Épületgépészeti nyomáspróbák
2002/1-2. lapszám | Cséki István | 41 624 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A szerelő munkája nem ér véget ott, hogy kivitelezi a rendszert, azt ki kell próbálni, át kell adni, mégpedig ebben a sorrendben. Nagyon kellemetlen az, amikor valamilyen hibára a MEÓ-s jelenlétében derül fény, de a kivitelező egyébként is csak akkor hajthatja nyugodtan álomra a fejét, ha megbizonyosodott róla: jó munkát végzett. Több olvasónk keresett meg minket azzal az igényével, hogy informálódni szeretne az épületgépészeti nyomáspróbákról, mi van a szabványban, hogyan célszerű elvégezni azokat. Az alábbiakban erről olvashatnak.
Cikkünkben csak az épületen (telken) belüli nyomáspróbákkal foglalkozunk. Az épületgépészetben előforduló szakmaterületeken a nyomáspróba vagy tömörségi próba értéke nagyon eltérő, emiatt ezeket külön-külön kell megvizsgálni. Nagy általánosságban elmondható, hogy a nyomáspróba értéke (ha nincs más előírás), az üzemi nyomás másfélszerese plusz egy bar.
Képletben:
ahol
pny = nyomáspróba (bar)
pü = üzemi nyomás (bar)
A próbákat mindig olyan közeggel kell végezni, amivel a rendszer üzem közben fog működni, azaz gáz- vagy préslevegő-hálózat esetén levegővel vagy semleges gázzal, egyébként pedig vízzel. Fagyveszély idején a többi hálózatot is lehet levegővel próbálni, csak ekkor nehezebb megtalálni az esetleges hibahelyeket. Nagynyomású rendszereknél még a gázvezetéket is célszerűbb vízzel feltölteni, mert a levegő összenyomható, s egy esetleges hibánál sokáig áramlik ki a nagynyomáson, ami további károsodásokat okozhat. A vízzel történő nyomáspróbánál a hibahelyen kifolyó pár csepp hatására a nyomás azonnal lecsökken (a víz nem nyomható össze), s így nem történhet további károsodás.
Most lássuk a különböző szakterületeket.
Vízvezeték-hálózat
A szabvány nem írja elő a nyomáspróba értékét, de ennek hiányában tarthatjuk magunkat a fentebb leírt értékhez. Célszerű minden településen megkérdezni a helyi vízszolgáltatót, hogy milyen értékű nyomáspróbát követel meg. Budapesten például a Fővárosi Vízművek 13 bar értékkel kéri a nyomáspróbát. Ezt olyan hosszan kell tartani, amíg minden lehetséges folyási helyet leellenőrizünk, de semmiképpen sem tíz percnél rövidebb ideig. A legjobb, ha a rendszer feltöltése után kilégtelenítünk, majd várunk 10 percet, s ezután megyünk végig a rendszeren, hogy van-e valahol folyás vagy csöpögés.
A szerelvényezés után célszerű – immár akár normál üzemi körülmények közt is – ismét nyomáspróbát tartani.
Csatornahálózat
A szabvány itt sem ír elő próbát, de nagyon ajánlatos egy tömörségi próbát tartani. Könnyen előfordul, hogy egy csatlakozásnál kimarad egy tömítés, vagy nem marad rendesen a helyén, s ezt tömörségi próba nélkül észre sem vesszük. Még az is előfordulhat, hogy a hiba csak hosszabb üzemeltetés után derül ki, amikor már átáztatta az épületet. Ekkor megkeresni, hogy hol lehet a hiba, nagyon nehéz. Ennél sokkal egyszerűbb, olcsóbb a tömörségi próba elvégzése akkor, amikor még nincsenek a vezetékek eltakarva.
