyan klímagépet, melyet tudtak illeszteni a ház meglévő légaknás hálózatához, szellőzőrendszeréhez?
W. Gy.: Igen, az ülésterem szellőzését és hűtését nyáron egy adiabatikus (vízbeporlasztásos) hűtés elvén működő légkezelő klímaközpont segítségével hűtjük. Ezt a berendezést a MENERGA cégtől vásároltuk és a LAVINA Rt. építette be ide. A berendezés helyét igen nehéz volt megtalálni. Az Országház alagsora alatt az ún. légpincei szinten helyeztük el úgy, hogy a helyét kibányásztuk a ház alapja fölött elhelyezkedő feltöltésből. A gép a TMK műhelyek alatt van. Mikor kialakítottuk a helyét, a műhely egy részének padlóját felbontottuk, a sóder feltöltést kitermeltük, és egy új födémet építettünk be a gépház és a TMK műhely közé. Így alakult ki a légkezelő-klímaközpont helye a légpinceszinten. Az épületben azért kellett helyileg ide telepíteni a gépet, mert az ülésterem légaknájához közvetlenül itt tudtuk csatlakoztatni a berendezést úgy, hogy ne kelljen az alagsorban csak nehézkesen és költségesen kialakítható alapvezeték-hálózatot szerelni.
Sz. L.: Kérem, mondja el, hogyan működik a légkezelő berendezés!
W. Gy.: A légkezelő központ tartja a parancsolt hőmérséklet-értéket az ülésteremben nyáron és télen is. Beállítható az ülésterembe juttatott levegő mennyisége. A gép alaphűtése a levegőáramba porlasztott víz segítségével történik. Nyáron csúcshűtésre a gépbe beépítésre került egy kb. 40 kW teljesítményű kompresszoros hűtőgép. Ez akkor kapcsol be, ha a vízbeporlasztásos módszerrel a gép már nem tudja lehűteni a kívánt értékre a levegőt.
Érdekesség a gép működésében a hőt elvonó közeg megválasztása.
Az ülésteremből elszívásra kerülő elhasznált levegőt hűtjük le vízbeporlasztásos módszerrel. Így a kb. 28 °C-ról 18–16 °C-ra lehűlt levegőt használjuk fel arra, hogy a gépben a szabadból beszívott friss levegőt egy felületi levegő-levegő hőcserélőn keresztül lehűtjük, így a nedvességgel terhelt levegő nem jut az ülésterembe, azt, miután hidegenergiáját átadta a friss levegőnek, a szabadba vezetjük a dunai oldalon. Az ülésterembe bevezetésre kerülő levegőt rotációs nedvesítőberendezésen keresztül vezetjük, és beállítjuk a kívánt relatív nedvességtartalmát is. A gépben táskásszűrők gondoskodnak a levegő szűréséről. A levegőt (elszívott és befúvott) ventilátorok segítségével juttatjuk a kívánt helyre. Ezek a ventilátorok a gép tartozékai, modul egységként épülnek be a berendezésbe úgy, mint a szűrők, vízbeporlasztásos hűtőkamrák, levegőnedvesítők, csúcshűtőgép stb. A gép méreteit tekintve a nagy berendezések közé tartozik, kb. 2 m széles, 3,5–4 m magas és kb. 10–12 m hosszú kezelőnyílásain keresztül, a javítás karbantartásigénye szerint, bújható a berendezés. A gép rendkívül energiatakarékos, mert a hűtéshez nem használ energiát, csak hálózati vizet.
A szellőzőgép kb. 25000 m³/h levegőmennyiséget keringtet, kb. 12 500 m³/h frisslevegő és 12 500 m³/h recirkuláltatott levegőmenynyiséggel dolgozik. Az ülésteremben 600 főre méreteztük a frisslevő-mennyiséget, 20 m³/h fővel számolva. Bár ezt nem kérdezte, de szerintem külön említést érdemel a köztársasági elnök reprezentatív fogadótermének, a Munkácsy-teremnek a klímaberendezése, két különálló, alagsori és padlástéri gépházzal, bennük ATE 710 W és ATE 710 L típusú klímaberendezésekkel. A Munkácsy-teremben helyezték el a híres festő impozáns, történelmi témájú Honfoglalás című festményét. Klimatizálási feladatunk itt a kép védelme érdekében a muzeológusok által előírt légállapotok stabil tartása nyári hőségnapokon és reflektorfényes rendezvények idején is.
Sz. L.:Köszönjük a részletes bemutatást és kalauzolást az ország házában.
Néhány érdekes adat az ország házáról
Az épület hossza 268,32 méter, legszélesebb része 118,3 méter. Tíz udvarával együtt 17 7 45 ,45 m² területet foglal el. Beépített köbtartalma 473 000 légköbméter, 50 db ötemeletes lakóház férne el benne. (Elkészülése idején az Országház a világ egyik leghatalmasabb épülete volt.) Kupolája a járdától számítva 93 méter magasságban van. A mintegy 3,5 kat. hold területen emelkedő épület egyetlen összefüggő, átlagosan 2 méter vastagságú hatalmas betonalapon nyugszik. Alsó síkja megegyezik a Duna 0 pontjával. Alapozása a kupola alatt 4,69 m-re mélyül. A dunai kőcsipketomyok a zászlótartó fémszobrokkal együtt a járdaszinttől 70,53 m magasságúak.
A téglafal és a boltozati falazat 155 000 m³, a beépített 40 millió nagyméretű tégla 240 hatemeletes vasbeton pillérvázas ház anyagának felel meg. 550 000 db kifaragott kövén (mintegy 36 000 m²) kétszáznál is több kőfaragó dolgozott. A felhasznált kövek nagyobb része biai puha mészkő, kevesebb süttői és piszkei keménymészkő és besztercebányai homokkő. Huszonhét kapu nyílik az Országházon, a lépcsőfokok együttes hossza 20 km, ha a földre terítenénk, Érdig sétálhatnánk rajta. A folyosókon és a lépcsőkön elhelyezett piros velúrszőnyegek hossza 3456 méter. Az épület aranyozására 40 kg 22 karátos laparanyat használtak fel.
