A tudatlanság biztonságával
2001/3. lapszám | Dr. Chappon Miklós | 3102 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sokan ismerik már azt a véleményemet, mely szerint az ember által elkövethető egyik legnagyobb bűn az igénytelenség.
Mondom ezt elsősorban azért, mert a piacgazdaság térhódításával sok beruházó, építtető úgy gondolja, hogy elegendő pénzzel még a fizika, a kémény működése is megváltoztatható. Igazán nagy baj persze ebből a gondolkodásból akkor származhat, ha ez az illető egy kellően korrupt „hatósági” átvevővel találkozik, ugyanis ekkor egymást győzik meg arról, hogy az adott „megoldás” így is jó lesz, függetlenül az előírásoktól, sőt még a fizika törvényeitől is.
Nemrégiben bíróság által kijelölt szakértőként ismerkedtem meg egy szén-monoxid mérgezési baleset részleteivel. Szerencsés kimenetelű volt a baleset, így néhány nap kórházi ápolás után hazatérhetett a család. A füstmérgezés körülményeinek vizsgálata közben a családfő elmondta, hogy ő bizony nem gondolta, hogy veszélyes lehet az ablakok, ajtók leszigetelése, hiszen a tv, a rádió állandóan az energiatakarékosság fontosságára hívja fel a figyelmet. „Már a vízcsapból is az folyik – mondta, hogy szigeteljünk és ne az utcát fűtsük.” Ilyen gondolkodásmóddal persze megkísérelhető a felelősség elhárítása, de ez véleményem szerint még a saját lelkiismeret megnyugtatására is kevés. Manapság sajnos sikk valamit nem tudni, főleg ha az az általános iskolai matek, fizika vagy kémia tanulmányokkal függ össze. Én úgy gondolom, ez is hozzá tartozik az általános műveltséghez, hogy a logikáról ne is beszéljek. Már kisdiák korunkban megtanultuk, hogy az égéshez 3 feltételt kell egy időben teljesíteni, különben nincs égés, mégsem gondoskodunk az égési levegő megfelelő utánpótlásáról, holott logikus lenne.
A gázkészülékek telepítésekor a gázszolgáltató ellenőrzi a minimálisan szükséges légtér meglétét. A tervre is rá kell írni – nyitott égésterű, kéménybe kötött gázkészülékek esetén -, hogy a nyílászárók nem fokozott légzárásúak, illetve hogy nem üzemeltetnek elszívásos szellőztetőberendezést. Azonban a hatósági átvétel után már csak a józan ész szabhat határt a szigetelési kedvnek, mivel ezt többé senki sem ellenőrzi, azaz csak egy bekövetkezett baleset után. Talán ebből a példából is jól látszik, milyen nagy a felelőssége annak a szakembernek, mesternek, aki először találkozik a megrendelővel és ajánl valamilyen megoldást. Sajnálatos gyakorlat az is, hogy a „Pista bácsi” jobban hisz a „mesternek”, mint a mérnök úrnak, mivel a mérnök úr „csak” tanulta, a mester viszont csinálja. Természetesen ez a megjegyzésem a tanult és az új iránt fogékony mesterekre nem vonatkozik, ugyanis ők az optimális megoldást keresve választanak a lehetőségek közül.
Sok lakó azt sem érti, hogyan jöhet vissza az égéstermék, például a fürdőszobai gázvízmelegítő üzemeltetésekor. Az 1. ábrán jól látható, hogy a gáz tüzelőberendezés égési levegőt igényel, majd az áramlásbiztosítón keresztül további, úgynevezett hígítólevegő áramlik a helyiségből az égéstermékhez. Az áramlásnak az ábrán jelzett lesz az iránya mindaddig, amíg a kéményben lévő nyomás kisebb, mint a helyiségben uralkodó. Amennyiben például egy elszívóventilátor hatására a helyiségben uralkodó nyomás kisebb lesz, mint a kéményben lévő, akkor az égéstermék az áramlásbiztosítón keresztül a helyiség légterébe lép, ugyanis az égéstermék akaratunktól és tudatunktól függetlenül tudja a fizikát, és arra megy, ahol kisebb ellenállásba ütközik. Szerencsére ma már a modern gázkészülékeket felszerelték úgynevezett visszaáramlás elleni védelemmel. Ez a szerkezet tulajdonképpen egy hőmérséklet-érzékelő, mely a forró égéstermék hatására letiltja a gázkészülék üzemeltetését.
Sajnos ma még mindig kevesen tudják, hogy számtalan helyen kínálnak olyan, engedéllyel rendelkező füstgáz-visszaáramlás-jelző berendezéseket, amelyek utólag bármilyen korú gázkészülékre (2. ábra) felszerelhetőek (természetesen csak szakember által).
