A „kényszerfeltaláló”
2002/12. lapszám | Veresegyházi Béla | 2900 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egy mérnök története, egy olyan szakemberé, akinek munkáján, ötletein keresztül képet kaphatunk a gázszolgáltatás múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Érdekes téma, amit valószínűleg csak azok ismernek igazán, akik a tűz közelében voltak. Juhász László ilyen ember
Harminc évvel ezelőtt idegenként estem a gáziparba – bányamérnökként végeztem – de szerencsére jó helyre, az akkor éppen műszaki megújulását élő Középdunántúli Gázszolgáltató Vállalathoz kerültem – kezdett mesélni Juhász László. – A MAORT-os idők emlékeként ott már akkor a középnyomású gázelosztás volt gyakorlatban. Egy fiatal mérnökgarnitúra a koncepciózusan gondolkodó Kiss László főmérnöktől nagy lehetőséget kapott, melyből a magyarországi nyomásszabályozó-gyártás, a polietilén vezetéképítés technológiája sokat profitált. Én nem foglalkoztam a nyomásszabályozó berendezések fejlesztésével, gyártásával, de amint beletanultam a gázszolgáltatásba – szereztem hozzá másik diplomát – a polietilén elosztóhálózatok építése, fejlesztése körült alakult az életem. Először a hálózatok tervezésével, később a polietilén cső hegesztésével, majd a hegesztés nélküli építés technológiájával, és az ehhez szükséges elemek fejlesztésével foglalkoztam. Ez a munka jó 15 éve kezdődött, akkor már mint technológiai osztályvezető tudtam kidolgozni e polietilén csöves házi bekötés rendszerét, mely ma már nem csak Magyarországon általánosan használt.
Ekkor készült az a KÖGÁZ összekötő elem is, amit ma is használnak. Azoknak a követelményeknek, amiket szükségesnek tartottunk – hogy ne lehessen véletlenül szétszerelni, hogy időtálló legyen, hogy hegesztés nélkül legyen beépíthető -, nem találtunk megfelelő elemet, de szerencsére tudtunk egyet csinálni.
Ez valószínűleg jól sikerült, mert hivatalosan több, mint 3 millió darabot gyártottak eddig, és majd minden szomszédos országban alkalmazzák.
Szerencsém volt, mert volt egy olyan igazgatója a KÖGÁZ-nak – Dénes János –, aki megbízott az embereiben és hagyta őket dolgozni. Készítettünk egy olyan építéstechnológiát, amely nemcsak korrózióálló lett a PE cső alkalmazásával, hanem olcsóbb és gyorsabban kivitelezhető is. Ezzel nemcsak a társ-gázszolgáltatók igényének tudtunk elébe menni, hanem a gázszerelők is lehetőséget kaptak munkájuk egyszerűsítésére. Ahhoz azonban, hogy a belső szerelést végző szakemberek a teljesen más jellegű polietiléncső-bekötést is elkészítsék, meg kellett szervezni a képzésüket. Erre jó lehetőséget adott az akkor megszervezett Dunagáz Kft., amit a gázipari oktatásra, de főleg a polietilén csöves hegesztés képzésére alapítottunk. A szerelők betanítására összeállított párnapos tanfolyamunkat a gázszolgálta tók elfogadták, és sok száz tanfolyamon több ezer szerelő ismerte meg a polietiléncső-fektetés, -szerelés törvényszerűségeit, melynek birtokában már nem ellenzői, hanem támogatói lettek a műanyag gázbekötésnek. Ezt a bekötési módot ekkor még „KÖGÁZ leágazó-vezeték rendszer« néven oktattuk. Ez persze már nem csak a polietilén csőkötést tartalmazta, hanem elkészültek a beton alépítményes „kerti törpék” – a megbízható előkerti nyomásszabályozó állomások, a falra szerelt szerelőlapos KSZL család és még sok apró elem, amely mind a gázbekötést tette jobbá, biztonságosabbá vagy olcsóbbá.
Elismerés ezért járt is, meg nem is. Mikor kiderült, hogy milyen sikeres ez a koncepció, mennyit tesz ki az a pár százalék szabadalmi díj, amire leszerződtünk, már akadtak ellendrukkerek is. De végül is nem ezért jöttem el a KÖGÁZ-tól. A privatizáció hevében úgy adták el a céget, a berendezéseket gyártó gyárat, hogy a vezérigazgató elfogadta: a KÖGÁZ Rt. nem lehet konkurenciája a gyárnak, letiltja a műszaki fejlesztést. Nekem kellett az akkor már Technológiai és Innovációs Osztályt átalakítani Üzemviteli Osztállyá, és ez nagyon nehezemre esett. Ekkor már eladtam a technológiát – mint a KÖGÁZ projektmenedzsere – a szlovák gázipari trösztnek, az SPP-nek, vezettem referenciaépítést Szlovákiában, Jugoszláviában, meglehetősen sok mindent elérve a vállalatomnak. Fél év kellett hozzá, míg fel tudtam állni 50 éves fejjel életem első munkahelyéről, hogy elkezdjem elölről. Miután lehet, hogy kemény, de következetes technológiai követelményrendszert fogadtak el a társaság területén dolgozó kivitelezők, már nem akartam azt mondani, hogy innentől nem ér a nevem. Eljöttem Kanizsáról, átterveztem a házi gázbekötés rendszerét az elmúlt évtized tapasztalatai alapján. Sikerült a biztonság növelésével, az esztétikus kialakítással már nem csak a szerelőnek, a gázszolgáltatónak, hanem a fogyasztónak is megfelelő technológiát kialakítani. Az ehhez szükséges berendezések az elmúlt években sorra elkészültek.
Nos, ezért jelentkeztem most, mert most ért oda a saját cégem, hogy van mit felmutatni. A Construma Nagydíj, a gázszolgáltatói elfogadottság és végül is a Dunagáz Igazgató Tanácsának elnökévé választásom, mind az elmúlt 4 év munkájának elfogadása, elismerése.
A jövő? A gázbekötéseken túl vannak régi technológiai problémák, melyekkel folyamatosan foglalkozni kell, az eddigi eredmények dacára. Van megoldásunk a talajmozgásos területen történő építésre, a lefagyásveszélyes csatlakozók üzemeltetésére, de igazi kihívás a FŐGÁZ Rt. igényeinek való megfelelés. A régi városi gázos hagyományokkal bíró társaság az általam korábban megismertektől jócskán eltérő műszaki tapasztalata, a hatalmas kisnyomású elosztórendszer, a nagyon jelentős arányú acélcső hálózat új megközelítést igényelt. Szerencsére a gázos kollégákkal való együttműködés biztosított, részt vehetek a műszaki fejlesztés folyamatában. Az idén már elfogadottá vált az épületek megközelítése polietilén csővel, a kitépésbiztos fali átvezetők alkalmazása, és most lesz a zsűrije a falba, kerítésbe sülylyesztett főelzáróknak, gázmérőknek. Jelenleg van bevezetés alatt a BNTK, mely egy új biztonsági csapforgató berendezés. De ezekbe itt bele sem kezdek.
Annak idején kidolgoztam a falba süllyesztett gázvezeték-építés biztonságosnak vélt műszaki megoldását. A részletek megtervezéséhez azonban még egy fél év „aprómunka" szükséges. Ezt a rendszert szerettem volna még KÖGÁZ-nál nyugdíjba vonulásom előtt talpra állítani, és bízom benne, hogy a cég pár éven belül megerősödik annyira, hogy ismét csak a műszaki fejlesztéssel foglalkozva immár megtehetem.
