Továbbképzés vagy pótvizsga?
2001/11. lapszám | Meszlényi Zoltán | 3572 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A gázszerelők nyilvántartásáról szóló rendelet a nyilvántartásban maradás feltételeként vizsgaköteles, időszakos továbbképzésben való részvételt ír elő. A regisztrált gázszerelők továbbképzésének tanfolyami és vizsgaszabályzatát, tematikáját, elméleti és gyakorlati vizsgakérdéseit a Gazdasági Minisztérium III-2/1816/2001. számon jóváhagyta.
A jóváhagyott anyag kidolgozásába, véleményezésébe a minisztérium a szerelőipari (épületgépész) szakma társadalmi szervezeteit: a Magyar Épületgépészek Szövetségét, a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetséget, a Magyar Gázipari Vállalkozók Egyesületét többszöri kérésünk, illetve ajánlkozásunk ellenére sem vonta be. A jóváhagyott továbbképzési tematika, illetve ezt számon kérő vizsgakérdések nagyobb része mind szakmai, mind jogi szempontból súlyosan vitatható. Jogi szempontból elsősorban azért, mert tartalmában a vizsga minden regisztrált gázszerelő által már egyszer letett szakmunkás vizsga, illetve mestervizsga megismétlése. Szakmai szempontból: a szóbeli vizsga 30 tétele tételenként három kérdést tartalmaz; így a szóbeli vizsgához összesen 90 kérdésre lehet felkészülni. Ezek közül 10 kérdés általános vállalkozás jogi, számviteli, adózási vonatkozású. Például: „Ismertese a marketing elemeit, a piackutatás feladatát”, vagy „Ismertesse az álló, a fogyóeszköz és a gépkocsihasználat elszámolási szabályait”, továbbá „Ismertese a személyi jövedelemadó fogalmát, fontosabb elemeit”.
Számomra megmagyarázhatatlan, hogy mit keresnek ezek a kérdések egy speciális szakmai továbbképzés tematikájában, vagy ha szükség van rájuk, akkor miért csak a gázszerelők esetében? Miért nem kerül továbbképzésre a kőműves, a lakatos, a női szabó?
További 17 kérdés szakmai jellegű ugyan, de semmiféle továbbképzési értéke nincs, a szakmunkás vizsga tartalmát és szintjét nem haladja meg. Ilyen például: „Ismertese a házi gáznyomás szabályozó telepítését, szabályait”, vagy „Ismertesse a csatlakozó és fogyasztói vezeték nyomáspróbáját”. Kérem: ne feledjük mestervizsgás vagy mérnöki-technikusi végzettségű, szakmunkás vizsgával is rendelkező, gyakorló szakemberek továbbképzéséről van szó! Ezek a kérdések feltételezik, hogy gyakorló kollégáim nem tudják, amit nap mint nap csinálnak: végső soron a szakképesítés, a mestervizsga értékét, érvényét kérdőjelezik meg. Van továbbá a kérdések között 6, amit ugyan fel lehet tenni, de semmi köze a fogyasztói berendezések létesítéséhez – amire az arcképes gázszerelői igazolvány jogosít – így a továbbképzéshez sem.
Ilyenek: „Ismertesse a gázvezeték közterületen történő átvezetésének lehetőségeit, megvalósítását”, vagy „Ismertesse a gázelosztó vezetékre való rákötés szabályait, megvalósítását”. További 23 kérdés kifejezetten készülékes témakört takar. Ezekből néhány „gyöngyszem”: „Ismertesse a Siesta típusú gázkészülékek üzembe helyezését, beszabályozását, jellemző meghibásodásait, elhelyezési szabályait, légterhelési előírásait”, vagy „Ismertesse a kondenzációs gázkészülékek üzembe helyezését, beszabályozását, jellemző meghibásodásait, elhelyezési szabályait”, de szerepelnek ugyanígy a nagykonyhai főzőüstök, sütők, blokkégők és nagy (csarnok) hősugárzók is. Tisztázzuk: az igazolvánnyal rendelkező gázszerelők között nem kevesen vannak, akik rutinos gázvezeték-szerelők, profimód hegesztenek és nem foglalkoztak soha – és nem is akarnak foglalkozni – Siesta kályhával, kondenzációs gázkészülék beüzemelésével és hibajavításával. Természetesen, ha kell, képesek megtanulni a vizsgakérdésekre adandó válaszokat, le is tudnak vizsgázni. Azonban ebből soha nem lesz tényleges gyakorlati tudás és felmerül a kérdés, hogy erre fordított energiájukat nem lehetne-e hasznos, valóban szükséges új ismeretek megtanulására fordítani?
Mert lehet. A szakmai társadalmi szervezetek részéről beterjesztésre került egy erre irányuló program, amely egyben a szükséges ismeretanyag jegyzetének elkészítését is felvállalta. A szakmai egyesületek ezen közös javaslatát a Gazdasági Minisztérium illetékesei válaszra sem érdemesítették. Helyette született ez a szakmához méltatlan, súlyosan vitatható anyag.
Végezetül néhány szó a „továbbképzés”, illetve vizsga gyakorlati részéről. A gyakorlati vizsga tételsora TITKOS minősítést visel. Ezért magam a gyakorlati kérdéseket csak úgy másfél méter távolságból láttam. Szerencsére jó a szemem, és talán nem követek el titoksértést, ha elárulom, hogy a technikus minősítő vizsga tételsorához hasonló feladatok szerepelnek benne. Egy feladat: gázmérőszerelés, tűzhely, átfolyós vízmelegítő, 8-10 méter cső szerelése, nyomáspróbája, üzembe helyezés. A többi gyakorlati feladat sem más, legfeljebb más készülék, és acél helyett réz a csőanyag.
Az elmondottak egyértelművé teszik, hogy a jóváhagyott program nem az előírt – és a szakma számára elfogadható – továbbképzés, hanem valamiféle „pótvizsga” programja. Csak remélni lehet, hogy a szakmai társadalmi szervezetek továbbiakban eredményesebben tudnak fellépni azért, hogy valóban értékes, hasznos továbbképzési program alakuljon ki.