A tömörégi próbát úgy célszerű végezni, hogy az elvezető rendszert lezárjuk (például egy gumilabdával), majd feltöltjük a csatornahálózatot vízzel 2 m magasságig. Ha nem látunk sehol szivárgást, akkor megnyugodhatunk, s leereszthetjük a vizet. Az ilyen próba után minden szerelőnek nyugodtabb lesz az álma. Sajnos ezt csak nagyon kevesen teszik meg, viszont olyannal már találkoztam, hogy fel kellett bontani a burkolatot és kivésni a csatornát, mert átázott az alatta lévő szint egy begyűrődött gumigyűrűtől.
Központi fűtés
A normál kisnyomású hálózatokra nem ír elő a szabvány semmit, tehát itt a szerelőre van bízva a nyomáspróba. Amíg régebben csak nyitott fűtési rendszerek voltak, addig a nyomáspróba értéke szinte a rendszer magasságától függött. Ha az ebből adódó nyomás értékénél egy kicsivel nagyobb nyomáson történt a próba, akkor már rendben is volt a dolog. Ma, amikor nyitott rendszert már szinte sehol sem használunk, más a helyzet. A zárt tágulási tartályok és a beépített biztonsági szelepek meghatározzák a rendszerben megengedhető maximális nyomást. A kazánok és a radiátorok sem bírnak ki korlátlan nagy nyomást, ezért ezekben a fűtési rendszerekben a maximális nyomás 3,5 bar lehet. Ha az épület magassága ennél nagyobb nyomást igényel, akkor a tágulási tartályt és a biztonsági szelepet nem lehet a fűtési rendszer alsó pontján elhelyezni. A nyomás értéke ekkor sem lehet akármekkora, mert a kazánok és radiátorok általában 4 bar-nál többet nem bírnak ki. A csővezeték-hálózatot célszerű az elején leírt nyomással próbálni, de amikor már hozzákapcsoljuk a biztonsági berendezéseket és a hőtermelőt a hőleadókkal együtt, akkor már csak az előbb leírt maximális nyomással próbáljuk a rendszert.
Ha a fűtési rendszer nagyobb nyomáson üzemel, vagy nagyobb nyomású gőzkazánokat alkalmazunk, akkor a területileg illetékes kazánbiztostól (aki úgyis kimegy ellenőrizni a nyomáspróbát) kell megkérdezni, hogy milyen értéket kér a nyomáspróbára. Ha valamilyen nagyobb nyomású tartályt is be kell szerelni, akkor szintén a kazánbiztost kell megkérdezni.
Gázhálózat
Gázvezetéknél meg kell különböztetnünk a szilárdsági (nyomás-) és a tömörségi próbát. A szilárdsági próba azt vizsgálja, hogy a hegesztések (forrasztások) mennyire biztosak. A tömörségi próba hivatott eldönteni a rendszer szivárgásmentességét. Ipari létesítményeknél előfordulhat még a nyomáspróba előtt egy roncsolásmentes vizsgálat is, de ezzel itt nem foglalkozunk.
Kisnyomású hálózat esetén a nyomáspróba 1 bar 24 órán keresztül (berendezési tárgyak nélkül), de figyelembe kell venni a hőmérséklet-változásokat. A tömörségi próba 1500 mm vízoszlopnyomáson történik, a vezetékben lévő levegő hőmérsékletének kiegyenlítődése után 5 percen keresztül. Külön kell vizsgálni a vezetékhálózatot a berendezési tárgyak nélkül, majd pedig a berendezési tárgyakkal együtt. Berendezési tárgyak nélküli vizsgálatnál az 5 perc alatt nem lehet nyomásveszteség.
Középnyomással üzemelő vezetékeknél a nyomáspróba az üzemi nyomás másfélszerese, nagyközép-, illetve nagynyomású hálózatok esetén az üzemi nyomás 1,3-szerese. Ha a nyomáspróbáknál, illetve a tömörségi próbáknál mindent rendben találunk, s amit át kell adni a szolgáltató képviselőjének, azt átadtuk, akkor lehet a vezetékeket eltakarni, illetve festeni. A falban haladó vezetékeknél nem szabad megfeledkezni a kötési helyeken a védőburkolat, illetve szigetelés pótlásáról.
