Disputa indító: kirándulás a tervezés birodalmában
2001/11. lapszám | Meyer József | 2719 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egy többszereplős szakmai beszélgetés kapcsán a tervezés szükségességét és fontosságát, valamint a tervezők-kivitelezők viszonyát boncolgattuk. Hogyan lehet a tervezés szükségességét tudatosítani a megrendelőben és a kivitelezőben? Milyen konfliktusok, felelősség-kérdések alakulhatnak ki, s hogyan lehet ezeket kivédeni? Tervezőszemmel kellene kivitelezni, vagy kivitelezői szemmel tervezni? Hogy a szakma mindkét szereplőjén rengeteg múlik az nem kérdéses, de a néha ellentétes szemléletet, hogyan lehet közös nevezőre hozni?
A fent említett beszélgetés késztetett minket arra, hogy e témában vitafórumot teremtsünk lapunk hasábjain, biztatva mind a kivitelezőket, mind a tervezőket, hogy szóljanak hozzá e kérdéskörhöz. Első alkalommal állandó szerzőnk Meyer József gondolatait adjuk közre e témakörben.
A szerkesztőség
Kivitelezési munkák vállalása során a szakmai kultúra és az örvendetes információs áradat nagyban hozzájárul az önállóság és a kreativitás kivirágzásához. A szerelőt kellemes meglepetés éri, amikor anyagbőségével és annak sokféleségével a piac segíti. Ráadásul a verseny egyik kísérő elemeként a forgalmazó beavatja a legkülönfélébb szerelési technológiákba, netán tanfolyamot szervez és kvalifikál, tervezési segédletet ad, szerszámparkot biztosít. A kereskedelemben az expanzió üzleti sikerét segítik a mérnök üzletkötők, akik a berendezés vagy a szerelési rendszer szakosodott gazdájaként működnek közre. A világosan megfogalmazott műszaki kérdésekre gyorsan reagálnak, mert a saját ráfordításaik csak a termék eladásakor, közvetve térülnek meg.
A tervezőirodák vállalkozásai sikeresebbek, hogyha – fedetten – a forgalmazásban és a kizárólagos képviselet eszközeivel az általuk megtervezett létesítményi célanyagokról és azokon keresztül profitjukról jó előre gondoskodnak.
Megszokott, hogy már a tendert megelőző időszakban, a beruházási döntés fázisában a nagy beszállítók beindítják a versenyt. (Reneszánszát éli az ipari információszerzés is, például a versenyben lévő cégek közötti taktikus munkaerő vándorlással). Mindezen történések segítik a szerelő társadalmat abban, hogy vállalásaikban önállóbbakká váljanak. A saját tervezés által elérhető haszon többlete is kecsegtető lehet. Ezek a dilemmák azonban beruházási méretnagyságonként, eltérő formákban jelentkeznek.
A szellemi bér-rabszolgaságból kivezető út a konjunktúra és a magyar lelemény. Életképességüknek köszönhetően folyamatos és áldásos a fejlődés. Ezen kereteken belül a tervezést és a kivitelezést ma még elválasztó membránt fogjuk feszegetni.
Feketébe öltözött kicsiny, angolul jól beszélő befektetői csoport álldogál a hatalmas, gyomverte, de jó fekvésű telken. A mobilok szakadásig dolgoznak. Már minden le van vajazva, ukrán és székely munkások pillanatok alatt elbontották már a korábbi, városképet csúfító létesítményeket, egy balektervező Kft-ből minden engedélyezési dokumentum ki lett facsarva, persze a pénzükre még egy kicsit várniuk kell. A szellemi tevékenységek védelméről senki sem gondoskodik, tehát jöhet a következő tervező csapat, aki az előtervek adatait akár fel is használhatja. Lehet, hogy majd neki is várakoznia kell a kasszánál.
Na mármost: látjuk, hogy a végleges kiviteli terv készítője nem szükségképpen és egyáltalán nem kötelezően azonos a tenderével. A fent említett befektetőkhöz ezenközben özönlenek az építői – ezen belül a szerelői – ajánlatok is, a legcélszerűbb és legolcsóbb műszaki tartalommal, esetleg épp a befektetők érdekeltségi körébe tartozó nagy, nemzetközi beszállítók mélyen kedvezményes árú gépészeti berendezéseivel. (Itt egy hosszabb lélegzetű felelőtlen csevegés következhetne, amelynek segítségével néhány sajtópert sikeresen elveszíthetnénk).
Ott tartunk, hogy meg van a hozzávetőleges és pongyola műszaki tartalom, a berendezések és a célanyagok körét a megrendelő úgy-ahogy tisztázta. Most kell az árazatlan költségvetést úgy összeállítani, hogy a vállalkozók abba okvetlenül belegebedjenek. Az eszköztár kimeríthetetlen. Van ugye a műszaki leírás, amelynek körmönfont megfogalmazásával már a borítólapot követő oldalon súlyos milliókat lehet nyerni. Aztán a tóligos méret-tételek, a tudatos kifelejtések, a képtelenségig bonyolított tétel-összevonások, az eltűnt oldalak (fejezetek), a nem teljesen méretarányos valamilyen terv, etcetera.
Már is jól látszik a rétegződés a tervezés fázisában. A teljesség igénye nélkül és csak nagyjából kronologikusan: van valamilyen változékony befektetői elképzelés – engedélyezések terviratai és tender terv – vállalkozói ajánlatok műszaki tartalma – beszállítók által módosított tartalom-kiviteli terv – módosított megrendelői igényszint.
Az a tény, hogy a kivitelezők ajánlatainak igencsak megnőtt a jelentősége, alkalmanként tovább destruálja a tervezők munkakörülményeit és a vállalkozásaikat, ezzel összefüggésben pedig az egzisztenciájukat egy klasszikus felállásban. Mivel ez az anyagrész is csak egy reménybeli disputa kezdeménye, kifejtése korai és etikátlan lenne.
Mielőtt elűznénk gépésztervező kollégánkat a frissen átvett munkaterületünkről, néhány dolgot vegyünk figyelembe, ezek:
- vannak engedélyezésre kötelezett kiviteli tervfajták, amik hiányában munkát kezdeni nem lehet,
- még a genplán sem elégséges minden ütközési pont feltárására,
- jogilag lemeztelenítve állunk a nem fizető megrendelő előtt,
- a megrendelő igényei az átvett állapotig folyamatosan és sokszor lényegében módosulnak,
- a megrendelői igények többsége irreális vagy szakszerűtlen,
- az épületgépészeti csőhálózatok kialakítása és a berendezések elhelyezése érdemben és sokszor statikailag is hatással van akár a teljes épület szerkezetre stb.