Gyakran hallani azt az ellenvetést, hogy ezek „csak” jelzik a veszélyt, de a régi és elektromos áramot nem igénylő készülékek üzeme mégsem tiltható le. Úgy gondolom azonban, ha valaki ma még nem engedheti meg magának a készülékcserét, de szán néhány ezer forintot a biztonságára, akkor odafigyel majd a figyelmeztető fény- és hangjelzésre. Ellenkező esetben ugyanis a 3. ábrán látható módon rendkívüli mértékben megnő a gázkészülékből kilépő égéstermék szén-monoxid-tartalma. Még jól beállított gázégő is CO-termelő lesz, ha az égési levegő CO2-tartalma 2 tf% fölé nő.
Az emberek egyéni érzékenysége az égéstermék-visszaáramlásra persze különböző, főleg azért, mert mint tudjuk, a CO2 és a CO is színtelen és szagtalan, azonban a kísérő gázok érzékelhetők. Legyünk óvatosak, ha valami szokatlant érzünk vagy észlelünk – pl. fejfájást, vagy a készülék áramlásbiztosítójánál lévő tükör bepárásodását -, akkor zárjuk el a készüléket, szellőztessünk és kérjünk segítséget szakembertől.
Itt térnék vissza a szakember felelősségére, ugyanis egy jól leszigetelt lakásban, tehát az égési- és hígítólevegő pótlása nélkül már egy 20 perces zuhanyzás is életveszélyes lehet. Mi műszakiak pedig nem mondhatjuk az üzemeltetőnek, hogy nem szabad 20 percnél hosszabb ideig fürdeni, vagy zuhanyozás közben nyitva kell tartani a fürdőszobaajtót. Talán nem véletlen, hogy Németországban már száműzték a nyílt égésterű, kéményes gázkészülékeket a lakótérből. Úgy találták, hogy ezeknek jobb helyük van egy jól szellőztetett kazánházban. Nálunk is el kellene érni, hogy legalább aki anyagilag megteheti, juthasson hozzá a legkorszerűbb berendezésekhez, ill. technológiákhoz. Ehhez persze az is szükséges, hogy mi, szakemberek ismerjük ezeket minden előnyös és hátrányos tulajdonságukkal együtt, hiszen csak ezután kerülhet döntési helyzetbe a megbízó.
El kell magyarázni például, hogy a bélelt kéményből kifolyó kondenzátum nem jelent bajt, sőt azt mutatja, hogy a berendezés igen jó hatásfokkal üzemel, tehát gazdaságos a működtetése, de persze a kondenzátumelvezetésről gondolkodni kell. Sok esetben a lakók azt sem értik, hogyan kerül víz a kéménybe, pedig az általános iskolában ők is megtanulták, hogy a földgáz az szén-hidrogén és így szén-dioxiddá és vízgőzzé ég el tökéletes égés esetén. Várhatóan már azt is megtapasztalták, hogy hideg időben a szimpla üvegezésű ablak bepárásodik. E két gondolatot egymás mellé téve azonnal adódik, hogy a harmatponti hőmérséklet alatti kéménybéléscsőben lecsapódik az égéstermék vízgőztartalma, melynek elvezetése – mint már mondtuk – megoldandó!
Véleményem szerint a jelenlegi műszaki fejlettség mellett igazán optimális megoldást az jelent, ha jó minőségű szigetelőanyagokkal, nyílászárókkal minimálisra csökkentjük a hőveszteséget, melyet zárt égésterű gázkészülékkel (4. ábra) pótolunk, illetve ez a berendezés biztosítja a használati meleg vizet is. Ilyen esetben az égési levegő a helyiségek használatától független, az égéstermék visszaáramlása kizárt. A lakás szellőztetése pedig a benttartózkodók és az épület igényei szerint hővisszanyerős berendezéssel oldható meg (5. ábra).
Jó lesz az így is
Mint a bevezetőben már említettem, rendkívül veszélyesnek tartom azt a gondolkodásmódot, mely az igénytelenség irányába viszi a tervezést, a kivitelezést, de még a hatósági átvételt is. Persze amíg nincs „baj”, addig ezekre a „kis” hibákra nem derül fény, azonban egy baleset után minden egyes vesszőnek, lemaradt adatnak, elmaradt kezelési, használati vagy karbantartási utasításnak döntő jelentősége lehet a vétkesség megállapításakor. A bíróságon még akkor is úgy merül fel a kérdés, hogy honnan kellett volna ezt vagy azt tudnia az ártatlan, laikus üzemeltetőnek, ha a válasz egyszerűen „a fizikatanulmányaiból” lenne. Kedvenc professzorom, Dr. dr. h. c. Macskásy Árpád mondta nekünk egyik előadásán: „Mindent le kell írni, mert baj esetén csak egy precíz műszaki leírás védhet meg bennünket, illetve igazolhatja, hogy mi a tőlünk elvárható gondossággal tettünk meg mindent a gazdaságos és balesetmentes üzemeltethetőségért.” Szóból ért a magyar, de le kell írni!, saját magunk és az általunk tervezett vagy kivitelezett épületgépészeti rendszer védelme érdekében.
